Szerintetek barbarnak nevezheto az, aki otthon vagja le a tyukjait?

Nem.

Én is olyanoktól veszem a húst, akik otthon tartják és vágják az állatokat.

Nem.

A vadonban amúgy általában sokkal hamarabb végük van, és néha még hosszú percekig vergődnek, mire elpusztulnak. (kicsúsznak a ragadozó karmai/fogai közül, verekednek az életükért, ilyesmi)

Nálad feltehetően jó életük van, mindig van elég élelem és víz, és az utolsó napon nem üldözöd, hanem gyorsan és minél fájdalommentesebben ölöd meg. Nem hobbiból, hanem élelemként, hogy te és a családod, vendégeid (illetve bárki, ha pl. eladod) táplálékául szolgáljon.

Nem vagy barbár. Azért hisztiznek, mert csak szétszedett csirkét (vagy akár CSAK csirkemellfilét láttak eddig). Én például mindkét utat megjártam, mert kisgyerekként fognom kellett a lábait, amikor anyám levágta a csirkét, kacsát, tyúkot. Azóta sem bírom elvágni a torkukat. Szerencsére a férjem megcsinálta.

Az összes többi megcsinálom, forrázás, tollazás, szétbontás, de leölni azóta sem vagyok képes. Talán a gyerekkori "trauma" miatt.

A házi csirkének, tyúknak, kakasnak, kacsának, pulykának nincs párja, az biztos.

Nekem ilyen szempontból szerencsém van, mert a piszkos munkát megosztjuk. Ő levágja, én meg feldolgozom.

Mondjuk jártunk már úgy, hogy a némakacsa fej nélkül simán futkozott még egy darabig szerencsétlen, mert azt hittük, hogy már elpusztult. Ez kirívó eset, én sem állítom, hogy szép látvány volt.

Mindegy, a lényeg, hogy a plázacica barátnőid túltolják, mert most ez a divat. Kósolják meg, és megtudják a különbséget.

Szegény jó nagyanyám, ha tudná, hogy évek óta barbárkodik, mert tyúkot vág a családnak....

Mondd meg ezeknek a nagyeszűeknek, hogy a húsiparban tartott állatokat sajnálják, ne azt, amit otthon nevelnek, amik legelészhetik a zöld füvet is akár, akiket az öregasszonyok becézgetnek, sőt mamám még simogatja is a tyúkocskáit, kacsáit. Persze, haszonállat, ezért levágja, de legalább jól vannak tartva életükben.

Valahol a szomszédságban egy asszony húscsirkéket nevelt és szaporított.

A macskánk ellopott egy csibét - nem ölte meg, a kölykeinek hozta.

A csirkét "elkoboztuk" tőle, a szomszéd néni nekünk is adta (hálás volt az őszinteségért, valamint így tudta hogy jobban meg kell erősíteni a csibék védelmét)

Belőle konkrétan házi kedvenc lett, nagyon jó sora volt és szép élete.

Genetikája miatt (hústyúk, könnyen hízik, nehezen fogy) viszont már annyira kövér lett, hogy levegőt alig kapott, ezért az ő érdekében le kellett vágnunk.

Persze sokkal jobb lett volna a kedves méregzöldek szerint, ha inkább megfullad valahol a kert végében, és miért nem vittük el futópadra a konditerembe, gondolom

"barbár (melléknév)

Egy közösségen belül nem elfogadott (személy, csoport), aki híján van az adott társadalomban, közösségben szokásos és elvárt tudásnak, szokásnak, udvariasságnak; műveletlen."

Definíció szerint igen, egy vegetáriánus csoportból nézve, a tyúkot levágó illető az barbár, mert abban a közösségben ez nem elfogadott cselekedet.