A vágóhidakon dolgozó emberek hogy viszonyulnak az állati eredetű ételekhez, termékekhez?

Mi otthon vágjuk az állatainkat. A nagymama, aki már több mint 50 éve csinálja, azt mondta, hogy nem tud olyan jóízűen enni a húsból, amit ő vágott le. Én viszont nem érzek undort, nincs bajom azzal, hogy abból az állatból egyek, amit kiskorától nevelgettem és utána részt vettem a levágásában is. disznóvágáson is szívesen segítkezek a húsok darabolásában, vagy a disznószétszedésnél amiben tudok. A belezés is lassan az én dolgom lesz. Lehet, hogy velem van a baj, nem tudom. Viszont az agrár pályán szeretnék majd dolgozni, oda kell is, hogy bírjam az ilyet.

15/L

Nincs ezen mit szépíteni, a Földi élet egy háború a fajok között, rengeteg vérrel és halállal. Az ember elég intelligens ahhoz, hogy ez felkavarja őt, de ettől még ez az természet rendje.

Van, aki legalább a maga minimális lehetőségeihez mérten próbál enyhíteni a helyzeten vegetariánus életmóddal, mások csak a nagyüzemi, koncentrációs tábor jellegű húsipart utasítják el, de azokat is meg lehet érteni, akik megvonják a vállukat és próbálnak keveset gondolni az egészre.

Hiszen a lényegen nem változtat: függetlenül attól, hogy mi mit csinálnunk, naponta állatok milliárdjai múlnak ki kínok kínjával más állatok karmaiban. Zebrák, nyulak, madarak, gyíkok, bogarak, férgek. Ez mindig is így ment és mindig is így fog.

A kérdés nem mostani, de sztem aktuális lehet még. Én világ életemben olyan környezetben éltem, ahol tenyésztették az állatokat. Háztájira gondolok, nem iparira. Szerintem ezzel nincs is semmi gond, ezek az állatok azért vannak tartva, hogy végül a tányérodon végezzék. Azt viszont kegyetlenségnek tarom amikor 300 nm-en többezer csirkét tartanak, ezek az állatok fájdalommal élnek, ezt sok ember fel sem tudja fogni. Vagy a sertéstenyésztés, ahol a kocákat egy talpalatnyi helyre szorítják, hogy ne tiporja össze a malacait, csak rácsokon keresztül tudnak a malacai szopni, ezek az állatok izomsorvadásban szenvednek, iparilag be van állítva, hogy mikor vegye fel a kant, ezt hormonokkal állítják be nekik, szívgyógyszereket kapnak, hogy tovább éljenek, stb... Majd ezen anyadisznókból készül az egyik leghíresebb szalámi, mert csak ezek élnek addig, hogy a húsuk úgymond "öreg" legyen, tehát megfelelően érett arra, hogy ízletes szalámi készüljön belőle. Egy barátom bikatartással foglalkozik, a lázas állatot is elvitték tőle, mert ez még jó hamburgerhúsnak. Magyarán a beteg állatot is megetetik velünk. Úgy gondolom az élelmiszeripar telis tele van ilyen és ehhez hasonló dolgokkal, és lehet hogy rentgeteg munka, de amit lehet azt otthon előállítok, csak végszükség esetén veszek boltit.

Szóval nem azzal van a baj, hogy az ember levágja az állatot és elfogyasztja, hanem azzal, hogy a levágott állatnak milyen volt az életminősége. Felelősséggel tartozunk minden életért a Földön, legyen az egy tyúkocska, vagy akár egy virág. Hiszem, hogy az a rentgeteg civilizációs betegség kialakulása az élelmiszeriparnak is köszönhető, és agylobbot kapok az egészségügyi határérték kifejezéstől. Semmi rossz érzésem nincs, amikor levágok mondjuk egy csirkét, de attól rosszul érzem magam, ha mondjuk hazahozom szegény letojt tyúkokat, és muszáj vennem nekik egy zsák tojótápot, hogy lassan szoktassam le őket, majd olvasom a tápos zacskón, hogy génmódosított lucernából készült. Mindenkinek jó étvágyat!