Mit csináljak? állandóan öklelget a kecském és már nagyon elegem van ebből

Rossz hírem van, a kecske, bárány, őz, szarvas mufflon ezért nem való házi kedvencnek.

Kezdetben lehet vicces, játékos az öklelgetésük, de gyorsan kellemetlenné, veszélyessé válnak.

Ez egy ösztönös cselekedet az említett állatoknál, amiről lenevelni nem lehet.

A saját fajtársaik fel vannak készülve a dominancia harcokra, de ha nincs lehetősége az állatnak a saját fajtársaival öklelgetni, keres más lehetőségeket, lehet az ember, vagy másik állat, akár sokkal nagyobb termetű is, nem riad vissza a lótól, szarvasmarhától sem.

Lepontoztátok az egyes nyers válaszát, de volt a környezetemben néhány házikedvencnek nevelt kecske, bárány, sőt egy őz is.

Nem mostanában, a '80-as évek elején, közepén még sokkal elterjedtebb volt az állattartás mint lett az később, és a szemlélet is más volt akkoriban.

A lényeg, hogy azok a kedvencként nevelt állatok bizony még egy évet sem éltek, mert határozottan veszélyessé váltak, a kezdeti játék gyorsan átment veszélyes támadásokba, ahogy az állat növekedett, és a hormonjai is kezdtek dolgozni.

Lehet nézni a YouTube-n is videókat, milyen lendülettel tud két kecske frontálisan összecsapni, ugyanolyan lendülettel, ökleli fel az embert is, sok esetben varatlanul, és erről nem lehet lenevelni, ösztönös.

Mit tudsz tenni?

Elviszed olyan helyre, ahol kecskék között élhet.

Nem lesz neki vidám ott sem, mert a fajtársai valószínűleg ügyesebbek erősebbek, és nem lesz kedvenc státuszban. Ezért lesz potenciális pörkölt jelölt.

Esetleg még egy vadaspark jöhetne szóba, de oda nem nagyon kell ajándék kecske.

A harmadik verzió sem vidám, azt már az egyes kommentelő leírta.

Ott kezdődik a történet, hogy kecskét, bárányt nem nevelünk a fajtársai közül kiemelt kedvencként, mert annak ez lesz a következménye.

#8:

Meg a te hülye fejedre, nyomorult.