Milyen rossz élményeitek voltak már állatok szaporításával, nevelésével kapcsolatban?

Keltetési tapasztalat: mindig van pár "darab", ki elpusztul. Beteges, agyonnyomják a többiek, stb.

Mivel neked ez az első, így jobban megvisel, de hidd el, a többedig alkalomra már - sajnos - meg sem érzed.

Fejlődési rendellenesség, genetikai betegség, eltaposták, kifordult láb, törött láb, súlyos D vitamin hiány okozta átmeneti bénulás, vírusos/bakteriális fertőzések, tolltetű atka, beevett valamit, hőguta, kannibalizmus...

Majd belejössz és kevésbé visel meg. Ne gyötörd magad.

Fogadd el, hogy a legjobb szándékod ellenére sem tudod sz összes állatot felnevelni.

Természetes folyamat, amit az emberi gondoskodás sem tud nullára lecsökkenteni.

Régen sok állatot tartottunk, és azzal jár az is, hogy vannak veszteségek, főleg a fiatal egyedeknél.

Sokkal rosszabb az, amikor felnőtt, egészséges, életerős állat lesz beteg, annak elpusztulása valóban lehet teher.

Teher az is, ha a fiatal példányok tömegesen pusztulnak el, de a szórványos veszteség az állattartás része, ott annyit tehetsz, hogy a lehetőségek határain belül megteszed értük, amit lehet, de a szelektálódást nehéz nullára levinni, az szerencse lehet.