Miért szokták itt írni mindenre hogy haszonállatokkal csak "szívvel" lehet foglalkozni?

Mert érző lénnyel kell dolgozni, ő is fél, fájdalmat érez, kötődik. Mert nagyon nehéz és nagy elköteleződést igénylő munka. Ráadásul az anyagi haszon általában kicsi.

Nem tudsz elmenni sehova hosszabb időre mert reggel-este gondozni kell őket, hacsak nincs segítséged aki ellátja addig. Bármikor előállhat vészhelyzet (nehéz szülés, sérülés, szökés, mérgezés).

Még egy "sima" háziállat is nagy feladat, nem hogy több tucat haszonállat.

Szerintem is inkább praktikai dolgokból ered ez a mondás. Haszonálatokkal foglalkozni hatalmas elkötelezettséget ígényel és sokszor kell az enyhén szólva nem kellemes részekkel is foglakkozni: sár, kosz, ürülék, vészhelyzetek, elhalálozások.

Aki nem szereti csinálni és csak azért csinálja, mert kell, az nem fogja sokáig bírni. Én így értelmezem.

Tyúkjaink vannak. Jönnek utánam, engedik magukat megsimogatni, ha leülünk valahova a kertben, körénk gyűlnek.

Igen, haszonállatok, mert a tojásukat esszük. De nevük van és szeretve vannak, mert semmivel sem kevesebbek, mint a cicánk.

Állatot tartani "szívvel" nem lehet, pont hogy ki kell kapcsolni ahhoz hogy kihasználjad. Pont hogy "szívtelennek" kell lenni, különben szabadon engednéd.

Ha azért tartod hogy NEKI jó legyen, azt hívják szeretetnek, azt csinálja az ember szívvel. Ha bezárod, korlátozod, nem engeded "elszökni", elveszed a tejét akarata ellenére, elveszed a kicsinyét tőle, mesterségesen megtermékenyíted, ráadásul a végén még meg is ölöd, az minden csak nem az állatnak jó. Ez csak egy önbecsapás hogy az ember megtegye amit úgy gondol meg "kell" tennie és még mindig tükörbe tudjon nézni.

Ennyi erővel mondhatnánk azt is hogy a bebörtönzött embereket "szívvel" tartjuk ott, hiszen etetjük őket, ha bajuk van, hívjuk a börtönorvost, megvédjük őket a természet viszontagságaitól, egymástól is többnyire. Milyen jól hangzik, nem? Szinte jelentkezni is akarsz börtönbe bentlakónak, ugye? Vagy mégsem? Hát szerintem a legjobban tartott haszonállattal sem cserélne senki.

Szerintem felnőtt embernek nincs szüksége ilyen mesékre. Nevezzük a dolgot annak ami: saját hasznunkra felhasználjuk az állatot, fogva tartjuk, saját igényeinknek megfelelő módon etetjük/tartjuk, annyira és azért gondoskodunk róla hogy a végén nekünk legyen jó. Kegyetlen módon bánunk egy szabadnak szánt állattal vagy a túlélésünkért, vagy mert csak simán szeretnénk jókat lakmározni a kárára. Ezt döntöttük, ezek vagyunk, a sok alternatíva közül ezt választottuk.

Szerintem jobb a magunkkal kapcsolatos gáz dolgokat elfogadni és tisztában lenni velük, mint hazugságban élni álszentként.