A "leamortizált" bolti halak normál környezetben megerősödnek?

Én egyszer egy darakóros gömb mollit kaptam. Az állatos ki akarta dobni, én pedig pofátlanul nem hagytam. Ez mindegy, hozzám került.

A kezelésre jól reagált, meggyógyult, de méretben és viselkedésben is eltér, a normális körülmények között tartott és nevelt társainál.

A másik ilyen eset, egy betta leányzó, hát neki nem sok jövőt jósoltam, de haza jött. Rajta most már észre sem lehet venni, hogy bármilyen problémája lett volna.

Szerintem, hogy mennyire látszik meg a halon, hogy milyen helyről jött, az attól függ, hogy mennyi ideig sínylődött car helyen.

Ha jó helyre kerülnek, jól érzik magukat, változatosan táplálod őket, akkor gyönyörű szép halakká lehet őket nevelni. Amit tudsz tenni azon kívül, hogy elkerülöd a silány boltokat, az az, hogy próbálj minél fiatalabb állatokat venni. A boltban persze kevésbé ők lesznek a legszebbek, kevésbé ragadják meg a figyelmed, de egy élénk, fiatal példány könnyebben alkalmazkodik az új helyre, és ha te neveled kifejlettre, akkor tudod pótolni a szép fejlődéshez szükséges tápanyagokat, környezetet számára.

A fényképeken amúgy legtöbbször a legszebb állapotukban vannak lefotózva, sokszor nászruhában vannak.

Pár hónapja hoztam kongólazacokat egy kereskedésből. Most hogy visszamentem, megnéztem azokat, amik ott voltak, hát ég és föld már a különbség az ottaniak és az enyémek között. Igaz azok pont olyan halak, amik a kereskedésekben végképp kis satnyáknak tűnnek, otthon meg kivirulnak, de azért jó hellyel, vízzel, táplálékkal lehet csodákat tenni a legtöbb halnál.

Szedjük már ketté ezt a problémát!

1. Normális boltban, jól tartott halaknál, a halacskák azért nyűgösek és vannak kifakulva, mert:

- zsúfoltan vannak tartva

- a környezetük nem megfelelő (sok fény, búvóhely nuku stb)

- túl fiatalok ahhoz, hogy elérjék a felnőttekre jellemző erős színezetet

viszont a vízminőség jó, a kaja megfelelő, a halak nem betegek. No, ők, ha jó helyre kerülnek, úgy fognak kinézni, mint a fotón és makk egészségesek lesznek.

Hogy saját példát mondjak, wellnessezett nálam anno egy kupac izzófényű pontylazac (amíg kisgazdájuk súlyos beteg volt), sötét aljzat, sok növény + jó kaja... hát, azokon olyan színek voltak, amilyeneket még fotókon is ritkán látni! De ugyanez elmondható a vörös karcsú díszmárnáimról is, pedig mind lány (azaz "fakó" és "csúnya").

2. A "leamortizált" halakkal már más a helyzet.

Ugye nem lehet tudni, mennyi ideig volt rossz körülmények között és hogy szerzett-e miatta valami maradandó károsodást. Illetve azt sem lehet tudni, hogyan és milyen körülmények között tenyésztették őket (lehet legendákat hallani nyafka, vonaltenyésztett arany és kék pillangó tarkasügerekről, kobalt- és tűzgurámikról, gyenge neonhalakról, antibiotikumon nevelkedett törpe gurámikról... soroljam még?)

Én már bettát nem merek venni, pedig nagyon szeretem őket. Az utolsó 3 halam úgy nézett ki, hogy

- (koronás hím, szűrt, fűtött barakkból) 1 árva kihagyott vízcserétől hasvízkórt kapott, az összes, sokkal érzékenyebbnek mondott lakótársa röhögve úszkált mellette

- (fátyolos hím, vegyes medencéből) tumor

- (fátyolos hím, egy hónapig aszalódott a boltban egy pohárban, mire felszabadult hely nálam) idegi alapon tépte a saját uszonyait. Egyébként ő volt a legegészségesebb és élt a legtovább a bandából.

Nem akarom festeni az ördögöt a falra, de a beesett has utalhat belső parazitákra is. Ha napi többszöri etetés ellenére sem kezdenek el hízni, akkor gond van.

Hogy vannak ma? (: