Hogyan alkalmazkodik egy élőlény a mély vízben a nagy nyomáshoz?

A nyomás semmit nem jelent, a mélységnél a kevés fény az igazi kihívás!

A nyomás tökmindegy mennyi, az ott élő élőlények szervezetén belül is ugyanakkora a nyomás, a sejteken belül is, tehát a "kifelé" ható erő is ugyanakkora.

Egy példa:

A Földön van x km vastagságú levegő. Ennek brutális tömege van, ami a Föld felszínén 1 atmoszféra nyomást okoz.

Ha ránk nehezedne 1 atmoszféra (úgy értem még egy) egy pillanat alatt palacsintává préselődnénk össze, csak egy véres cafat maradna mindenkiből.

Ekkora az 1 atmoszféra.

Csak éppen belül , bennünk, mindenhol, minden szervünkben ugyanekkora a nyomás.... miután ezen a nyomáson fejlődött ki.

Ha megszűnne a légköri nyomás, szétrobbannánk, mint egy lufi.

Mivel a bennünk lévő nyomás szó szerint szétvetne minket.

A növényeknél nem annyira érdekes ez a kérdés, azoknak fotoszintetizálniuk kell, a fény meg nem világít le túl mélyre.

A halak fajtától függően bizonyos rétegekben élnek, egy felszínen élő hal nem lesz mélytengeri, és fordítva se.

Mivel egy bizonyos nyomásra specializálódott a szervezetük.

Tág határok közt tudnak alkalmazkodni, de szélsőségek között nem, és egyébként se nem a nyomás befolyásolja, melyik fajta állat hol él.

Érdekesség, hogy pl a bálnák nem úszóhólyaggal oldják meg a le-fel merülést, hanem egy speciális olaj van a testükben, aminek a sűrűségét változtatni tudják.

Így szélsőségek között tudnak élni, a felszíntől egészen a mély tengerig.

De hangsúlyozom, a nyomás teljesen természetes módon ugyanolyan minden állat testében, mint az őt körülvevő világban, tehát ugyanannyi erő hat kifelé, mint befelé, ez nem egy nagy csoda.

Ami ennél nagyobb csoda, az a kemoszintézisen alapuló létformák, és az a tápláléklánc, aminek az az alapja.

Ha le akarod nyűgözni a tanárt a mélytengerek világával, alkalmazkodó képességével, a kemoszintézisnek nézz utána, az egy teljesen más alapja az életnek, és minden táplálékláncnak, mint ami a nemzeti alaptantervben benne van.