Mi a baj a Bio-lio liofilizált haleleségekkel?

Sziasztok!

Mégis utánanéztem a liofilizálásnak. A lenti anyagot találtam. E szerint ez a legmegbízhatóbb technológia, és az ezzel az eljárással szárított termék tápanyagban gazdag marad.

Fagyasztva szárítás (liofilizálás)

A fagyasztva szárítás, mint eljárás, elsőre egy bonyolultnak tűnő folyamat, de a jelenség a természetben is megfigyelhető. A folyamat lényege, hogy a szárítani kívánt nedves (vizet tartalmazó) terméket először lefagyasztják, aztán nagyon alacsony nyomáson, nagyon lassan felmelegítve a terméket, a jéggé fagyott vizet „eltüntetik” belőle. Pontosabban a jég átmenet nélkül gőzzé változik (a folyadékfázist kihagyva!).

Nézzük az ipari alkalmazását, és a fizikai hátterét. A szárítás lényege, hogy a vizet eltávolítsuk a szárítani kívánt termékből.

Ezt megtehetjük minden nehézség nélkül, a legegyszerűbb módja a légszárítás: normál légköri nyomáson (1 bar), melegítéssel. Ez nem túl kíméletes eljárás, a szárítani kívánt terméket nagy hőhatás éri, hiszen a víz légköri nyomáson 100 oC-on forr. Gyümölcs esetén ez azt jelenti, hogy a gyümölcsben található értékes anyagok (vitaminok, ízanyagok, szín, gyümölcscukor, ásványi anyagok) nagy része károsodik: a cukor karamelizálódik, a szín és az íz megváltozik, a vitaminok elbomlanak. Továbbá párolgás közben, ezen vízben oldott értékes anyagok nagy része a vízzel együtt távozik is a termékből.

Ennél egy fokkal jobb a vákuumszárítás: alacsonyabb nyomáson történik a szárítás. Alacsonyabb nyomás mellett alacsonyabb hőmérsékleten forr a víz, tehát a száradáshoz nincs szükség 100 oC-ra, elég 60 – 70 oC. De még így is jelentős hőhatás éri a terméket, és még mindig jelen van a folyékony víz. Ez azt jelenti, hogy még mindig károsodnak az értékes anyagok, és azok nagy része el is távozik a víz párolgásakor.

FAGYASZTVA SZÁRÍTÁS más néven LIOFILIZÁLÁS: nagyon alacsony nyomáson a víz (azaz a H2O) szublimál: a szilárd halmazállapotú vízből (magyarul jégből) nagyon alacsony nyomáson, melegítés hatására, nem víz lesz, hanem rögtön gőz (kihagyva a folyadék állapotot). Ez a jelenség 6 millibar alatt megy végbe.

Tehát a szárítani kívánt terméket először le kell fagyasztani, vákuumkamrába helyezve le kell csökkenteni körülötte a nyomást 6 millibar alá. Ezután nem is kell nagyon fűteni, elég a terméket csak szobahőmérsékletűre melegíteni, ezt is csak nagyon lassan. Például ahhoz, hogy a fagyasztott eperből szárított eper legyen, 20-24 óra szükséges!

Két nagy előnye van a fagyasztva szárításnak a hagyományos szárításokkal szemben. Az első, hogy nem éri komoly hőhatás a szárítmányt, ennek köszönhetően az értékes összetevők nem károsodnak. A vitaminok nem bomlanak el, a termék színe és íze megmarad.

A másik nagy előnye, hogy száradás közben egy pillanatra sincs jelen folyékony víz, tehát nincs párolgás sem. Emiatt az értékes anyagok nem is távoznak a párolgó vízzel, hanem teljes mértékben benne maradnak. Azaz később nem kell „pótolni” semmit, ezért az így szárított termékek nem tartalmaznak semmilyen hozzáadott aromát, vitamint, ásványianyagot, minden „eredeti” bennük.

Még egy nagy előnye a liofilizálásnak, hogy a termékek szerkezete száradáskor megmarad, hiszen a sejtekből a jég „eltűnik”, a késztermék porózus, ropogós lesz.

Köszönöm a válaszokat. Nos az a helyzet, hogy az akváriumomban beállt egy érdekes rend. A dániók elsősorban a bio-lio szúnyoglárvát szeretik, meg a tubifex kockát. A JBL Novo GranColor minit eszegetik, de jellemzően a harmadát megeszik, másik harmadát megkóstolás után kiköpik, a többi meg halat se érve az aljzatra potyog (egyszerre egy kis csipetet szórok, tehát bőven lenne idejük megenni ennyit, ha tényleg ízlene nekik). Egyszerűen hiába mondom nekik, hogy ez a jó, meg drága stb., hát egyék. Nem értik. A CPO-k viszont örülnek, mert a nagy része lepotyog, és ők szeretik, áttúrják a kavicsot egy-egy jó falatért. Bementem a halashoz kínomban, és kértem, hogy olyan tápot adjanak, amit ők adnak a halaknak, és tuti megeszik.Kaptam egy cseh SAK nevű darálékot, haramdannyiért, mint a JBL, és tényleg, ezt talán jobban eszegetik. (ha nincs szúnyog)

Ami nem ide tartozik, csak érdekesség, hogy a JBL NovoPleco algatablettára tojnak az algázóim (algázó gép + törpe szívóharcsa), a rákok viszont képesek egy tablettán összeakaszkodni egyszerre, hogy ki szaladjon el vele a kuckójába. A Sera ráktablettát viszont nem a rákok, hanem az algázó gébek imádják, de még az egyik leopárd dánió is képes az aljazton kutakodni utána, hogy bele-belecsípjen (csak gondolom rosszul lát lefelé, ezért nehezen találja meg).