Almacsigák?! Mindent tudni akarok! :D

Az almacsiga család vagy más néven Ampullariidae tagjai közönséges édesvízi csigák, melyek a világ különbözô trópusi területein élnek. Számos fajuk eljutott az akváriumkereskedésig, és népszerû, házikedvencként tartott csigává vált.

Vonzó külsejük és viszonylag nagy méretük (5-15 cm / 2-6 hüvelyk, fajtól függôen) nagyban hozzájárult sikerükhöz. Mindemellett, népszerûségük ellenére, még mindig sok félreértés övezi ezeket a rejtélyes csigaként is emlegetett állatokat.

Például a legnépszerûbb akváriumokkal foglalkozó könyvek Ampullaria gigas és Ampullaria cuprina néven utalnak ezekre a csigákra, pedig mindkét név évek óta hibás és elavult a tudományos irodalom szerint. Történelmi szempontból az elnevezéssel kapcsolatos problémák teljesen érthetôek, mivel a hobbikkal foglalkozó szakirodalomban ismeretlenek azoknak a szerzôknek a munkái, akik a 18. és 19. században jellemezték az almacsigákat.

A legutóbb elfogadott nevezéktan az almacsiga családot (Ampullariidae) több nemzetségre osztja fel: Asolene, Felipponea, Marisa és Pomacea az Újvilág nemzetségei (Dél-Amerika, Közép-Amerika, Nyugat-India és az Egyesült Államok déli része), míg az Afropomus, Lanister és Saulea nemzetségek Afrikában találhatók. A Pila nemzetség tagjai Afrikában és Ázsiában ôshonosak.

Az almacsigák egyivarúsága egy szintén gyakori tévedés. Annak ellenére, amit a legtöbb ember gondol, nem minden csiga kétnemû, sok másik csigával együtt az almacsiga is a kivételekhez tartozik. Ez az információ meglehetôsen fontos abban az esetben, ha tenyészteni szeretnénk a csigákat vagy csak szeretnénk meggátolni a párosodást. Sajnos legtöbb almacsiga faj esetében nehéz megállapítani a nemet csupán kinézetük alapján, hacsak nem párosodnak éppen vagy a nôstény petéket rak.Almacsigát könnyedén tarthatunk szabványos akváriumban, habár nem mindenki számára a legjobb választás hatalmas vízinövényevô étvágya miatt.

Mindemellett, ahogyan már elôzôleg is szerepelt, a Pomacea diffusa kivételnek számít, és akár éhen is hal a friss akváriumi növények között, ha nem biztosítunk neki megfelelô mennyiségû táplálékot. Sajnos legtöbb ember, még azok is, akik a kisállatkereskedésben dolgoznak, nincsennek tisztában ezekkel a különbségekkel, és az összes almacsigát károsnak tartják a növényzet számára (íme, mégegy tévhit).

Az almacsigák a legtöbb hallal probléma nélkül élhetnek együtt, de a csigaevô halfajtákat kerülni kell (nyilvánvalóan). Ezenkívül sok hal megpróbálja lecsípni az almacsia csápjait, de ez nem okoz problémát, mivel az almacsigák hamar alkalmazkodnak és csápjaikat a csigaház alatt tartják.

Általában ajánlott legalább 10 liter vizet számítani minden közepes méretû almacsigára. Ezenkívül egy akváriumot letakaró fedôlap is szükséges, hogy megakadályozzuk az éjszakai elszökést. Nem az elsô eset, hogy valaki a földön fedezi fel almacsigáját!

A víz és a fedôlap között jópár centiméternyi helyet kell hagyni, hogy friss levegôt biztosítsunk a csigáknak. Még akkor is, ha kopoltyúval rendelkeznek a tüdô mellett, levegô nélkül megfulladnak. Hogyha valaki szaporítani akarja a csigákat, akkor körülbelül 10 centiméternyi hely szükséges a levegônek, másként a csigának nehezére esne a tojásokat a víz felszíne fölé rakni.Az almacsigáknak nincsennek nagy igényeik a víz minôségével kapcsolatban: rosszabb körülményeket is túlélnek, mint a halak. Ugyanazokat az óvintézkedéseket kell megtenni, mint a halak esetében, hogy a víz minôségét elfogadható szinten tartsuk (szûrés, rendszeres vízcsere stb).

Másrészt, mivel a csigáknak kalciumra van szükségük házuk felépítéséhez, fontos hogy figyelmet fordítsunk arra, hogy a víz semleges (7-es pH érték) és a kemény víz (7-es feletti pH érték) között legyen. Hogyha a víz puha (alacsony kalciumban), akkor a kalciumszintet márvány-, mészkô- vagy tengeri kagyló porral, vagy ezeknek a kisállatkereskedésben kapható készítményeivel lehet javítani.Az almacsigákat nagyon egyszerûen lehet etetni, szinte akármit megesznek, amibôl képesek darabokat leszakítani és a szájukba tenni. Az olyan zöldségek, mint az uborka, spenót, répa és saláta, ezenkívül haleledel, más csigák és azok tojásai, alga, sósvízi rákok mind megteszik számukra.

Ahogyan elôzôleg említettük, a Pomacea diffusa az a csiga, amelyik csakis nagyon puha és halott vegetációt fogyaszt, és könnyebben etethetô haleledel-galacsinokkal vagy fôtt növényekkel, konzervspenóttal. Óvatosnak kell lenni, hogy ne tegyük zavarossá a vizet ezekkel a típusú eledelekkel.

Az adott táplálék mennyiségének arányban kell lennie szükségleteikkel. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szabad többet adni nekik attól a mennyiségtôl, mint amennyit meg tudnak enni mielôtt az a vízben rohadni kezdene. A túletetéstôl nem kell félni, de jó ötlet lehet kisebb akváriumok esetében a táplálék mennyiségének szabályozása, hogy elkerüljük a hulladékok túlzott termelôdését.

Mivel az almacsigák beleiben nagy mennyiségû, emésztést segítô mikroorganizmusok vannak jelen, a víz ködössé válhat ahogy ezek kicsapódnak az ürülékkel. Ez konkrétan nem káros, sôt akár a halak táplálékaként szolgálva elônyös is lehet. A jó szûrés és az eledel mértékének szabályozása csökkenthetik ezeket a mellékhatásokat.Az almacsiga-tenyésztés sikere sokmindenen múlik.

Elôször is szükséges egy hím- és egy nôsténycsiga, és ezzel fel is merül az elsô probléma: Hogyan tudjuk megállapítani, hogy mindkettônek a birtokában vagyunk? Sajnos gyakorlat nélkül nem könnyû észrevenni a különbséget. A biztonság érdekében a legjobb, ha több almacsigát tartunk együtt, hogy növeljük az esélyeket.

Ezután a csigák párosodása és a tojások termelése következik. A magas hômérséklet és a bôséges táplálék fogja ôket erre ösztönözni. Itt meg kell jegyezni, hogy ez eltarthat egy ideig és türelem szükséges hozzá. Az adott évszak befolyásolhatja a szaporodás aktivitását.

Ha már a tojások készek, akkor a nôstény éjszaka elhagyja a vizet és a tojásrakáshoz megfelelô helyet keres. Az akváriumban ez a falon vagy a fedôlapon lesz, míg tó esetében ez akármilyen a vízfelszín közelében lévô tárgyat jelenthet.

Nyilvánvalóan a csigáknak elég helyre van szükségük ahhoz, hogy a petéket a vízfelszín fölé rakják.A nôstény a tojásokat egyenként rakja le és erôsíti ôket egymáshoz egy szilárd csomóba. A tojások a lerakáskor puhák és tejszínûek, de néhány órán belül megkeményednek. Meghatározó színük (fajtól függôen fehér, zöld, rózsaszínestôl világos narancssárgáig terjedô) 1-2 nap után jelenik meg.

A petéknek nyirkosnak kell maradniuk, de nem nedvesnek és soha nem vízzel fedettnek, mivel úgy megfulladnának a kiscsigák. Általában ez nem jelent problémát olyan akváriumok esetében, amelyeknek van fedôlapja.

Megjegyzendô, hogy nem mindegyik almacsiga-fajnak vannak levegôre lerakott petéi. A közönséges Óriás Cölöpszarvú csigának (Marisa cornuarietis) például vízi tojásai vannak, melyeket egy zselészerû csomóba rak le.A kiscsigák 2-4 hét után (hômérséklettôl függôen) kelnek ki. A tojáscsomók besötétednek és végül a kiscsigák kieszik magukat és beleesnek a vízbe.

Mivel sok hal megeszi a kiscsigákat, ezért jó ötlet átteni ôket egy külön akváriumba. Míg elég nehéz megfogni a kicsi csigákat anélkül, hogy kárt okoznánk bennük, a kikelés elôtti tojáscsomókat elég könnyen tudjuk szállítani: nedvesítsük meg a tojásokat és a felszínt, amihez hozzá vannak erôsítve, majd várjunk egy kicsit. Aztán próbáljuk meg addig mozgatni a csomót a felszínen, amíg leválik, majd tegyük egy az új akváriumban lévô lebegô tárgyra.

Egy másik módszer szerint várjuk meg amíg a kiscsigák már majdnem kikelnek, aztán távolítsuk el a tojáscsomót anélkül, hogy tartanánk annak megtörésétôl. Helyezzük egy lebegô tárgyra vagy akár mossuk ki a kiscsigákat a csomagból úgy, hogy a vízben tartjuk és ujjaink között himbáljuk a tojáscsomagot. Ez a módszer nagyszámú egészséges kiscsigát biztosít, ha óvatosan csináljuk.

A kikelés utáni elsô nap alatt a kiscsigák puha algát, hulladékot és táplálékmaradékokat esznek. Egy stabil akváriumban ezek mindig megtalálhatók, de hiányozhatnak az új tartályban. Ezért készítsük el a csigás akváriumot legalább két héttel a kiscsigák kikelése elôtt, vagy etessük ôket apró haleledellel.

1-2 hét után a kiscsigák már képesek ugyanazt enni, mint szüleik.