Miért? (túl rövid)

Hm. Én olyan 2 éves lehettem. Természetesen nem én töltöttem fel vízzel, hanem ekkor kapta meg édesapám az akváriumunkat. 130 literes volt, még ma is üzemel.

Nekem nagyszerű volt vele foglalkozni már az első pillanattól kezdve. Nagyon sokáig hozzáértés nélkül, csak úgy érzésből akvarizáltam. Aztán elmentem egyetemre, akkor fel is hagytam a hobbival, az otthoni akvárium is megszűnt. Aztán néhány év múlva újrakezdtem, ekkor már alaposabb utánajárással. A saját akváriumomat is beindítottam, valamint az otthonit is újraélesztettem. Így összességében olyan 20-22 éve foglalkozok a halakkal, hogy akvarista mióta vagyok, azt nem tudom.

akvarista-hu-n találhatsz olyan cikkeket, hogy miért kezdtek el az emberek akvarizálni.

Én amúgy 12 évesen kezdtem. Bevallom, nem voltam valami jó haltartó. 20 literes volt az akvárium. Csak azért akartam, mert ez volt az egyetlen állat, amit anyáék engedtek a szobámba. Úgy, hogy ők hozzá nem nyúlnak, az én gondom az egész.

Aztán kaptam egy 54 literes akváriumot karácsonyra, abba tettem át a halakat, meg vettem még hozzá. Néhányszor át is alakítottam az akváriumot, míg elértem a mostani állapotát. Nem tudom, hogy végülis akvaristának számítok-e. Én csak azon igyekszem, hogy szép és egészséges akváriumot teremtsek a halaknak, akiket persze imádok.

én 2007 ben 10 évesen egy 10l es gömbakváriummal (most már tudom h nem szbed gömbakviba halat tartani) és 1 betta és szt is tudom h legalább 30l kell neki és nagyon jó volt 2 évig volt meg a

hal

Kiskoromban volt egy katonai gumicsónakom, azzal hülyültem több nyáron át Tokajban a Bodrogon és a Tiszán. Sokszor menekültem vele a hajók elöl be a nádasba, a hínárok közé. Anyám erről mit sem tudott. Később az Ipolyra és a Rábára jártam vizitúrákra. Az se volt kutya, de megérte. Voltak olyan részek ahol gyönyörű volt a táj. Nappal ezerrel sütött a nap, kint voltunk a nyílt vizen, bármerre néztem minden olyan szép volt és nyugalmas. Ez a része vonzott a dolognak. Szeretek csónakázni, búvárkodni, és talán ezért is akváriumozok. Annak is megvan a maga feelingje. Itt evezni sem kell, csak beviszem a szobába és nézhetem. A növényeket locsolni sem kell, ez már egy ilyen lustább ipar.

Valamilyen szinten mindig foglalkoztam vele, akkor is ha nem volt saját akváriumom, pl a barátnőméknél etettem a halakat, aztán volt egy haverom akinek szintén volt akváriuma. Halat is vettem neki ajándékba és együtt néztük, etettük. Neki egy szép növényese volt, és mivel láttam, hogy elég egyszerű ezt fenntartani, így én is megpróbálkoztam vele.

Elsőre vettem egy 45 literest, teleraktam hínárokkal, 3 hónap mulva mint elrothadt. Azóta is próbálkozok, de sajnos az akvárium soha nem olyan a valóságban, mint ahogy én azt elképzelem. Elképzelni tudok jó dolgokat, csak a megvalósítás sántít, habár remélem fejlődök benne.

Vannak bennem képek, pl egy bányatóban régen láttam egy hatalmas szakadékot a part alatt, ami igazán félelmetes volt. Ha azt meg lehetne csinálni miniben, az nagyon tetszene, de erre esélyt nem látok. Azt sem tudom hogyan kezdjek hozzá.

Kisebb volumenű dologban nekem még az is tetszik, ha egy adag sarat bedobok a vízbe, mert tetszik a természetessége, és ha valami mozog benne, akkor meg főleg úgy gondolom, hogy érdemes megfigyelni.