A trópusi halak miért pusztulnak el a hideg víztől?

Van egy evolúciósan kialakult (termokonform) intervallum melyen belül egy élőlény optimálisan működik. A melegvérű állatokkal ellentétben a halak önálló hőszabályozással nem rendelkeznek (poikilotherm), azaz a környezeti változásoknak teljes mértékben kitettek. A testük reakciója a hőmérséklet változására az anyagcsere-folyamatok felgyorsulása illetve lassulása, ugyanakkor egy bizonyos hőmérséklet-érték felett vagy alatt a folyamat már káros hatásokkal is együtt jár, tökéletlen - gyors vagy lassú egyező eredményre vezet - emésztés, tápanyag-felszívódási zavarok, elemi hiányok, egyes elemek hiánya mások beépülését is hátráltatja, szervi működés elégtelensége, legyengülés, …

Aztán van a drasztikus verzió, amikor egy trópusi hal hirtelen kerül a komfortzónáján kívülre, hideg vízcserét kap, fűtő leáll etc., a szövetek náluk is be tudnak gyulladni, egy pár grammos jószágnak egy bakteriális támadás a gyors véget jelentheti, különösen, ha alapból nem volt megfelelő kondiban. Trópusi halakról lévén szó némely fajoknál a megfázás több forrásból is veszéllyel fenyeget, a labirintszervvel rendelkező halak a hideg légköri levegő nyelésével is ráfázhatnak több értelemben is.

A gyógyszeres kezelés erősen kérdőjeles, vagy szimplán nincs rá megfelelő szer akvarisztikai léptékben, vagy ha van is későn kapja meg, esetleg helytelenül azonosítják a problémát és az egész közeget kezelendő csak tovább ront a helyzeten. Éppen ezért hangzik el oly sokszor, hogy az akvarisztikában a kezelés helyett a megelőzés a biztosan járható út.