Ilyen esetben az eutanázia a legjobb?

Sajnálom ha kicsit hosszú lesz.

Szóval 6 évesen kaptam egy kb 55 literes akváriumot édesanyámtól. Egy katasztrófa volt,nem értettem semmihez(nyilván),az eladó összevissza adta el nekünk a halakat,ez kb tartott egy fél évig,kb minden 2. héten kellett nekem új halat venni mert az előzőek mind kipurcantak(szerencsétlenek...). Azután végül maradt 1 ancim és 2 cápaharcsám(talán nagypapámtól kaptam őket ..igazából már nem emlekszem pontosan).

Egy kis ideig leálltak nekem a halvásárlással mivel a cápaharcsák elég durván megnőttek,erre vettek nekem egy 100 literes aksit(ez kb akkor lehetett mikor olyan 8 éves voltam). A halak körül nekem egyedül nagypapám segített,ő takarította őket,cserélte a vizet,etette őket stb. Édesanyám sosem segített...pedig tőle kaptam őket.

Körülbelül olyan 12 évesen kezte felfogni az agyam hogy ez így rohadtul nem jó. Picit olvasgattam a halak után,tehát teljesen az alapokat(pl. Ne csapvízbe mosd ki a szivacsot stb...). Innentől próbáltam velük annyit foglalkozni amennyit tudtam de sosem jutottam semmire(közben kaptam egy 3. Cápaharcsát...),minden félévben az összes zsebpénzem elköltöttem új növényekre,talajra,de sosem maradt szép(nyilván a még mindig hanyagtartás miatt).

13-14 éves koromban komolyan elkezdett már érdekelni a téma,Ph-mérés,valamilyen szinten minőségi kaja,rendes növények,szóval mindig megtettem minden tőlem telhetőt.

14. születésnapomon végre tudtam nekik venni egy rendes 200 literes aksit,külső szűrő,fűtő, normális szekrény stb. Annyira boldog voltam! Ekkor voltak a cápák kb 20-30 centisek. Emlékeim szerint mikor beköltöztek volt 2 torokátum harcsám,2 ancim,2 ezüst márnám,1 stendhal-halam,1 botiám és a 3 cápa.

Jelenleg itt vagyok 16 évesen és egy katasztrófa az egész(mint várható volt). Most már csak a 2 torokátum van meg,1 anci és 3 cápa. Édesanyám nem enged nekik bármilyen minőségi élelmet vásárolni(évente vehetek max 4 doboz serás kaját, egyébként vegyem mindenből a legolcsóbbat),nagypapám fél évvel ezelőtt itthagyott minket,látom hogy a halaim szenvednek...szerettem volna azt megcsinálni hogy a 100literes aksim berendezem, normális növényekkel,táptalajjal, normális fűtéssel,világítással és szűréssel a 3 egyéb harcsámnak hogy legalább nekik legyen akkor egy egészséges környezetük,de édesanyám ezt se engedte mert "pénzkidobás" és mert én úgyse tudom jól megcsinálni mert én mindent csak elb*szok,jegyzem meg hogy egy forintot nem kellett volna beleadnia.

Időközben lett pár olyan háziállatom akiket én vállaltam,és tudtam mikkel járnak és az ő életükkel nagyon elégedett is vagyok. És sajnos ezért több örömöm lelem bennünk...és mikor a halaimra nézek annyira elszomorodok,tudom hogy nem ezt érdemlik.(próbáltam már túladni rajtuk de lehetetlen,főleg ilyen beteg vízből nem veszi át őket senki...)

Pár napja megforult a fejemben hogy talán az lenne a legjobb ha elaltatnám őket,nem szeretném hogy tovább sínylődjenek.

És persze ilyen az én szerencsém az egyik cápám beleakadt az egyik talajlakó harcsám bújójába,kb hajnalban történt és csak reggel vettem észre. Kiengedtem de szegénykém azóta csak fekszik...próbáltam ételt dugni a szájába(igen ennyire gyenge hogy engedi)de kiköpi,és valamelyik másik hal már lerágta a bajuszát...arra gondoltam ha a holnapot megéli,meg amíg hazajövök az iskolából akkor veszek szegfűszeg olajat és elaltatom,jobb mintha az éhezésbe pusztulna el szegény.

Tudom hogy én vagyok a legrosszabb gazdi...nem kell mondani...mindennap bűntudattal fekszem le és kelek és ennek véget akarok vetni...és annyira zavar hogy nem is én akartam ezt az egészet...sosem akartam halakat azt se értem minek lettek de csak én szívok belőle ahogy ők is...

Édesanyám persze tiszta rohamot kapott mikor mondtam neki hogy szerintem elaltatom őket,hogy én ezt hogy képzelem meg stb...

Sajnálom ha kicsit összeszedetlen az egész...nagyon felvagyok dúlva.