Kutya-macska barátság? (Történet a leírásban. )

Köszönöm szépen a kedves válaszokat, mindegyikre ment a zöld.

Kedves 2. válaszadó: A kutyával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, hogy mi történt vele kölyök korában, mivel 2 évesen fogadtuk örökbe a helyi menhelyről. Annyit tudunk csak az előéletéről, hogy vemhesen dobhatták ki, mivel 3 kölyökkel került a menhelyre (ott kb. 2 hetet töltött, ekkor találtunk rá). Azóta ahova csak lehet visszük magunkkal. (Tóparti séta, kirándulára a hegyre stb.)

A kérdésre kikacsintva:

Végülis a helyzet az lett, hogy jól kijönnek egymással. Még mai napig, ha elmegyünk otthonról külön vannak, de amikor délután hazaérünk alig várják, hogy üdvözöljék egymást. Utána persze mindegyik megy a saját kis dolgára. Mivel a kutyus idős, így ő nem nagyon van egy energiaszinten a macskával, de hagyja, hogy a macska körbeugrálja. Amikor már unja (kb. 30 perc után), mert szeretne egy kicsit szundítani, akkor egy kicsit rámorog a cicára és a macska békén hagyja.

A kettejük közötti kommunikációs fő probléma 2 dolog volt.

Az egyik, hogy a macska nem eszi meg egyből az elé kirakott tápot, így mikor ott hagyta a kutya úgy gondolta neki hagyta ott, (ennek persze a macska nem örült, és mi sem) de ezt rövid időn belül megoldottuk. A macska tányérját feljebb raktuk egy kis éjjeli szekrényszerű bútorra, és mivel a kutya tudja, hogy semmire sem szabad felmásznia, így azóta nem is próbálkozik vele, hogy belekóstoljon. (Amikor nem vagyunk otthon, ugye továbbra is külön helységben vannak tartva, így akkor sem tud beleenni a kutya.)

A másik gond a farkcsóválás volt, de ezt is megtanulták egy idő után, hogy melyiküknél ez mit jelent. Ebben nem igazán tudtunk segíteni nekik. Úgyhogy most minden rendben közöttük.

Arra nagyon kellett figyelni, hogy mind a kettővel ugyanannyi időt foglalkozzunk, mert ugye a cicával a nevelés miatt sokat foglalkoztunk/foglalkozunk, viszont a kutya már a benti szabályokat tudta/tudja, így vele csak az általa ismert parancsokat ismételgettük, illetve kivittük a kertbe játszani. Ha valamiért 1 nap (ez nagyon ritkán fordul elő) nem tudtunk vele aktívan 1-2 órát foglalkozni (itt nem kimondottan a fizikai részét értem a dolognak), akkor annak meg volt az eredménye. Mintha féltékeny lett volna a macskára, és próbálta kiharcolni, hogy most vele foglalkozzunk. Ez is rövid időn belül megoldódott, bár nekünk azért volt ez könnyebb a párommal, mert míg az egyikőnk a cicával foglalkozott a másikunk tudott egyidejűleg a kutyával foglalkozni.

(Ezeket azért írtam le, ha valaki megtalálná ezt a kérdést, akkor lássa mi lett nagyjából belőle)