Mi van, ha allergiás?

Jajj, ez még mindig a miért fontosabb az állat téma? Kezd unalmas lenni így pár nap után.

Mellesleg a kérdés nem releváns, mert aki annyira allergiás, hogy retteg mindentől, az eleve nem fog kikezdeni egy kutyás/macskás illetővel.

Mellesleg én is allergiás vagyok (nem állatra, hanem pollenekre tök random módon évente változó intenzitással), és nem megy rá a munkám arra, hogy gyógyszert szedek rá, sőt, pont fordítva - azért van a gyógyszer, hogy ne érezzem sz*rul magam egy olyantól, amit nem tudok elkerülni.

Aki súlyos allergiás (bármire), az nem hisztizik azon, hogy miért nem tesz a világ az ő kedvére, hanem megoldja, hogy jó legyen.

Nekem a párom annyit kér, hogy a szobába az ágyba ne másszon bele. Azonkívül játszik a cicáimmal, meg szeretgeti őket.

Ennyi a kompromisszum.

Az állataim csomagban járnak velem. Ha valakivel megismerkedek, nem tartom titokban hogy milyen állatokat tartok, ő meg nyilván eldönti hogy neki ez a pakk így megfelel-e, vagy a kutya kizáró ok.

Ennyi erővel lehetne kérdezni egy egyedülálló anyától hogy beadná-e a gyerekét intézetbe, ha találna egy neki minden szempontból megfelelő pasit, aki nem bírja a gyerekeket. Evidens hogy nem mondana le a gyerekről a nő egy pasi kedvéért.

#9-es, pont ez jutott eszembe. Hogy az sem fordul meg senki fejében, hogy ha van egy gyereke valakinek és megtalálja az élete párját, elhagyná-e a gyerekét, ha az új párja nem akarná a kicsit.

Nálam mondjuk nem kellett választani, mert a feleségem pont annyira szereti a kutyát, macskát, mint én.

De tegyük fel, ha egyedül lennék, hajlandó lennék egy olyan kompromisszumra, hogy a már meglévő nagytestű kinti-benti kutyáimmal több időt töltsek kint, vagy csak bizonyos helyiségekbe engedjem be őket-ha a páromnak súlyos allergiája lenne és nem lenne más megoldás. Soha nem mondanék le a kutyáimról! Ahogy a gyerekemről sem.

Ha a kérdező az, aki napok óta ezen a témán kattog, akkor megpróbálom elmagyarázni a lehetetlent.

A kutyáim 8 hetes koruk óta vannak velem. Ismerem minden rezdülésüket. Ők is az enyémeket. Nem plüssállatok, hanem élőlények. Amikor magunkhoz vettük őket, elfogadtuk, hogy nincs annyi utazás, ha lehet, visszük őket magunkkal. Ha betegek, orvoshoz visszük, akkor is, ha épp másra kellene a pénz. Bármilyen problémám van, azt úgy ke megoldanom, hogy bele kell kalkulálnom, hogy ők vannak nekem. Legyen ez költözés, munkaváltás, bármi. Felelős vagyok értük, pont mint a gyerekemért. Ennyi. Most is itt fekszenek mellettünk a kis helyükön. Nyugodt, kiegyensúlyozott kutyák. Szeretve vannak és lesznek.