Aki veszített már el szeretett kutyát, annak mi segített a továbblépésben?

Hű társam már több mint 2 és fél éve nincs mellettem, én mégsem tudtam továbblépni. Próbáltam örökbefogadni, de nem megy a lelkifurdalás miatt. Nem hiszem, hogy azt akarná, hogy fogadjak örökbe, mert mindig is féltékeny természet volt. Minden kutya rá emlékeztet. Az elvesztését annyira nem tudtam elviselni, hogy a halála után elköltöztem otthonról. Mikor hazalátogatok, akkor minden pillanatban azt várom, hogy elém szaladjon. Az utóbbi időben sokat álmodom róla, akkor boldog vagyok, hogy láthatom az édes kis pofiját, de mikor felébredek belémhasít a fájdalom. Mit tegyek, hogy ne hiányozzon ennyire? Nektek mi segített?