Mit kell tudni a tengerimalacokról?

E kedves kisemlősök szelídített változataiban is erős igény van a fajtársak jelenlétére, ezért tengerimalacot egyedül tartani tilos. Ha azt akarjuk, hogy tengerimalacunk jól érezze magát, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb legyen, válasszunk mellé legalább egy társat.

Mivel területvédők, mindegyiknek külön házat kell biztosítanunk a közös ketrecben, és elegendő táplálékkal kell őket ellátnunk, hogy emiatt ne legyen nézeteltérés. Az első találkozás semleges helyen történjen, és pár napig tartsuk őket megfigyelés alatt, s ha verekedést észlelünk, egy időre ráccsal válasszuk ketté a ketrecet, míg meg nem szokják egymást. Ha nem tűrik egymást, ne erőltessük!

A legjobb társítások a következők:

- Két hím: egy felnőtt és egy kölyök hím hamar összebarátkozik (természetes rangsor). Két felnőtt hím nagyobb életteret igényel. Azonos korú hímek között komoly konfliktusok alakulhatnak ki!

- Két nőstény: ritkán utasítják vissza egymás társaságát, csak erősen domináns vagy agresszív egyéneknél fordulhat elő verekedés.

- Egy, vagy több nőstény és egy ivartalanított hím: e párosítás a legjobb, a legközelebb áll a normál, természetbeni viszonyokhoz, adott a nőstények közötti dominancia.

Ivaros hím(ek) és nőstény(ek) együtt tartása nem ajánlott, tudnunk kell, hogy a tengerimalacok 4 hetes korukra ivarérettekké válnak. Ebben az esetben sok utódra számíthatunk, és így a nőstény egészségét, vagy akár az életét is veszélyeztethetjük, a kölykök elhelyezésének nehézségeiről nem is beszélve. A túl korai ellés okozta károsodások nem mindig jönnek elő azonnal, ám a túl fiatalon szaporított nőstény sajnos ritkán éri el a kétéves kort, ezért az 5-6 hónaposnál fiatalabb nőstény szaporításra nem alkalmas. 8-10 hónapos koráig lehet (de nem szükséges!) fedeztetni, ha azonban egyéves koráig nem szült, szaporítása anatómiai okokból tilos.

Figyelem! A nőstény mindjárt a szülést követő órákban (!) újra vemhes lehet, ha hím marad a közelében. Négy hetes korukban a kölyköket nemek szerint szét kell választanunk, az anyjukkal csak a nőstények maradhatnak.

A gyakori fialás a nőstény számára egészségtelen és életveszélyes, ezért a kölykök elválasztása után legalább 2 hónapot pihentetnünk kell, vagyis a hímtől külön kellene tartanunk, ami a hímet mentálisan megviseli.

Sosem tartunk két vagy több hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény(ek) jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, súlyos, akár életveszélyes sebeket ejtve egymáson. Nőstény(ek) jelenlétében a hímek akkor is verekednek, ha egyik/másik vagy az összes ivartalanított, valamint akkor is, ha nem egy helyen vannak, de érzik a nőstények szagát.

Ha már van az otthonunkban tengerimalac, az újonnan hozottat ajánlatos 2-3 hétig karantén alatt tartani, így biztosak lehetünk abban, hogy megelőzzük az esetleges fertőzéseket. Ez idő az alatt az állatok ne érintkezzenek egymással, és ügyeljünk arra, hogy a kezünkön, ruhánkon vagy egyéb tárgyakon véletlenül se juttassunk át élősködőt vagy kórokozót. Az hasznos, ha már a karantén ideje alatt is hallják és érzik egymást, már ilyenkor elkezdenek kommunikálni egymással.

Fontos! Tengerimalac mellé sose helyezzünk más állatot (nyulat, hörcsögöt stb.), mivel mások az igényeik, szükségleteik.

Életterének megválasztása

Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik. A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-24 Cº, az átlagos szobahőmérsékleten jól érzik magukat. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve, és ami a legfontosabb, a helység jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Mivel nagy a mozgásigénye, tartsuk minél tágasabb ketrecben. A megfelelő választás egy mély tálcás ketrec, melynek mérete két tengerimalac esetén legalább 100*50 cm, vagy ennél nagyobb. Három, vagy több tengerimalac esetében arányosan nagyobb ketrecre van szükség. A ketrec alja sosem lehet rácsos vagy lyukacsos, mert a tengerimalac lába rendkívül érzékeny. Üvegterrárium vagy műanyagfalú ketrec használata tilos, ezek nem szellőznek eléggé, a szagok és a mérgező ammónia bennrekednek, ez akár kisállatunk életébe is kerülhet. Továbbá a tengerimalachoz nem jutnak el a zajok, így ijedősebb lesz.

Építhetünk is nekik a lakásunk adottságaihoz legjobban illeszkedő, egyedi malaclakot is, ilyenkor azt kell szem előtt tartanunk, hogy a leendő lakhely megfelelő méretű, jól szellőző, könnyen tisztítható és biztonságos legyen. Alomként használhatunk száraz, nagyszemű faforgácsot. Ne legyen gyantás, aromás, mert a tengerimalac szaglása kifinomult, és a magas gyantatartalmú forgács (pl. cédrus- és a zöld, nem szárított erdeifenyő) mérgező, szaga megölheti a tengerimalacot. A vizelettől keletkezett kipárolgás (ammónia) is veszélyeztetik a tengerimalac egészségét, ha az almot nem cseréljük idejében. Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől és a ketrec nagyságától függ. A szennyezett részeket célszerű naponta eltávolítani. A forgács alá tehetünk nagy nedvszívó-képességű fapelletet, ám ezt magában használni tilos, árthat a malacka talpának. Fűrészport ne használjunk alomként, nagyon egészségtelen! Közkedvelt almozási módszer még a lyukacsos műanyag fürdőszobaszőnyeg, ami alá fapellet vagy növényi részekből készült öko-macskaalom kerül. Ennek előnye, hogy használatával nagyon könnyű tisztán tartani a ketrecet, hiszen elegendő naponta egyszer-kétszer a bogyókat összeseperni. A szőnyeg alatti anyag felszívja a vizeletet, ezeken a részeken szintén naponta cseréljük ki az almot.

A tengerimalac szeret elrejtőzni, ezért igen szívesen fogadja, ha ketrecébe házikót teszünk, minden malacnak legyen külön búvóhelye! Ha tudja, hogy mindig van hová elbújnia, kevésbé lesz ijedős. Mivel a bújót is megrághatja, ennek anyaga sem lehet mérgező, vagy olyan, mai sérülést okozhat. A ketrecbe vagy házikóba tehetünk kisebb törülközőt, párnát, szívesen fekszik rajta. Mivel a hátsó lábuk ugróláb (30 centit is képesek ugrani), gondoskodjunk arról, hogy ezt kihasználhassák: tegyünk a ketrecbe emeletet, vagy legalább a bújók teteje legyen lapos, hogy felugorhasson rá. Ha tehetjük, vegyük ki gyakran ketrecéből, és hosszabb-rövidebb időre engedjük szabadon, vagy készítsünk nekik kifutót. A helyiségben elektromos készülékhez, vezetékekhez, mérgező növényekhez - számos dísznövény ilyen - ne jusson, mert ezeket megrághatja. Kertes házban igen jó ötlet kerti kifutóba helyezni. Ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy a kifutó szökésbiztos, tűző napsugártól, ragadozó állat(ok) támadásaitól védve legyen.

Időszakos gondozások

A felnőtt tengerimalac karmát havonta ellenőrizzük és vágjuk, mert nem kopnak úgy, mint vadon élő társainál. Ha malackánk tiltakozik, pár falat a kedvenczöldségéből elterelheti a figyelmét. Segíthet, a tengerimalacot gyengéden törölközőbe csavarjuk, mert akkor biztonságban érzi magát, nyugodtabb lesz. A világos színezetű lábaknál jól látható a karomban meghúzódó ér, így elkerülhető ennek megsértése. A karom hegyéből annyit vágjunk, hogy 1, 5 - 2 mm távolságra legyen az értől. A sötét színűeknél - mivel az ér nem látható - gyakrabban vágunk, kevesebbet. Fontos, hogy a karom formájához igazodjunk, ezért kissé ferdén vágjuk, hogy az ív a felső résznél hosszabb, az alsó résznél rövidebb legyen. Ha baleset folytán kissé belevágunk az érbe, e helyen fertőtlenítsük le (pl. Betadine-nal). A fürdetés tengerimalacok esetében szükségtelen és káros is lehet, mivel a sampon/szappan eltávolítja a bőr felületén lévő természetes faggyút. Csak indokolt esetben fürdessük, ilyen, ha különösen piszkos lett (ekkor is csak az érintett területet mossuk meg és kímélő sampont - pl. babasampont, kímélő natúrkozmetikum használjunk), vagy ha elviselhetetlenül meleg van (ekkor csak langyos vízzel). Fejét hagyjuk szárazon, hogy szemét, fülét, orrát ne érje víz! Gondosan szárítsuk meg, különben megfázhat. Ha hajszárítót használunk, alacsonyabb fokozatra állítsuk, vagy testétől távolabb tartsuk, mert bőre érzékeny. Két hónaposnál fiatalabb kölyköt, vemhes vagy szoptató nőstényt ne fürdessünk. Ha ez valamilyen ok miatt elkerülhetetlen, ezeknél ne használjunk sampont/szappant. Szőrét akár naponta fésülhetjük, hosszú szőrű tengerimalacok esetén e műveletet türelmesen, gyengéden végezzük.

Időnként fogazatát is vizsgáljuk meg. Ha egyik-másik metszőfogából - az elől elhelyezkedő fogak egyikéből - egy darab letörik, viszonylag hamar visszanő. Ebben az időszakban a kérdéses fog növekedését naponta ellenőrizzük, míg eredeti formáját el nem éri. Ha a fog csipkésen törik, vagy emiatt táplálkozni nem tud, kedvetlen, levert stb., forduljunk állatorvoshoz. Nem csak a metsző-, hanem a hátulsó fogai is folyamatosan nőnek, ezeket a széna rágása koptatja. Ritkán, de előfordul fogtúlnövés a tengerimalacoknál. A z első fogaknál ez szabad szemmel is látható, a hátsókat csak egy speciális műszerrel tudja megvizsgálni az állatorvos. Ha az állat furcsán, esetleg ferdén rág, úgy látjuk, enne, de nem tud rendesen, fogproblémára utalhat. Ilyenkor minél hamarabb orvoshoz kell vinnünk, különben elpusztul!

Fontos! Ha a tengerimalacot felvesszük, két kézzel emeljük fel, gyengéden, de határozottan. Egyik kezünkkel nyúljunk a mellkasa alá, a másikkal a hátsó felét fogjuk meg.