Ki érzi még úgy, hogy régebben szerette az állatokat, de már nem szereti őket? Mi az oka, hogy már nem?

Lol, ilyenről még nem is hallottam, de ez kicsit ömlengős agymegjátszás. Egy éhes ragadozó nem fogja türelmesen megvárni, amíg elpusztul a zsákmánya csak azért, mert az emberek értékrendje szerint élő állatot enni nem való (kivéve a koreaiak, akik élő polipot esznek).

Soha nem gondoltam, hogy kevésbé szeretném az állatokat, mint korábban. Az állatokba látott érzelmek már szinte irodalmi műfaj, az etológiához nem sok köze van. Ha van kutyád vagy macskát, akkor ki tudsz rajta igazodni, ismeret a reakcióit és az érzelmeit, anélkül, hogy egy kutya alakú embernek látnád. Az, aki, ahogy te fogalmaztál "érzelmeik nagy részét csak beléjük látjuk", az nem ért az állatokhoz. Nyilván nem emberként kell kezelni az állatokat, mert más a kommunikációjuk, például egy fogait mutogató csimpánz a hasonlóság ellenére sem nevet, hanem pont fenyegető próbál lenni. Azon pedig, hogy állatok, vajon mit is értesz? Csak az emlősöket? Csak a gerinceseket?

Te soha nem eszel húst? Vagy olyan környezetben élsz, ahol a disznót nem látod amikor leölik? Az mennyivel szebb?

A vadon élőállat egyfajta küldetést is teljesit, mindig a gyengébbet tudja megenni, megölni, ezzel a populáció erösödik, hiszen az tud szaporodni tovább. Én csodálom a nagy vadakat, igyekeznek gyors halállal kimúlatni a " vacsorát". És érző lényét nézd, amikor a kicsinyeit gondozza szereti, neveli és eteti. Igy kerek az élet, és az ember sem más, mint csúcsragadozó, sőt, talán kegyetlenebb is, mert nem csak akkor öl, amikor éhezik.

Vicces, én pont fordítva érzem. A leírásod is inkább az emberre vonatkozik :D

Ahogy idősödöm és látom át ezt a rendszert, a világot, látom, hogyan viselkednek egymással és környezetükkel az emberek, úgy fordulok el tőlük az állatok felé, és nem csak én, hanem a férjem is.

Az ember tevékenysége nem gyomorforgató? Bezárva, begyógyszerezve, napfényt sose látott vágóhídi állatok? Ipari tyúkok létminimum alatt? Állatkerti, ketrecbe zárt, kínlódó, depressziós élőlények? Természetes környezetükből kiszakított háziállatok, mind önző érdekből tartva?

Tudtad, hogy bizonyos rákfajtákat kihalásznak a vízből, fertőtlenítik őket, lecsapolják a vérüket, majd visszahajigálják őket, csak hogy tovább szaporodjanak? A háromnegyedük nem éli túl a procedúrát, de az nem baj, ugye.

Az nem baj, hogy hogyan írtjuk magunk körül a környezetet? Hogyan vesszük el az összes élőlény elől a helyet?

Az állatok természetes módon, a túlélésért teszik ezeket, az ember kényelemből, és önzőségből.

És akkor még arról nem is beszéltem, egymáson hogy gázolnak át.

Mi éppen azon igyekszünk, hogy az emberektől jó távol, természetes környezetben húzzunk fel egy ökofarmot. Éppen, hogy az embereket utáltuk meg. Annyira, hogy míg eddig zenésznek készültem, épp most hagyom abba a tanulmányaimat, mert nem óhajtok ezeknek semmit adni. Eljátszogatok magamnak.

Dehát kinek mi :D

"A másik, hogy az érzelmeik nagy részét csak beléjük látjuk, inkább csak számítás van mögötte, nem valódi szeretet vagy hasonló."

Te most mindent elmondtál magadról, megvan rólad a véleményem.

Az ilyenekből lesznek az állatkínzók, az állatkínzókból pedig a gyilkosok - tiszta pszichológia.

Nyugodtan lepontozhatsz, te gyilkosjelölt, mert baromira nem érdekel, vállalom a véleményem.

Amit egyszer valóban szeretek, azt nem tudom a továbbiakban nem szeretni.

Az állatok (nem mind) korlátolva észlelik a másik szenedését. De mi emberek tudjuk 100%-osan, hogy egy állat leölésével mekkora fájdalmat okozunk az áldozatnak. Itt a tudatosságon van a hangsúly.

Nemrég láttam egy ragadozó madarat, aki élve belezte ki az áldozatát. Persze sajnáltam, de nincs jogom közbeszólni. Az állatok nem élvezetből ölnek. Ellenben az emberrel.

Én nem utálom ezért őket mert ők ezt a túlélésért teszik, nekik ez a norma és ha nem tennék meghalnának. Az embert viszont elkezdtem megutálni mert másik embert ritkán ölünk meg túlélés miatt.

Nem mind de sok állat képes szeretetre, egy kicsit bizarr példa pl a patkány. Ők mindent pisivel jelölnek. Na most ha épp a karodon mászkál és pár cseppet rád csurgat akkor nem vécéznie kell (akkor tocsognál) hanem ők így jelölik a csapattársaikat, tehát tulajdonképpen ő megválaszt a családja tagjának. De pl sokan mondják hogyha rossz kedvük van a kutyájuk odamegy hozzájuk hogy felvidítsa őket. A kutyának ebből alapból semmi előnye nincs, akkor is kap enni ha a gazdi szomorú de mégis odamegy hozzá és az ölébe fekszik vagy nyalogatja. Persze nem minden, sőt, lehet a legtöbb állat nem képes erre, igazából állat és állat külött hatalmas különbség van eztért nagyon nehéz őket egy kapal alá venni.

Persze megértem ha valaki nem szereti őket, nem azért írtam hogy meggyőzzek valakit hogy márpedig szeretni kell őket.