Ha a kutyákat és a macskákat igen, a medvéket vajon miért nem háziasítottuk?

Nem lehet minden állatot háziasítani. Ennyi erővel az oroszlánt is mondhattad volna, legalább olyan hatékony lenne mint egy medve.

Egyébként amíg sok ember egy két kilós kutyát sem bír megnevelni, addig ne akarjunk medvét tartani.

Azért, mert a legkisebb medvefaj a maláj medve, ami 80 kg-ot is elérheti. A jegesmedve akár 700 kilogramm is lehet. Nem az oroszlánt és a hiénát háziasítottuk, hanem olyan állatokat, amelyek hajlandóak voltak az ember közelében élni, vele osztozni, illetve idomíthatóak voltak. Nem pedig olyanokat, amelyek a "fél törzset széttépik, ha rossz kedvük van".

De (főleg a kisebb medvefélék esetén) nem is túl kedvező ilyen szempontból az előfordulásuk.

Mert egy vadon élő medvénél talán nincs pompásabb, fenségesebb látvány. :)

Szívszorító érzés látni az emberek kénye-kedvére táncikáló, birkózó vagy pukedliző betanított medvéket, akiket sokszor rettenetes körülmények között tartanak... Vegyük a medvetáncoltatást. Bocskorában egy forró, izzó vaslapra teszik az állatot, kikötik, majd egy bizonyos zenét játszanak közben. Így a medvébe beleivódik, hogy a zene hallatán kapkodnia kell a lábait, ezt hívják "táncnak". És akkor elvárjuk, hogy ne tépje szét az idomárját... :P

A medve maradjon csak vadállatnak, az embernek semmi keresnivalója a mackók közelében.

A farkassal elég könnyű dolgunk volt.

Társas lény, csapatban dolgozik, szóval nagyon hasonlított az életmódja az emberéhez. Viszonylag könnyű lett "szimbiózisban" élni vele.

A medve más tészta. Magányosan jár. Nehéz kialakítani vele a "falkarangsort", nem tartozik a természetéhez a behódolás és az engedelmesség (gondolok itt az alfa és az omega farkas kapcsolatára)

Valamint hatalmas az erőkülönbség a kettő között. Míg egy kisebb csapat farkast meg lehet győzni hogy te vagy az erősebb és a főnök, egy medvével ezt nehezebben lehet eljátszani.