Miért szeretjük mi emberek símogatni az állatokat?

Az állatok gyógyítólag hatnak az emberre. Megnyugszik tőlük az ember. Például a macska és annak dorombolása esetében tudósok is ezt állítják:

[link]

Sőt, még az erdő is jótékony hatású testre és lélekre egyaránt. Erdőfürdőzés fogalommal lehet erről olvasni.

A természet és az állatok még megőrizték ezt a képességüket.

Mert az állatok kiegyensúlyozottak, és a fizikai kontaktus minket is megnyugtat.

Erre épülnek az állat terápiás foglalkozások.

Ezen kívül az ember, mint faj, az evolúció szokásos léptékéhez képest elképesztően gyorsan teremtette meg a műszaki civilizációt, óriási az urbanizáció (városiasodás) ezt pedig tudat alatt (vagy akár tudatosan is) nehezen dolgozza fel az ember pszichésen.

Ezért járnak sokan tópartra a szabadságuk alatt, ezért álmodoznak a lottó 5-össel kapcsolatban lakatlan szigetről, stb.

És ezért van az, hogy az embernek muszáj visszanyúlnia a természetbe, részese lenni a természet bioritmusának, együtt élni vele.

Ez a pszichológiai alapja a hobbi állat tartásnak, és ezért népszerűek a vadasparkok állatsimogatói.

(Csak sajnos a legtöbb ember nem látja az érem másik oldalát, hogy az állatok többsége -még ha az ellenkezőjét is mutatja néha- nincs föltétlenül oda a simogatásért.

Ők másképp fejezik ki a szeretetüket, kötődésüket. Számukra ez idegen testbeszéd.

Tehát ez gyakorlatilag nekünk jó, ellenben azt hisszük , hogy velük teszünk jót.

Ezért cserébe illene adni valamit, pl egy kutyának ingergazdag környezetet, és rendszeres test mozgást.

Mert ez meg az ő igénye lenne, csak sok esetben az ember túl önző, és a saját igényi kielégítése (simogatás) után nem foglalkozik az állattal, sőt, azt magyarázza be magának, hogy tulajdonképpen az állat igényit elégítette ki a simogatással.)

Bocs a kiegészítésért.

kimutatták hogy nyugtató hatású.

én ezt tanúsíthatom,hogy szomorúság és magány ellen is jó. amikor szakított velem az első barátom(tipikus tini kapcsolat) utána nagyon magam alatt voltam. kint ültem a kertben és csöndesen sírtam(Aznap már órák óta)

a macskám odajött hozzám és odanyomta a buksiját az ölembe és elkezdett dorombolni és órákig ott ült mellettem,pedig alapjáraton 5 perc után megunja a simogatást és elsétál. tényleg érezte,hogy szükségem van rá és nem tágított mellőlem. jobb lett a kedvem és utána is sokat segített.(több cicám is van,már lassan 10 éve)

én nagyon szeretem az állatokat(nemcsak az emlősöket). ha lesz gyerekem is mindenképpen lesz kisállatunk a háznál mindig.

egyébként sokszor láttam már tv-ben,hogy beteg kisgyerekek mellé tesznek kutyát vagy macskát. és látszik,hogy milyen boldogok a gyerekek,pedig nem egy vidám dolog súlyos betegnek lenni,alig pár évesen.

a dorombolás és a feltétel nélküli szeretet amit mutatnak irántunk szerintem nagyon jó érzés. ha úgy érzed nincs értelme semminek és nem szeret senki, akkor rájössz,hogy mégis.:)

Egyébként amit az előző linkelt a macskákról, nem a dorombolás frekvenciája gyógyítja a csontokat.

A dorombolás az agyunk primitív részére hat, arra a részre, ami a macskáknak is van.

A macskák a kölykeiknek dorombolnak, elősegítve az agyuk alfa állapotba való sülyedését, ami egy meditatív állapot, így nyugodtak lesznek, nem nyávognak, és nem keltik fel a figyelmét más ragadozóknak.

Az ember agyára ugyanígy hat, (lehet keresni alfa hangokat, azok is hasonlóak) és alfában jobban gyógyul az ember.

Nem csak a csontok, hanem minden.

Gyakorlatilag ez az agykontroll lényege, csak az egy specializált változat.

Többek közt ezért nincs a kórházakban a súlyos részlegeken tv, egyéb szórakoztató dolog, ezért mondják, hogy ne izgassák fel a látogatók, és ezért szajkózzák, a sok pihenés fontosságát.

Minél többet van az agy nyugodt, meditatív állapotban, annál több energiát tud mozgósítani a szervezet a regenerálódásra, mert alfában van összhangban a tudatalatti a tudatos énnel, és így az agy közvetlen parancsot tud adni a gyógyulásra.

Ez nagyon érdekes a dorombolásról.

De szerintem nem csak állatokat szeretünk símogatni. Az embernek automatikusan elindul a keze a családtagokon is, simogatni őket, ahol érjük. A kezét, a lábát, a fejét; persze csak ha hagyja.