Az állatoknak, ha valami baja van, érzik, hogy megfognak halni, miért bújnak el valahova, miért nem jeleznek?
Miért hagyják magukat és miért adják fel?
Volt egy cicám, majdnem 20 éves, utolsó napján alig evett, pedig amúgy hatalmas étvágyú volt. Elbújt, bement egy kanapé alá, alig találtam rá. Bár igazából szokásos helye, csak sok van ahova elszokott bújni aludni, ezért keresni kellett.
Egyszerű gyomorrontásra gyanakodtam, előfordult már máskor is, evett zöldnövényt, füvet és jobban lett. Most is csak erre gyanakodtam, békénhagytam. Majd egy hajnalban előjött, enni kért, örültem, hogy jobban van végre, adtam neki, majd el is kezdett volna enni, de olyan volt mintha a tálból valami megpofozta volna, azonnal megfordult és besétált a szobába, ott hagyva a kajáját. Aztán hangos, keserves fura szólamú nyávogás következett, még soha nem hallottam tőle ilyet. Berohantam, de akkor már késő volt. NEm volt egyensúly érzéke, összerogyott, fejét sem tudta tartani, pár pillanattal kezdve nyelve is felakadt és keservesen nyávogott. Azonnal állatorvost kerestem, találtam is éjjel-nappalit fél perc alatt, ezután autóba tettem és gyorsan elvittem, de pont mikor odaértem vele, már meg is álltam az autóval, kivettem, akkor láttam, hogy nincs remény...
De ezt miért csinálják? Miért nem jeleznek előtte, ha van valami? 100%, hogy tudtam volna rajta segíteni, ha jelez. Így is majdnem sikerült. Nem gyanakodtam semmi komolyra, volt már pár ilyen, azt hittem megint csak elcsapta picit a hasát. Összeeszik mindent aztán elrontja a gyomrát, kicsi kora óta nagyon sokat evett, állandóan lopott is, meg minden.. Aztán utána mindig ette a zöldet. Na de akkor nyávogott amikor már késő volt. Pedig biztos, hogy érezte, azért bújt el egész napra, kutyám anno ugyanezt csinálta, aztán arra értünk haza, hogy meghalt. El volt bújva ő is.
Miért csinálják ezt az állatok, ahelyett, hogy jeleznének? Amikor tudják, hogy emberrel élnek. A macskám utána már nyávogott, látszott, hogy szenved, de az is, hogy elkezdett küzdeni, de akkor már késő volt. Nem értem miért bújnak el meghalni..
válasza:
válasza: válasza:Szia.
Sajnos nem tudom ezt Neked megmagyarázni,de szeretném őszinte részvételét kifejezni. Tudom milyen egy állat elvesztése. Mikor megszülettem volt egy kutyánk,akivel 5 éves koromig legjobb barátok voltunk. Egy nap mi is úgy jöttünk haza,hogy holtan találtuk. Annyira megviselt,hogy csak most,10 év után tudtam más kutyára nézni,akit a szüleimtől kaptam pár napja. Nagyon nagyon sok kitartást és erőt kívánok Neked,hogy fel tudd ezt az egészet dolgozni!!
(Sajnálom,hogy én sem tudom a választ.:()
válasza: válasza: válasza:Jeleznek.
Pont azzal, hogy elbújnak.
Nincsenek tisztában vele, hogy létezik egy orvos, aki esetleg segíthet.
Így az ösztönös viselkedést követik.
Az pedig az, amit a keleti kultúra orvostudománya is vall, hogy minden agyban dől el.
A nyugati típusú orvoslásban is felfedezhető ez, ezért olyan ingerszegény környezet egy kórház, ezért mondják a nagy betegeknek, hogy sokat kell pihenni.
Ilyenkor az agy sokkal inkább tud a betegségre koncentrálni, amellett, hogy a test csak a gyógyulásba fektet energiát, fölösleges dolgok helyett.
Az állatoknak ez a legfőbb, legbeváltabb módja a gyógyulásra.
Elzárkózás, relaxáció, pihenés.
Úgyhogy ez náluk igen komoly jelzés.
válasza:" a test csak a gyógyulásba fektet energiát"
Ez annyira igaz, hogy akár magadon is megfigyelheted, ha nem felületesen nézed saját magad.
Pl biztos voltál már úgy, hogy betegen nem volt étvágyad. Ez ugyanaz az ösztönös viselkedés, a szervezet nem akar az emésztésre energiát fordítani.
És itt megy szemben a kultúránk a természettel, ami azt mondja, hogy erőltetni kell az evést, hogy legyen energiánk.
Nem kell erőltetni.
Akkor kell enni, ha úgy érezzük, hogy kell.
válasza:" Amikor tudják, hogy emberrel élnek."
Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez így ilyen szinten nem föltétlenül igaz.
Az ember sok mindenkivel körülveszi magát élete során, de van 2 dolog, amit egyedül kell megvívni.
A születés, és a halál.
Ezek egyike sem az "együtt" kategória.
Lehet az ember mellett valaki, de a saját csatáit saját magával kell megvívni.
Más nem hal meg velünk, csak mi, saját magunk.
Úgyhogy végső soron akárhányan is állnak mellettünk, a halál az egy magányos dolog.
Ez az állatoknál ugyanígy van.
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
A cicával tavaly augusztus 20.-án történt az eset, a kutyussal évekkel ezelőtt.
A cicával kapcsolatban egyáltalán nincs bűntudatom, mivel valóban sajnos idős volt, majdnem 20 éves és én igazán mindent megtettem érte, amit csak lehetetett. Jó nagy tempóban elautóztam vele, semmi fennakadás nem volt, egy pillanatig sem haboztam sehol.
A kutyus esetében pedig sajnos akkor épp nem tartózkodtam otthon, nem tudom, hogy ott mennyi idő lett volna segítségre. Ő anno jelezte, hogy kakilt a házban, bejött a szobába, vakkantgatott, egyfolytában nézett a szemembe, szögdelt az első lábaival és a fejét csóválta abba az irányba amerre a dolgát végezte. Felkeltem a kanapéról, odamentem hozzá, hogy mit akar, majd elvezetett a dolgához. Hát nem semmi. :O
Amúgy az embereknél azért gondolom, hogy máshogy van, mivel ha valamit érez, egy ember elmegy orvoshoz, mentőt hív, ilyesmi. Mint pl. nagyim mikor stroke-t kapott csak úgy hirtelen otthon.
Egészen apróságok esetében is, mint pl. mikor elcsaptam a hasam, nagyon hasmenésem volt, megkértem szépen anyumat, hogy menjen el a gyógyszertárba és hozzon gyógyszert.
Az állatok pedig szó nélkül, csak úgy elbújnak, meg sem próbálnak jelezni, hogy valami bajuk van. :(
Pedig a macska is okos volt. Hallgatott a nevére, jött ha hívtam, bárhova is bújt, előjött a kiáltásaimra, meg jelzett, ha szeretetrevágyott, odajött hozzám, nézett rám, nyávogott, a két első lábával tapizott, meg integetett, hogy símogassam, meg dörgölte hozzám a fejét. Mikor közelett hozzá a kezem, akkor már nyújtotta oda a fejét.
Kutya is jelzett ha hazaakart menni meg mindenért. Ezen dolgok miatt állok értetlenül, hogy ilyenkor viszont nem jeleznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!