Ha tudod, hogy a másik nem érzi át, elmondod neki? (állatos témakör)

Szituáció..párkapcsolatban élek majdnem egy éve, jelenleg nálunk (én 23 éves lány, ő 32-s pasi). Van egy kutyám, immáron 11 éve, nagyon szeretjük egymást és tudom, hogyha elpusztul, én is belehalok kicsit(nagyon..). Mindketten dolgozunk a barátommal, de nagyon munkahelyváltás időszaka jön, nekem megszűnik a melóhely, neki meg nagyon felőrlő és tudom, hogy lépnem kell itthonról, mert nem lóghatunk a szüleim nyakán, még pénz ellenében sem, meg amúgyis itthon ( BAZ megye) nincs meló. Tehát minden indok a költözés mellett.

Itt jön a csavar.. lássuk be, egy kutyánál 11 év szép kor, kitudja hogy hetei, hónapjai, vagy évei vannak hátra. És ha én innen elmegyek, tuti nem tudok hazajárni majd csak sok hetenként, és a legnagyobb félelmem, hogy elpusztul, miközben én nem vagyok itthon, tehát nem tudom szeretgetni minden nap, stbstb. Ez a gondolatmenet viszont úgy tart vissza, mint egy lánc, hiába menne az eszem, a szívem maradna, miatta (nyilván mások miatt is, de most a kérdés ez).

Sajnos (vagy nem sajnos)a párom sosem tartott fenn érdemleges kapcsolatot egy állattal, szereti őket, de haszonállat, én viszont az enyémet családtagként kezelem, kisebb koromban mindig őt ölelve sírtam, meg tudjátok, tipikus kutyás-macskás dolgok. Szóval nem tudom mennyire értené meg(mert átérezni nem tudja szerintem), még ha okos és tényleg őszinte a kapcsolat.

Ezen körülmények között, ti mit tennétek? Hallgatnátok erről az indokról vagy elmondanátok?