Lábsegítség alatt inkább hosszantartó szorítást, vagy rövid idejű "rúgást" értünk?

Van amikor elég a pár másodperces szorítás, van amikor kicsit rúgni kell, lóra válogatja. Egyszer lovagoltam egy "beton oldalút", kénytelen voltam sarkantyút húzni, mert abszolút nem reagált a segítségre, de ezzel csak csínján kell bánni, és csak biztos lábtartásnál szabad használni (magyarul nem kapaszkodsz a sarkaddal meg ilyenek).

Lábsegítséget még fordításoknál kell alkalmazni, ugye ellentétes kar-láb (balra fordítás bal szárat húzol, és jobb lábbal tolod) külső lábaddal enyhén nyomod a ló oldalát.

Inkább több rövid segítségadás. A segítségeket pedig sosem adjuk önállóan, minden esetben a csizma segítséget testsúly és szársegítség együttes alkalmazásával adjuk. Ha abból indulsz ki, hogy a szárat sem folyamatosan húzod, hanem mint a szivacsot, pumpálod, ugyanígy a csizmával sem folyamatosan nyomod a lovat, hanem ritmikusan, pontosabban az adott jármód ritmusára adod a segítséget. Azt, hogy milyen erővel, a ló érzékenysége és kiképzettségi foka határozza meg. "Rúgni" büntetésből szoktak ill. ha a ló makacskodik, akkor nyomatékosítjuk így az akaratunkat. De hogy játsszunk a szavakkal, ezt nem rúgásnak nevezném, hanem inkább egy gyors, de határozott csizmasegítségnek. (Ha pedig ilyet kérdezel, gondolom sarkantyút még nem használsz, de csak tudd, sarkantyúval sosem "rúgjuk" meg a ló oldalát. Ahogy Otto Lörke mondta: sarkantyút csak az a lovas használjon, aki képes arra, hogy csak a ló szőrszálának hegyét érinti meg a sarkantyúval...)

A lovaglás alfája és omegája a félfelvétel (a szár-testsúly-csizma együttes, ritmikus alkalmazása: felvesz-enged-felvesz-enged). Ha mindig ebből az alaptézisből indulsz ki, akkor könnyen rájössz, hogy bármiről legyen szó, minden segítségnek ez az alapköve, mindent így kell csinálni. A dolgok abban különböznek, hogy melyiket melyik oldalon és hogyan alkalmazod.