Milyen indokkal szoktak az emberek megszabadulni a kisállataiktól?

Minden állat édi-bédi amíg kicsi, aztán lehet, hogy nagykorába meghülyül, és elkezdi marhára idegesíteni a gazdáját. Hogy mondjak néhány példát: szétkaparja a tapétát, az ágyadra kakál pisil mikor nem vagy otthon, vagy csak odajön és megharap, a kajákat lelopkodja az asztalról és beviszi a wc-be, a zoknikat kiviszi a konyhába, mindent el kell dugni előle. Egy idő után ezt az ember megúnja. Aztán van aki elajándékozza, van aki csak kiteszi. De az is lehet, hogy csak megúnják gondozni, mert fárasztó. Valami ilyesmi.

Nekem egyszer kellett megválnom egy vadászgörénytől. Nagyon szerettem, nem is volt vele bajom, de olyan betegség alakult ki nálam ami miatt nem tarthattam meg.(doki mondta, szóval muszáj volt) Viszont én nem csak úgy kidobtam az utcára hanem beadtam egy állatkereskedésbe, hogy találjanak neki új gazdit. Szerintem ez lenne a normális viselkedés nem pedig kidobni az utcára. Nem értem azokat akik egyik napról megunják az állataikat és kidobják. Az ilyen minek vesz egyáltalán? Na mindegy, megvan a véleményem róluk.

hát... én nem tudok olyan okot mondani, ami miatt megszabadulnék a kutyámtól, talán, ha teljesen összeomlana az életem, egyedül maradnék, és naponta 14 órát dolgoznék, a kutyám meg itthon lenne egyedül, akkor nekem is el kellene gondolkodnom rajta, hogy jobb helyet keressek... de akkor sem raknám fel az internetre, hogy vigyék, hanem megprobálnám barátokhoz, ismerősökhöz adni, ahol jó helyen lenne, föleg a szüleimhez:) és amikor tudnám, látogatnám, gondoskodnék róla, etetném, gondoznám... de gondolom, valakinek az állat az csak állat, nem is szereti annyira, mint én az enyémet, gondolom nem fáj a szíve érte, nekem tudom, hogyha el kellene válnom tőle, megszakadna:(((( De valaki csak gyerekpótléknak tartja, aztán amikor megszületik a baba, a kutyának már nincs hely, valaki a h*lye gyerekének vásárol állatot, aki két hét után megunja, nem foglalkozik vele, a szüleinek meg csak nyüg... bocs, a h*lye gyerek kifejezésért, de engem 3éves korom óta állatok vesznek körül, volt hörcsögünk, nyuszink, degunk, kutya, macska, mindegyiket gondoztam, amikor elpusztultak végelgyengülésbe, mindegyiket megsirattuk, eltemettük a kertbe:( szóval kislány korom óta állatbolond vagyok:D nem vagyunk egyformák:(((