Mit igényel a csiga? Mennyi idő alatt kelik ki a tojása? Mit eszik?

A csigák petékkel szaporodnak, nem tojásokkal. :)

[link]

A csigák nagyon szeretik a különféle zöldségeket és gyümölcsöket: uborkát, fejes saláta leveleit, káposztát, sárgarépát, paradicsomot, paprikát, almát, banánt, barackot, görögdinynét (a héját is imádják). Adhatunk nekik füvet is a kertből. A pongyola pitypang leveleit is nagyon szeretik. A különböző fajok ízlése véltozó, de pár nap alatt könnyen kikísérletezhetjük, hogy kedvenceink mit kedvelnek jobban és mit kevésbé. Naponta egyszer etessük őket

Fontos, hogy ételüket mindig jól megmossuk. Permetezett növényeket ne adjunk nekik, mert elpusztulnak tőle. A gyorsan romlandó ételek maradékait egy nap után távolítsuk el a terráriumból (melegben nagyon gyorsan megromlik a paradicsom, a banán, a paprika és a legtöbb gyümölcs, a füvet, pitypang leveleket nyugodtan bent hagyhatjuk hosszabb ideig is).

Nagyon fontos, hogy a csigák megkapják a házuk növekedéséhez elengedhetetlen kalciumot is, ezt legegyszerűbben az állatkereskedésekben kapható szépiával biztosíthatjuk (kb. 100-200 Ft egy darab, ami egy kisebb csigának 1-2 hónapig elég, egy nagyobb csigának is hetekig). Ha megették az egészet, vagy nagyon elkoszolódott a régi darab, biztosítsunk nekik újat.

Vizet nem szükséges külön adni a csigáknak, ha a páratartalom megfelelő a terráriumban és elegendő friss eleséget kapnak, abból fedezik vízszükségletüket. Kis tálkában tehetünk be nekik pancsolóvizet, de akkor vigyáznunk kell, hogy az ne legyen túl mély, nehogy a csigák belefulladjanak. Ne legyen túl meleg, vagy túl hideg sem, az kárára válhat a csigáknak, akár el is pusztulhatnak. A vizet naponta cseréljük.

Néha-néha adhatunk nekik egy csepp (nem több) sört is, nagyon szeretik.

Bár a csigák többnyire este, éjszaka és a kora reggeli órákban aktívak a friss harapnivaló illatára nappal is előbújnak.

Szaporodás, egyedfejlődés

A csigák hímnős állatok, a szaporodáshoz két egyed szükséges, akik némi udvarlás és tánc után kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Ivarszervük a nyakuk jobb oldalán található, a hosszabbik csápjuk mögött, általában nem is látható, csak udvarláskor tűnik fel, olyan, mint egy kis dudor. Párzás után mindkét csiga a talajba ássa magát és lerakja petéit. Az Achatina fulica faj egyedei akár 100 petét is lerakhatnak egyszerre és ezt 2-4 hetenkét meg tudják ismételni. Ismeretes egy elevenszülő faj is, az Achatina iradeli, melynek egyedei nem petéket raknak, hanem egyszerre 5-22 kiscsigát hoznak a világra.

A csigák szaporítása nem nehéz, inkább arra kell vigyáznunk, hogy ne szaporodjanak. Párzás után akár egy évig is képesek tárolni a spermát. A kis csigák (Achatina fulica faj, más fajoknál ez az idő eltérő lehet) 10-16 nap múlva bújnak elő: szó szerint kirágják magukat a petékből. Fontos, hogy a pete héját megehessék, mert számukra értékes tápanyagokat tartalmaz, ezért ne távolítsuk el a héjakat és a ki nem kelt petéket. A csigák kezdetben borsószemnél is kisebb nagyságúak és áttetszőek, ám nagyon gyorsan megnőnek. Eleinte nehéz őket észrevenni, ezért a maradék élelem eltávolításakor vigyázzunk, nehogy kidobjunk egy-egy arra rátapadt kiscsigát. Adjunk nekik uborkát, fejes saláta levelet, füvet, pongyola pitypang levelét. Nagyon gyorsan megnőnek, a színük is egyre kevésbé lesz áttetsző, ezután gondozásuk megegyezik a magyobb csigákéval.

A legtöbb csigafaj egyedei fél éves korukra válnak ivaréretté, addigra nagyjából elérik teljes nagyságukat. Ezután is tovább nőnek, de a fejlődésük jelentősen lelassul az addigi látványos növekedéshez képest. Az afriaki óriás csigák fajtól függően 4-7 évig is élhetnek (egyes fajok állítólag akár 10 évig is).

A csigaház

A ház az egész test közepén helyezkedik el. Tulajdonképpen egy fokozatosan növekvő átmérőjű, felcsavarodott cső. Anyagát a zseigerzacskó bőrkettőzete, a köpenyszegély választja ki. A héj túlnyomórészt szénsavas mészből áll. Képződésének lényege az, hogy a kalciumkarbonát 3 kristály formájában rakódik fel: kalcit, aragonit és vaterit. Jelentős szerepe vana köpenyen kívüli folyadéknak, amely a köpeny és a héj belső felszíne között helyezkedik és belőle két szilárd fázis alakul ki: a héj szerves alapja és a kristályos összetevők.

A fedél

A téli álom időszakába, esetenként nyáron is, amikor a környezeti feltételek romlanak, a csiga egy általa termelt meszes fedővel, az ún. eplfragmával zárja el a szájadékot. A fedél megközelítőleg 2 mm vastag lemez, ami a következő anyagokból épül fel: CaCO3, Magnéziumkarbonát, földalkálifoszfát, vasfoszfát, szilikátok, szerves anyagok.

....és még egy pár sor, hogy tisztában legyünk micsodája is van még a csigáknak.......

........ne azt mondjuk má`, hogy van négy szeme + csúszik valamin ............

A csigatest fejre, törzsre és lábra (Hahaha) tagolódik. A test elülső részén található a fej a szájnyílással és két pár tapogatóval (tehát nem szeme van nekije?!?!?!?!). A törzs lényegében zsigerzacskó, amely magában foglalja a köpenyszerveket: izomzat, szív, kiválasztó szerv, tüdő, bélcsatorna, az ivarszervek nagyobb része. A láb sima, izmos talp a talpmiriggyel.

A test bőre nyálkás és puha, mirigyekben és érzősejtekben gazdag hámból, valamint az alatta lévő kötőszövetekből áll. Szabálytalan alakú területekre oszlik, amit bemélyedések hoznak létre. Ezekben a kisebb barázdákban kisebb a párolgás. A meleg fokozódására, valamint a levegő páratartalmának csökkenésére a csiga úgy reagál, hogy az árkok egyre mélyebbek lesznek. A bőrt nyálka borítja, amelyet egy nagy, tömlőszerű, a szájnyílás alatti területre nyíló mirigy termel meg. A nyálka erősen vízszívó hatású. Felveszi a környezetben található nedvességet és úgy borítja a testet, mint egy vízburok. A víz innen a mirigyekbe, majd a környező szövetekbe kerül.

Ki gondolná? Előnyben a lassuló csigák!

2009. május 17. 19:15 | Forrás: MTI

A természetes szelekció azoknak a csigáknak kedvez, amelyeknek lassabb az anyagcseréjük - derítették ki chilei kutatók.

Ez az első alkalom, hogy az evolúciónak ilyen hatását kimutatták egy fajnál. A lassú anyagcseréjű csigák úgy jutnak előnyhöz, hogy több energiájuk jut másra, például a növekedésre vagy a szaporodásra.

Roberto Nespolo és Paulina Artacho, a Chilei Déli Egyetem kutatói egy régi hipotézist vizsgáltak, amely szerint a kevesebb energiát felhasználó állatoknak több erőforrásuk marad a túlélésre és a szaporodásra. Eddig csak néhányan vizsgálták a feltevés helytállóságát, három, rágcsálókon végzett kutatás pedig nem is tudta bizonyítani azt. "A mienk a negyedik, ám az első, amely bizonyítja az anyagcsere szelektáló szerepét" - közölte Nespolo

Csaknem száz pettyes éticsiga (Helix aspersa) méreteit rögzítették, és szén-dioxid kibocsátásuk alapján felbecsülték anyagcsererátájukat nyugalmi állapotban. Hét hónap elteltével újra begyűjtötték az állatokat, illetve az elpusztultak házát. Kiderült, hogy a méret nem befolyásolta a túlélést, az anyagcsereráta azonban igen. A túlélő csigák anyagcsererátája húsz százalékkal maradt el az elpusztult csigákétól.

Azt is kimutatták a kutatók, hogy minél lassabb az anyagcsere, annál nagyobb a csiga túlélési esélye. Tehát a természet az energiatakarékosabb csigákat hagyja meg - írták a kutatók az Evolution című szaklapban.

Az új kutatás sikere a megfelelő állatfaj kiválasztásában rejlett, mivel a vadon élő egerek esetében - amelyeket az egyik előző próbálkozás során vizsgáltak - lehetetlen volt megmondani, hogy a kutatók hatósugarán kívül eső egyedek elpusztultak vagy csak egyszerűen odébbálltak. Nehéz volt tehát meghatározni, hogy hány egér pusztult el évről évre. A csigáknál a kiürült ház azonban árulkodik a pusztulásról, és esetükben attól sem kell tartani, hogy túl messzire jutnának - Nespolo elmondása szerint évente pár méternél messzebbre nem távolodtak el.

A kutatók most arra szeretnének választ kapni, hogy a lassabb anyagcsere velejárója-e a lassabb mozgás. Ha igen, akkor a csigák nem csak annak alapján szelektálódnak, hogy lassabban használják fel energiájukat, hanem fontos az is, hogy még lassabb csigatempóban közlekedjenek.

STOP

A csiga

"Lassú vagy mint a csiga" tartja a közmondás. Bizony okkal, mert a csigák nem tudnának részt venni semmiféle gyorsasági versenyben. Talán azt gondolják magukban, hogy "lassan járj, tovább érsz" és mit sem törődve a körülöttük rohanó világgal saját tempójukban folytatják útjukat.

A csigák a puhatestűek csoportjába tartoznak. Egyik legismertebb és legpompásabb képviselőjük az éti csiga. Mindenütt találkozhatsz vele, erdőkben, mezőkön, kertekben az utak mentén.

A csigák saját maguk készítette kis ösvényen közlekednek. Biztosan észrevetted már, ha egy csiga útját figyelted, hogy a nyomában, fehér, nyálkás nyom marad. Menet közben a csiga talpmirigyeiből meszes, sűrű váladékot bocsát ki, ami hamar megszilárdul, és ezen halad tovább.

Az éti csiga fején három pár tapogató van, legfelül egy pár nagyon hosszú, lejjebb egy pár kisebb és végül harmadik párként két ajaklebeny. A legfelső nagy tapogatók gömbös végén van a szeme. A tapogatók nagyon érzékenyek, ha hozzájuk érsz rögtön visszahúzódnak.

A csigák erős, reszelőnyelvükkel ragadják meg és morzsolják szét kedvenc csemegéjüket, a friss növényeket, hajtásokat.

Ősszel beássák magukat az avarba, és házukat erős mészkupakkal zárják be. Körülbelül hat hónapig marad a jól elzárt csigaház belsejében, de ez alatt az idő alatt nem szünetel légzése és szívműködése. Az tavaszi meleg újra felébreszti, és előcsalja a csigát rejtekhelyéről, és lassú kis barátunk torkig lakhat a friss fűből és zsenge hajtásokból.

Petéjüket kis lyukakban helyezik el a földbe. Ők maguk készítik a "csigabölcsőt", testük mellső részét a csigaházból ameddig csak bírják kinyújtva benyomják a nedves, puha földbe, és a 3-4 cm mély lyukacskák fölé helyezkedve, a csigaház védelme alatt 1-2 nap alatt elhelyezik 60-80 darab tojásukat. A "csigatojás" a pete, piciny 3 milliméteres fehér, gömböcske, és mészkristályokkal telített szilárd héj borítja. Azután gondosan betemetik a kis gödröket, és olyan ügyesen elsimítják talpukkal a talajszintet, hogy fészküket csak közvetlenül a peték lerakása után találhatjuk meg, amikor még esetleg feltűnhet a talaj felbolygatásának friss nyoma.

Szinte egész Európa szerte kedvenc csemege az éti csiga. Olaszországban, Franciaországban, Svájcban a csigarecepteknek se szeri, se száma, izmos talpát fogyasszák nyersen citrommal és megfőzve is különböző módon fűszerezve.

Magyarországon az éti csiga védett állat.

A szép házzal büszkélkedő márványozott csiga nálunk elsősorban a Duna ártéri erdeiben található meg. Eső után tömegesen találkozhatunk vele. Ugyan olyan szokásai vannak, mint az éti csigának. A márványozott csiga nem védett, mint rokona az éti csiga, de ugyanúgy megérdemli, hogy vigyázzunk rá!

Hogyan épül a csiga háza?

„Hogyan keletkezik a csiga háza? A meztelen csigából lesz a „házas” csiga is, vagy az egy más faj? Miért nincs szükségük a meztelen csigáknak házra?”

A Földön ma mintegy negyvenezer csigafaj él. Ezek mindegyike a puhatestűek törzsébe (Molluscae), azon belül a héjasok altörzsébe (Conchifera) és a csigák (Gastropoda = haslábúak) osztályába tartozik.

A csigák jellegzetessége, hogy felcsavarodott meszes vázat képeznek, bár ez egyes fajokban csökevényesedik. Léteznek olyan fajok, melyeknek van ugyan háza, de nagyon kicsi, nem fér bele az egész csiga, csupán egy kis része. Máshol a meszes vázat csupán egy kis kemény lemezke jelképezi az állat hátoldalán. Végül a meztelen csigák két családjába (Limacidae és Arionidae) tartoznak azok a csigák, melyeknek egyáltalán nincs külső meszes vázuk.

Biológiai szempontból korrekten úgy fogalmazhatjuk ezt meg, hogy a meztelen csigák és a házas csigák egy törzsbe és altörzsbe tartoznak, de más-más családok tagjai, valamint a teljesen kifejlett házzal rendelkező és a „hajléktalan” (angolul így is nevezik a meztelen csigákat) fajok között megtalálhatók az átmenetek.

Valójában a meztelen csigáknak is szükségük lenne házra, hiszen sokkal könnyebben kiszáradhat szervezetük, mint házas társaiké. Éppen ezért a túlságosan kicsiny házzal rendelkező és a meztelen csigák egyaránt nedves, hűvös helyen élnek, földüregekben, pincékben húzzák meg magukat, és csak esőben, hidegben merészkednek elő.

Épül a csigaház

A csigák köpenyének szegélyében nyálka-, fehérje- és mészmirigyek helyezkednek el, melyek fehérjét (conchin és conchiolin) és meszet tartalmazó váladékot bocsátanak ki, az állat testének felszínén a mész kikristályosodik. Amint a csiga nő, úgy lesz egyre nagyobb a háza is: a legrégebben elkészült rész alkotja a csúcsot, a legújabb „lakrész” a szájadékot képezi.

A ház csavarodása az evolúció folyamán lassan alakult ki. Eredetileg a csigaház agyarhoz hasonló formájú, egyenes, végén nyitott cső volt. A csigaház alakja fajonként igen változatos lehet. Lapos házról beszélünk, ha a ház mintegy egy síkban csavarodott fel; a lapított kúpos ház csúcsa kissé kiemelkedik, de a ház szélesebb, mint magas. Ezzel szemben a tornyos ház magassága nagyobb, mint a szélessége; gömbded ház esetén pedig e két paraméter nagyjából megegyezik. Az orsó alakú ház legnagyobb szélessége középtájt van – a megszokottól eltérően.

A ház mintázata egészen változatos: a legkülönbözőbb színek és alakzatok fordulhatnak elő felszínén. Térbeli kiemelkedések is megfigyelhetők egyes fajoknál: a ház lehet szemcsézett, vonalkázott (a kanyarulat tengelyére merőleges finom lécszerű kiemelkedések), bordázott (mint az előző, csak durvább) illetve rovátkolt (a barázda a kanyarulat tengelyével párhuzamos).

Ugyanazt másoltad be, amit én elküldtem linkben.

Úgy véled, nem tudja megnyitni?