Állattartók! Az állatimádatot ki lehet/ki kell nőni? Hány évesek vagytok?
23 éves vagyok, most költöztem el otthonról. Az egyik fontos ok amiért elköltöztem az az volt, hogy végre lehessen állatom. Otthon soha sem lehetett mert a szüleim nem tűrik meg az állatokat a lakásban. (szőr, bűz, stb) Én ezt 23 év alatt igyekeztem tiszteletben tartani és megérteni. Megfogadtam, ha elköltözök otthonról akkor biztos lesz állatom. Most elköltöztem és van is egy cicám. :) Nagyon örülök neki, imádom! Sose válok meg tőle!
Szüleim, mióta az eszemet tudom mindig ezt mondták: "Most már ki kéne nőnöd ezt az állatdolgot." Természetesen most is ezt mondogatják, hogy már nem lakom otthon: "Miért kellett ez a macska? Muszáj volt? Már 23 éves vagy! Még mindig nem nőttél ki ebből? Ezt már ki kellett volna nőnöd! Nem vagy már kisgyerek."
Én mindig mondom neki hogy ez nem egy olyan dolog, amit az ember kinő, hanem "adottság". Nincs korhoz kötve az állatszeretet. De nem hisz nekem... :)
A kérdésem az, hogy: Ebből ki lehet nőni? Az állatimádat ez bizonyos korig tart és aztán ki kell nőni?
Érdekel a véleményetek. (Nem csak állattartóké.)
válasza: válasza:Én is 30 vagyok és még mindig nem nőttem ki :D
Nekem is cicám van + az állatmenhelyre járok önkénteskedni.
Ajánlom neked Gerald Durrell könyveit... (Családom és egyéb állatfajták, Istenek kertje, Halak jelleme stb.) Hiszen ő sem "nőtt" ki az állatimádatból, és a családja szintén reménykedett benne, hogy "ez csak átmeneti időszak".
válasza:Igazad van! A szüleid meg ....... háát inkább nem használok jelzőt. Ne is legyen nekik állatuk. Úgy mondenkinek jobb lesz.
Én is 23 vagyok. Nekem/nekünk most nincs semmijen állatunk, mert nem engedik a körülmények.
Viszont gyerek koromban mindíg volt kutyánk.(kinti-benti) Később nyulak és csirkék is. Mikor összeköltöztem a barátommal. Elég nehezen szoktam le arról, hogy a zöldség hélyat és a csontot ne gyűjtögessem/tegyem félre, hanem a kukába dobjam.
Anyámnak is volt mindíg macskája és kutyája gyerekkorában. Apámnak, csak kutyája. Nagyim kb olyan felfogású lehetett mint a szüleid.
Anyáméknak most is van két kinti-benti kutyája.(naponta van porszívózás) Egy papagáj. A hátsó udvarban pedig nyulak, tyúkok és kacsa is.
3 éve élünk együtt a barátommal. Én már ott tartok, hogy rendesen bele vagyok betegedve abba, hogy nem lehet kutyánk. (Panelban, napi 12 óra munka mellet nem akarom.) Néha legszivesebben sírva fakadnék, amikor kutyásokat látok.
Ezt szerintem nem lehet kinőni. Van akinek állattal teljes az élete, van akinek nélküle.
Januárban szeretnénk új helyre költözni. Remélem sikerül kertes házat kivenni és akkor lehet kutyánk. Már számolom a napokat. :-)
válasza: válasza: válasza:Köszönöm mindenki válaszát! Jöhet még!
A többség azon a véleményen van mint én, ennek örülök. :)
Egy valaki volt aki azt mondja, igenis beteges dolog ennyire szeretni az állatokat és ne tartsuk őket lakásba mert az kínzás... Hát. Ezzel a véleménnyel egyedül maradtál. (És máskor ne csapjál át személyeskedésbe, és ne gyere ilyenekkel hogy "eljuthatott volna a tudatodig", mert itt senki sem bántott téged, senki nem sértegetett, én sem, úgy hogy elvárom hogy normális hangot üssél meg. Nem volt kötelező válaszolni, de ha már megtetted akkor próbálj meg intelligensen válaszolni.)
Én is úgy gondolom hogy egy kistestű állat, kutya, macska remekül meg van egy panel lakásban ha kellőképpen foglalkoznak vele, és gyakran takarítják a lakást.
Nem kell kert ahhoz, hogy egy állat boldog legyen. Lakhat kertben egy állat, ahol le sem szarják egész nap, ki van kötve, stb, az boldog? Nem. Nem az számít hogy kertben vagy lakásban lakik e, hanem az hogy mennyire szeretik, foglalkoznak vele.
válasza:Egy háziállat akkor boldog, ha a gazdájával lehet. És az már teljesen mindegy, hogy hol vagytok, panelban avagy a kertben.
Sőt, ha azt nézed nem egy hajléktalan van, aki kedvence miatt nem megy be a szállóra (mivel nem vihetnek be állatokat). És igen, ők is boldognak tűnnek.
válasza:Kedves 7-es. Ha már úgy is személyeskedünk: sajnállak téged, lelki szegény vagy. Reménylem neked nincs állatod.
Kutyákkal a házban nőttünk fel a tesóimmal, mióta az eszünket tudjuk. Soha semilyikünknek nem volt semmi baja. Sőt!...
A kutya nem csak házőrző. Egyik nagyon öreg rokon mondta régen:"Kutyának, szógának, kinn a helye!" Hát nagyon nem értek vele gyett! A kutya nem arra való, hogy láncra verd, vagy kizárd egy.kenelbe. Csak azért, hogy ugysson ha jön valaki. Az ilyen vegyen inkább riasztót. Ezekből lesznek azok a hírek, amikor a "gazdit" a saját kutyája tép szét.
Volt gyerekkoromban egy osztálytársam. Nagy hidegek voltak télen és mondta, h megfagyott a kutyájuk, ami ki volt kötve a hátsó kapuhoz, pedig volt ólja. Én megkérdeztem, hogy miért nem engedték be? Legalább az előszobáig. Erre nem azt mondta, h mert a szülei nem engedik. Hanem hogy azért mert büdös a kutya. (?!?!) Legszivesebben szembe köptem volna.
A mi kutyánkat, havonta fürdettük. Rendszeresen fésültük és amelyiket kellett nyírtuk is. (Szegény spánielünk hogy nézett ki, mikor én először nyírtam. :-) )
Az osztályfőnökömnek tátva maradt a szája, amikor meglátta milyen ren és tisztaság van 3 gyerek meg 2 kutya mellett.
Mint mondtam, sajnállak. Egy kutya mindíg örül neked. Bújik, szeretget és eszméletlenül jó sztorikat lehet mesélni a viselkedésük miatt sokszor. (Azt nem is lehet leírni, amikor hajnalban lecibálja rólad a takarót, mert hogy már pedig ő kimakar menni pisilni.)
Ezzel nem azt akartam mondani, h vegyél kutyát. Isten ments! De szerintem ez egy egészséges hozzáállás. Ettől még nem lesz az illető kutya b**zi.
#4-es voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!