Kutya vagy macska párti vagy inkább? Miért?

Érdekes hogy én cicám nem akkor jön ha kell valami persze ha kaja van és kunyerálásról van szó akkor , mint a legtöbb kutya ő is ott van:D

Egyébként meg marha nagy általánosítás hogy a macska csak akkor jön oda ha akar valamit. Nem ... Csak nagyon sok ember nem tudja elviselni hogy nem az ő kénye kedve szerint meg oda az állat hozzá kedveskedni..

A macskánál tényleg kitüntetés a figyelme de ezt tudni kell értékelni:D

Szerintem személyiség függő hogy ki melyik fajhoz húz:))

Én mindkettőt imádom de teljesen máshogy:)

A kutyámban a feltétel nélküli odaadását, lelkesedését irántam és túláradó örömét szeretem nagyon. Őt szó szerint gondozni kell, aktívan foglalkozni kell vele és teljes mértékig kimutatni, hogy szeretem. Ez persze nem zárja ki, hogy bizony sokszor keménynek, szigorúnak is kell lennem hozzá, ha biztonságban akarom őt tudni. Attól viszont mindig elolvadok, hogy mikor csak leülök, próbál úgy helyezkedni, hogy picit hozzám érjen valahogy, hogy séta, munka, sport közben is csak rám figyel, látom, hogy gondolatai között mindig az első helyen állok - viszont is.

A macskámban pedig azt szeretem, hogy nálam sokkalta függetlenebb, sokkal szabadabb és mégis itt van, velem van. Ő is igényli a törődést, neki is ugyan úgy kell a foglalkozás, ő is ugyan olyan mértékben kimutatja a ragaszkodását, mint az ebem, csak egy egészen másfajta formában. Az fantasztikus érzés, hogy minden este, már 12 éve mielőtt elalszom, ő felugrik az ágyra, lefekszik a saját párnájára úgy, hogy pont velem szemben legyen és boldogan, tényleg szeretettel, dorombolva, félig lehunyt szemmel figyel engem, akár órákig is.

Viszont azoktól a falra tudok mászni, akik hencegnek azzal, hogy ők mennyire megvetik a macskákat, kutyákat, mert "behízelgők", "büdösek" vagy épp korruptak és kiszámíthatatlanok, stb. Őket nem tudom másnak tartani, csak sekélyes ostobáknak, bocsánat mindenkitől.

Nekem macskám van, de a kutyákkal sincs különösebb bajom.

A macskánál az lényeges szempont, hogy nem lehet idomítani. Vannak olyan emberek, akik mindent kontrollálni akarnak és ők általában nem tudják elfogadni, hogy a macskának megtilthatsz valamit, de ha nem vagy ott és nem figyelsz, akkor a macska úgyis azt csinálja, ha kedve van. A macskát tehát vagy elfogadod, ahogy van és akkor nagyon jó kis háziállat (dorombol, dörgölőzik, alszik, jön-megy, még szinte beszélgetni is lehet vele :). De ha egy macskát be akarsz törni, akkor annak nem lesz jó vége, mert kölcsönösen fogjátok utálni egymást. A macska ott fog keresztbe tenni neked, ahol tud, alattomos lesz stb. Viszont ha megvan a kölcsönös tisztelet, nem b*sztatod a macskád, akkor a macska is a kedvedben fog járni, de tényleg. Nálunk szerencsére már megvan ez az összhang, "fél szavakból értjük egymást", látom, hogy mikor milyen kedve van, mire hajlandó és megvan a módszerem is már arra, hogy hogyan tudom rávenni dolgokra, anélkül, hogy "erőszakoskodnom" kellene vele.

"macskákat nem lehet idomítani" Ez nagy hülyeség volt.

http://www.youtube.com/watch?v=7P_XgJpUTis&list=PL1FDC427A59..

Miért kell olyat mondani, ami nem igaz vagy amihez egyáltalán nem értesz? A macskák épp úgy igénylik a tanítást, foglalkozást, mint a kutyák, csak a tudatlan emberek ezt nem ismerik be. Bizonyos fajták számára pedig elengedhetetlen a munka. A bengáli macskák például ilyenek.

Macskás vagyok, a kutya az mindig szeret, a macska szeretetét ki kell érdemelni.

A macska naponta többször mosakszik a kutyákat meg szagolhatod :)

20 L

Imádom a macskákat mint Bagi-Nacsa a Pákó paródiában:

"Minden mácská szeretem.Perzsa mácská,sziámi mácská,fokhagymás mácská..." :D

Vannak jópofa kutyák is, de általában kevésbé kedvelem az ebeket, mert szolgalelkűek, önállótlanok. Ebben már benne van az is, miért kedvelem a macskákat. Annyira mókás tud lenni az a nagy önérzet! Nem vetik alá magukat senkinek, tele vannak kis macskatitkokkal, saját tervekkel, és ezt annyira tudom tisztelni bennük!

A kutya nem mérlegel, neki főnök kell, és tisztelettel tekint a gazdira, még ha az nem is érdemli meg. Ez a feltétel nélküli odaadás számomra elég visszatetsző.

Nincs a pragmatikus gondolkodásban semmi hamis; sőt, az az értelmesebb, logikusabb.

Emberben is azok számomra a szimpatikusabbak, akik értik, kit/mit miért kedvelnek, tudják, mit miért csinálnak, s nem a falkaszellem vezeti őket.

Továbbá a macskáktól nem kell félnem, de mikor egy utcán sétálok, és egy kutya váratlanul őrjöngve esik neki a kerítésnek, hát én majd' össze csinálom magam ijedtemben. Idegen kutya, félek, hogy megharap... de egy idegen cica nem veszélyes rám.