A kecske szereti a gazdáját? Kialakul benne olyasmi hűség, mint egy kutyában?

Az állatok jellemzően ösztönből cselekednek. Ez lehet létfenntartási (pl. a kutya, vagy előzőleg említett sertés), de akár szaporodási ösztön is (pl. tyúkoknál az ember mint domináns kakas), stb... Az, amit szeretetnek, vagy hőségnek titulálnak, az nem "emberi" érzelem, hanem tisztán az ösztönnel kapcsolatban adott válaszreakció. (Ezt szeretem az állatokban, hogy racionális, őszinte tulajdonságaik miatt, jobban kiismerhetők, mint az ember.) Mindamellett az állatok fajon, vagy fajtán belül is rendelkeznek különböző jellemmel és nem zárnám ki, hogy előfordulhatnak nem magyarázható "deviáns" allűrök. A kérdésedre válaszolva, igen, kötődés kialakulhat állat és ember között, és ezt nevezhetjük akár szeretetnek, vagy hűségnek is.

A kecske érdekes kérdés, ahogy #3 is írta. Hasonlót tapasztaltam én is. Alapvetően távolságtartók, a nőstények valamennyire magához engedtek, de a bakok rendkívül kiszámíthatatlanok voltak. Érdekes, miután összeszoktunk, egy idő után látni lehetett a szemükben, hogy valami nagyon pimasz, aljas dolgon törik a buksijukat (bakoknál ilyenkor jobb volt hátrálva távozni :) ). Lehet, hogy szeretik a gazdájukat, és ha ez így van - emberi szemmel - elég gyakran, érdekes módon fejezik ki.

Igen, nagyon szorosan, akár kutya módjára is képesek kötődni. Nekem volt szerencsém gyerekkoromban kézről felnevelni egy gidát, életem egyik legszebb élménye volt. Gyakorlatilag az anyjaként tekintett rám (bár férfi vagyok:) ), egy percre sem lehetett egyedül hagyni, ha szem elől tévesztett, bőgött. Etetéskor törökülésben ültem, ő pedig automatikusan bemászott az ölembe, vagy hozzám bújt. Hihetetlenül aranyos volt. Rengeteget sétáltunk együtt, soha nem rohant el, a közelemben maradt. Ugyan úgy vágyott a simogatásra, órákig nyugton maradt, ha pihentünk.

Felnőtt korára sajnos kevesebbet találkoztunk, mert nekem suliba kellett járnom, csak hétvégenként láttam. Ez a szoros kötődés sajnos megszűnt, de utána is megismert, mindig barátok maradtunk.

4. vagyok. Nem tudom ki pontozott le, de biztos az akinek nem volt kecskéje. Nekem nagyon sokféle háziállatom volt így tudom miről beszélek.Kecskéből is 4 volt.Aki Pesti és max állatkertben lát kecskét az ne pontozzon már le :)

Nem azt írtam ,hogy olyan hűségesek mint a kutyák, hanem azt ,hogy ragaszkodók. 8 éves koromtól én takarítottam a helyüket én etettem őket, suli előtt én kötöttem ki őket,én fejtem stb. Szóval nem az volt,hogy mindig más látja el. A nőstény igen is kötődött hozzám mivel senki másnak nem engedte ,hogy arrébb kösse és és amikor eljöttem tőle akkor sírt.

Sőt volt japán tyúkom is aki mindig követett :)

Igen!:) Egyébként bármelyik állatban kialakulhat ez a kötődés,amit mi szeretetnek nevezünk.Ez szeirntem a kutyáknál sem azonos az meber-ember közötti szeretettell.Feltélenül és hűségesen szeretnek,mert érdekük evolúciós érdekük,hogy a falkatagokhoz kötődjenek.Lehet,hogy a többi állat csak a kaja vagy simogatás miatt "szeret" de ez engem nem érdekel.Az állatok ilyenek,én örömömet lelem bennük,akkor is ha csak egy két lábon járó kajaadagolót látnak bennem (pl a hüllőim :D)

(OFF: Murr,én mindig is azt hittem nő vagy. ne vedd sértésnek,inkább bóknak!:D)