Miért van az, hogy mindig fáj amikor meghal egy állatom, de mégis kell új?

normális embereknél az állatok is családtagok, és egy kutya macska jó esetben hosszú éveken át társ. Lehet rájuk számítani, megvígasztalnak a maguk módján, stb stb. Normális hogy megszereted, majd sajnálod, aggódsz érte. S hogy miért kell másik? Mert nélkülük az állatbarátoknak, akik tudják mennyi örömöt adhat egy ilyen barát túl nagy űr maradna ha nem lenne mellettük egy új kutya, macska stb.

Természetes, hogy fáj, ha el kell veszítenünk a szeretett állatkánkat. Elég nagy baj volna, ha nem siratnánk meg őket, ha meghalnak. Akinek ez nem fáj, ne is vegyen magához kisállatot, mert nem szerető kezekbe kerül. Én is és a legtöbb állatszerető ember így van ezzel. Nagyon sokszor megfogadtam már én is, hogy nem veszek magamhoz több állatot, de most is vannak cicáim, kutyám, papagájok, halak. Egy idő után képtelen vagyok megállni, hogy ne vegyek magamhoz állatokat.

Talán azért, mert nem akarsz egyedül lenni. Mert szükséged van arra, hogy valaki úgy szeressen, feltétel és önző érdekek nélkül, ahogyan csak egy állat tud. Mert szeretnél neki békés, boldog életet biztosítani és gondoskodni róla és érezni, hogy fontos vagy neki.

Ezzel én is így vagyok, mindig nagyon fáj ha elveszítem a háziállatkámat, de veszek mindig újat. De én tudom miért veszek újat: azért, mert tudom hogy a következőnek is rengeteg szeretetet, törődést és boldog életetet tudok biztosítani, hogy nálam jó helyen van és lehet ha máshová kerülne, nem lenne ilyen élete, mint nálam. Így ha elveszítem a kedvencemet, hamar veszek egy újat, de ez nem azt jelenti, hogy bármelyik is pótolható, mert mindegyik más és más és mindörökre szeretni fogom az összeset! És az is igaz, hogy nem bírok meglenni nélkülük: nekem hörcsögeim és papagájok vannak jelenleg.

én kiskoromban találtam egy kismacskát, aki sajnos nagyon korán elpusztult és a szüleim utána jó ideig nem engedték, hogy bármilyen háziállatom legyen, őket is nagyon megviselte az elvesztése. szerencsére egy éve viszont a zsebpénzemből megvehettem Samut, aki egy gabonasikló. többször előfordult, hogy nem ette meg a neki vett egeret, így most egereket és hörcsögöt is tartok. a cica után nagy űr maradt, amit csak háziállatok tudnak betölteni. egyszerűen szükségem van rá, hogy valami szeretnivaló állatkáért aggódjak, nélkülük nem lenne teljes az életem. a szomorúságért pedig minden nap kárpótolnak az újabb csínytevések:)