Állatok szeretete lehet már káros?

Az állatok szeretete sosem lehet káros! Még anyukádnak se hidd el, ha ezt mondja!

Egy dologra viszont azért vigyázz... Sajnos akár tetszik, akár nem, nem tudsz a világon minden állatot megmenteni, és ebbe muszáj belenyugodnod, különben folyton szomorú leszel! Én végtelenül sokszor jártam már így... A legrosszabb az volt, amikor két éve három cicát mentettem meg és fogadtam be a lakásomba, mert az előző tulajdonosuknak már nem kellettek. Öregek, betegek voltak már, és rengeteget szenvedtem velük, mert folyamatosan láttam, hogy akármit teszek, egyre csak betegeskednek meg be is voltak depressziózva, mert hiányzott nekik a megszokott környezetük. Nagyon magamra vettem, és amikor sorra elpusztultak, én is bedepresszióztam 3 hétre, ami szörnyű volt. Szóval vigyázz, hogy ne járj úgy, mint én...

Viszont nagyon szép dolog, amit csinálsz, és ameddig nem érzed, hogy bele fogsz depizni, ha pl. elpusztul egy megmentett állatkád, addig igenis csináld! Csak ne hibáztasd magad, ha egy állatot mégsem sikerül megmentened! Több ilyen ember kéne az országba, mint te!

Kérdezd meg anyukádtól, hogy mit szólna, ha inkább diszkóra meg cigire költenéd a pénzt?

Nagyon szép dolog, amit csinálsz!! Én egy tizessel idősebb vagyok és kb. 16 évesen kezdődött a macska-mániám. Lassan nem merek kimozdulni, mert szó szerint mindenhol kóbor állatokba botlok. Eddig legalább 50 macskát hoztunk haza, természetesen nem tartottuk meg őket, csak azokat, akik egyáltalán nem kellettek senkinek. Húztam már ki cicát folyóból, rózsabokor alól, az egyiket úgy rántottam le az útról, mert a kis gyagya az út közepén rágott egy fadarabot (annyira éhes volt) és láttam, hogy egy arra száguldozó szemétláda direkt el fogja ütni. Egy roskadozó, lakatlan házban egy egész újszülött almot találtunk, szerencsére anyával együtt és hoztunk már macskát a kórházból is, ahová agyba-főbe verve került be szerencsétlen és olyan fertőzései voltak, hogy már el akarták altatni. Azóta ő a legnagyobb, legerősebb kandúrunk.:)

De nem csak macskákat "gyűjtünk", galambokat, verebeket is mentettünk már, a kutyákkal pedig egy ismerősünk foglalkozik.

Szerencsére anyukám ugyanilyen megszállott, máskülönben nem is lehetne ezt csinálni. Nekünk már csak az a sorsunk, hogy mentsük az állatokat ebben a ... országban, ahol sajnos azok, akik nagyon is megtehetnék, magasról tojnak erre a problémára.

Egyébként az állatok világnapján születtem, biztos ez is közrejátszik a dologban...:)