Milyen háziállat volt az, amit legjobban szerettél?

egyéb:

anyagtalan, szagtalan, nem manifesztálódott anyag: csönd és béke.

3

Mert egy aranyhal elképesztő zajt tud csapni :D

2 éves voltam, mikor kaptuk Alex-ot, egy kutyát és majdnem 16, mikor el kellett altatni, mert leesett a lábáról(már vak is volt, öreg is szegénykém és németjuhász, akiknél sajnos gyakori, hogy a hátsó lábak feladják). Szó szerint együtt nőttünk fel, nagyon édes, barátságos és aranyos volt mindenkivel, még a postásnak is vitte a labdáját, imádott játszani. Egyedül a lovaskocsit, macskákat és a seprűt ugatta/utálta. Már 10 év eltelt, de még mindig sokszor eszembe jut.

Van azóta másik kutya, de el is költöztem már otthonról és hiába imádnivaló ő is, nincs meg az a nagyon szoros kötelék.

Most szobacicám van 3 éve, (a neve Pupu/Pupi), találtuk kidobva kiskorában. Most ő a mindenem és nagyon jó természete van, szinte semmi rosszat nem csinál. Játékos, vannak aranyos szokásai és okos is.

Szóval kutya és macska a válaszom.

Egy Staffim volt. Hirtelen halt meg, nagyon fiatalon, még csak 2 éves volt. Senki nem volt vele otthon.

Nagyon sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy megtörtént, sokat sírtam érte, magamat hibáztattam.

Egy menhelyi kutya, Sharpei, masztiff vagy ilyesmi lehetett benne. Óriási volt, tömény izom, ránézésre egy igazi harci kutya, őrzött-védett is, DE soha nem bántotta azt, akit látott, hogy a gazdája beengedi. Én meg kb 9-13 éves voltam akkor, bármit megtehettem vele, ráfeküdtem, nyúztam, dögönyöztem, futtattam, rengeteget játszottam vele, hihetetlenül okos kutya volt. De sajnos 2 évesen kiderült, hogy súlyos genetikai betegsége van, onnantól egyre gyakoribb orvosi kezelések, a lábai sokszor nagyon fájtak, nem tudott járni, élete végéig gyógyszereket kellett adni neki. Aztán egy nap nagyon rosszul lett, elkezdett vért hányni, nem kelt fel. Orvoshoz vittük azonnal, de nem tudtak már mit kezdeni vele (legalábbis ezt mondták). Mind bánjuk, hogy akkor nem erősködtünk, hogy ott altassák el, mert onnantól még 2 nap iszonyú szenvedés volt neki, mire eljöttek az utolsó pillanatok. Nem tudjuk, mi történt pontosan, de valószínűleg elvizesedett a tüdeje és egyszerűen megfulladt :( szörnyű volt, azt az 1-2 percet soha nem fogom elfelejteni. Azóta is volt kutya a háznál, de soha nem tudtam egyiküket sem úgy szeretni, mint őt.

Jelenleg cicám van, ő az első saját háziállatom. Óvodás korom óta szerettem volna macskát, de szüleimnél szóba sem jöhetett. Nagyon örülök, hogy most volt rá lehetőség, egyéves, igazi lustaság, de azért mindennap jön csak úgy hízelegni, dörgölőzni vagy csak odafekszik az ágy, kanapé végébe mellém. Nagyon megváltoztatta a buta sztereotípiákat bennem, miszerint a macska mekkora sggfej meg nem is szereti a gazdáját meg csak akkor jön, ha kaja kell stb.