Az állatoknak vannak emberi érzéseik?

Emberi vagy nem, de érzéseik vannak:

Öröm, bánat, félelem, harag, stb..

Viszont a gonoszság az csak emberi..

Igen, vannak erzelmeik.

Es igen, kepesek gonoszak is lenni, de nem ezert, mert megeszik a masik allatot.

De nem ertem a kerdest, nem lattal meg igazi elo allatot, hogy ilyet kerdezel? -_-!

Szerintem vannak.

Van erről egy érdekes sztorim. Van egy nagytestű kutyám és egy kicsi. A múltkor a kertben játszottak, amikor a nagykutya ugrás közben az utolsó pillanatban vette észre, hogy a kicsi alatta van és mindjárt szétlapítja a kicsit, fogta magát és a két mellső lábán landolt, de a hátsó felét nem tette le a földre, hanem a levegőben tartva felhúzta a fenekéig a hátsó lábait és a két mellső lábán próbált meg arréb bicegni, miközben a feneke és a két hátsólába a levegőben volt. Nagyon mulatságos látvány volt, de a lényeg az, hogy féltette a kisebbik kutyust és nem akart neki fájdalmat okozni. Ez egyértelműen szeretet.

És gonosz állatok is vannak, van egy állatfaj, mely képes gonoszságra, csak azért nem írom le, melyik faj az, mert akkor jönnek az x faj pártolói és lepontoznak. :D

szerintem meg ösztönösen élnek.

Ennyi

szerintem tévedésben vagytok a gonoszságot illetően..

az kifejezetten és kizárólag emberi tulajdonság

szvsz

Igen vannak, de sokkal inkább azt mondanám, hogy az embereknek is vannak állati érzéseik, ahogyan az ösztönök is közös tőről fakadnak, ugyanúgy az érzelmek is. Tehát szerintem az érzések közösek, az ösztönök közösek és hasonlóak; nekik is, nekünk is jut belőle. Hallottam már madarat siratni a fiókáját, mert elkapta a kutyám. És hallottam már kutyát zokogni, mert elütötte a szeme láttára a kölykét egy autó. Én vettem észre a szétlapított kiskutyát. Sírva szaladtam Anyukámhoz, aki behúzta a kerítés alá az úttestről a kicsit - a szomszédéké volt. Akkor vettem észre, hogy a kölyök anyja mindezt végignézte, amikor elkezdett hüppögni az anyakutya. Nem vonított, nem nyüszített, hanem úgy sírt, mint aki nem kap levegőt.

És az az öröm, amivel a kutyáim várnak, ha hazaérek, azt akármelyik ember megirigyelhetné tőlük. Ahogy a legegyszerűbb dolgok boldoggá teszik őket...

Utálni is képesek. Volt két kutyám, akiket 5 éven át, az egyik haláláig soha nem engedhettem össze, mert széttépték volna egymást. Évekig a legjobb testvérek voltak, de felborult a falkasorrend, egyik sem nyugodott ebbe bele, és a maguk módján ez kőkemény gyűlöletbe ment át.

Ha szomorú vagyok, vígasztalni próbálnak. Volt olyan kutyám, aki amikor sírtam, negyed órán keresztül nyalogatta a karomat, a kézfejemtől a vállamig és vissza.