Lovagolni tudók! Mire kell kezdetben nagyon odafigyelnem?

Igazából már mindent leírtak, bár amikor odakerülsz és izgulsz úgyis elfelejti az ember a nagy részét, azért remélem jól sikerül az első lovasórád! Valójában az oktató is nagyon-nagyon fontos! Lehetsz akármilyen ügyes, a lovad is akármilyen klassz iskolaló, az oktatódon múlik annak a minősége, ahogy lovagolni tanulsz, és nem olyan olcsó mulatság ahhoz, hogy félvállról vegye az ember. Pesten nagyon sok lovarda van és nem biztos, hogy az a legjobb, amelyik a legközelebb van, attól is függ milyen stílusban szeretnél tanulni (angol vagy western). Szóval azért érdemes utánanézni a neten a lovardáknak, mielőtt meglátogatod őket, esetleg ismerősöktől (vagy itt) kérdéseket feltenni róla, mert az első és egyik legnehezebb lépés bizony az, amit sokan elfednek: a jó lovarda, ahol barátságosak a lovászok, minden tiszta és rendezett, az oktató nem flegma, hanem minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy jól menjen neked a dolog és mindenki segítőkész, hogy kezdőként ne akadj el bizonyos pontokon. Azok a legjobb helyek, ahol azonnal megtanítanak lovat ápolni és nyergelni is, hiszen így alakíthatsz ki kapcsolatot a lovaddal, aki a tanítómestered lesz :) Ha erre nincs lehetőség a lovardába, hogy megtanítsanak ilyesmire és hagyják, hogy te csináld, akkor olyan leszel, mint manapság sok lovas: csak utazol a lovadon, odamész az órára felülsz, mész vele pár kört, aztán leszállsz, elveszi egy lovász tőled a lovat és ellátják. Ez így nem helyes. Én is úgy kezdtem, hogy megmutattak mindent, először az oktató, a negyedik alkalommal segítettek a lovastársaim, utána pedig minden ment egyedül. Még csak 4 éve lovagolok, de 3 éve azon a lovon, akit rajtam kívül senki nem mer terepre vinni, mert megbízhatatlan és "veszélyes", szóval félnek tőle. Három év alatt annyit törődtem vele, volt, hogy csak kilátogattam a lovardába, hogy lássam, megsimizzem, mindig megdícsértem, hogyha valamit jól csinált, és a nagyon sikere edzések után még jutalomfalatra is futotta néhanapján. Kialakult közöttünk egyfajta bizalom, ami elengedhetetlen szerintem. Még soha nem dobott le, más lovasok viszont záporoznak a hátáról, voltak akik azért hagyták abba ezt a sportot, mert úgy a frászt hozta rájuk... Igen, jól gondoljátok, ők azok, akik lószerszámot és ápolócuccot még csak nem is láttak sohasem. Én azóta megkezdtem a ló átlovaglását, egészen az alapoknál, és életem legnagyobb sikerét könyveltem el abban, amikor rávettem, hogy a 7 éves drágaság több évnyi kihagyás és folyamatos ellenszegülés után újra akadályt ugorjon - nem is egyszer! Persze ez sok időbe telt, több mint egy évbe és azóta a kezelhetetlen szerelmemmel már versenyeken is indultunk és valószínűleg legkésőbb jövőre megveszem :) De mindez nem sikerülhetett volna bizalom nélkül! Szóval ne hagyd magad, ápolj és nyergelj, hozz ki magadból a legtöbbet és nem marad el a jutalom! Csak így nyerheted örömödet a lovadban, aki a társad is, és hidd el, annál jobb érzés, mikor bízik benned egy ló - nincs!!

Sok sikert; lana

Hát igen ez még csak a kezdet. Mert most kezdőként ez is elég nehé, hogy ennyi mindenre figyelj, de ha már egyre ügyesebb leszel, egyre több mindent tanulsz. Vagy akár kis trükökket, hogy mit hogyan lehetne könyebben csinálni vagy ilyesmik.

Szóval ha azt vesszük, ez még csak a kezdet. :D

Előző vagyok !

Azt amúgy tanügetésnek hívják :D

Hát hogy is mondjam, inkább rákell érezni a dologra. A derekadat és csipődet engedd nagyon lazára, kövesse a lómozgását. Térdeddel szoríts ...sarkad nyomd le.

Ha ez jól megy elvileg már nem pattogsz. :D