Meghalt a tengerimalacom, tudnátok mondani pár vigasztaló szót?

Borzasztóan el vagyok keseredve, és rettentő bűntudatom van... Ivartalaníttattuk a hím tengerimalacunkat, aki teljesen egészségesnek tűnt és még fiatal volt (most lett volna 1 éves,lassan) Csütörtökön volt a műtét és úgy tűnt minden rendben ment. Már hazafele az úton ragcsálta a szénát, itthon is eszegetett, ivott is, kapta az előírt mennyiségben a fájdalomcsillapítót. Ma dèlutánig minden rendben is volt... Vagyis úgy tűnt. Aztán eszrevettük, hogy kicsit húzza a hàtsó lábát és meg van duzzadva az alhasa, a műtéti hegnél. Sirdogálni is kezdett. Azonnal felhívtuk az àllatorvost, aki azt mondta ez lehet teljesen normális, ha holnapig nem javul vigyük be az egyik holnap is rendelő kollegajához. Nekem majd megszakadt a szívem, mert el kellett mennem otthonról, dolgozni. Férjem otthon volt vele és figyelte.Par órája úgy tűnt javul az állapota, már nem sírdogált, és mintha élénkebb lett volna. Aztán mire végeztem, férjem már a rosdz hírrel fogadott... Minden olyan hirtelen történt. Azt mondta, elkezdte rahcsálni a szénát, és aztan a másik pillanatban már nem vett többet levegőt... Nagyon szomorú vagyok. Es bűntudatom van. Rossz embernek érzem magam. Úgy érzem gyilkos vagyok pedig csak jót akartunk. Az egész ott kezdődött, hogy a tenyésztő nekünk 2 hímkènt adta őket, és a nyár vègén megszületett a 3. Ekkor szembesültünk a ténnyrl, hogy bizony a tenyésztő tévedett. De mégis, nem tudom mit tehettünk volna. Az ivartalanítást jónak láttuk. Hát nem sikerült. :'(