Miért pont a helyigényen spórolnak a legtöbben ?

Vagy nem is néz utána rendesen, vagy még rosszabb, hogy meg se fordul a fejében, hogy annak az állatnak az a fél köbméter vagy 30 liter nem élettér.

Illetve azért a helyen spórolnak, mert legtöbbször az a legfixebb dolog az állattartásban (kaja lehet olcsóbb, drágább, a felszerelések is stb.) és egyben a legadottabb. Sokszor egy 50 nm-es lakásban nincs is hova tenni egy nagyobb kalitkát, vagy akváriumot, csak az emberek nehezen fogadják el ezt, és inkább belemennek ilyen "kompromisszumokba" ami aztán az állatnak is ártalmas, meg az embernek is hosszútávon.

Meg itt előjön az is, hogy az állatra megint tárgyként tekintenek "befér még oda az a tévé" és nem egy élőlényre, aminek igényei, életfeltételei vannak.

Egyrészt félreinformáltság.

Tartok akváriumot, dupla külső szűréssel, automatikus vízcseréléssel, inkább alul- mintsem túltelepítve.

Érdekelt, utánajártam mindennek, igyekeztem olvasni a témában. 1-2 könyv alapszibten és nem lehet gond.

Ezzel szemben emlékszem, kiskoromban is volt akváriumom, édesanyámtól kaptam.

Semmilyen szinten nem informálódott a témában, nem volt vízcsere, a szűrő (kis belső Aquael) szökőévente volt bedugva, ráadásul kicsi, profiknak való térfogatú volt, a halak pedig friss csapivízbe lettek kiöntve...

Nem akart ő rosszat senkinek, nem volt vele tisztában, hogy működik az akvarisztika (ami vicc, hogy biológus...).

A másik ok pedig, hogy az adott terráriumból/akváriumból/kalitkából/kennelből mindenki a "legtöbbet" akarja kihozni, azt gondolják, hogy úgy lesz a legimpresszívebb.

Szerintem legtöbbször a félreinformáltsággal és magával a "gazdával" van a baj.

Saját példám:

6 évesen karácsonyra kaptam egy akváriumot...hát szegény gyermeteg lelkem azt se tudta mi az a háziállat. Kb megetetni bírtam őket meg a szűrő szivacsát kimosni. Persze a családban kb 0hoz közelítő volt az akvarisztikához értés ezért papámmal ketten probáltunk valamit kihozni. Na de utána jött a feketeleves,kaptam 2 cápaharcsát. Ezek a szegény állatok kb 3 évig sorvadtak 50 literben mikor utána kaptam egy 100 literes aksit karácsonyra. Na ott is elvoltak szerencsétlenek 5 évig de persze azt is kinőtték.

Én kb 12-3 évesen kezdtem ezzel a témával foglalkozni egyáltalán. Hát akkor se sokat tudtam tenni,próbáltam minél jobban gondjukat viselni de persze nem ment. 15 évesen végre az összegyűjtött pénzemből megvettem nekik egy 200 literes aksit,külső szűrővel. (Tudom hogy ez semmi de nekem egy hatalmas dolog.) Most itt vagyok 16 évesen és ott tartok hogy a legjobb megoldás az lesz hogy a 100 literes aksim berendezem a 2 torákulom harcsámnak és 1 ancimnak és legalább nekik jobb helyük van. Saját kereset nélkül ez borzasztóan nehéz de én tényleg szívem-lelkem kiteszem hogy egy picit jobb helyük lehessen.(kérlek ne szidjatok...)

Aztán szintén az én csodám: kb 9 évesen kaptam egy törpehörcsögöt. Na persze a kereskedésbe ránksózták a legkisebb ketrecet. Szegény állat kb 1,5 évig raboskodott benne mikor nekem leesett hogy basszus ez neki rohadtul nem jó. Aztán egyből vettem neki egy kb 3szor akkor ketrecet ahol legalább az utolsó évét jobb környezetben töltötte.

Moral of the story:NEM VESZÜNK GYEREKNEK HÁZIÁLLATOT.

Jelenleg ott tartok hogy 3 éve van egy leopárdgekkóm,luxusban él. 80×40×40es terrárium,külön faunárium a kajájának,fogalkozva van vele. De ez is mind csak azért mert mondtam anyámnak hogy ne siessük el az állatka megvételét.(tenyésztőtől vettük,utánanéztem mik a tartási körülmények és azt nyújtom neki)

Tavaly pedig a sors úgy hozta hogy hozzám került 1 galambfióka. Eleinte úgy volt hogy felneveljük és elengedjük de annyira embercentrikus lett hogy végül velem maradt. Most 10 hónapos és 1 hónapja vettem mellé egy kisgalambot(szintén tenyésztőtől,direkt kiskorút hogy ragaszkodjon) és teljesen jól megvagyunk. Idővel párba állnak és viszem őket ki reptetni. Ők is teljes luxusban élnek,a kajatengerben válogatnak,bármi gond van rohanunk galambgyógyászhoz,szeretve vannak.

Szintén említésre méltó story:

Osztálytársam(állítása szerint nagy állatbarát) egy teljesládában (kb 40×50 körül)tartja az egyik tengerimalacát(igen,egyedül) és a teknősét(melegítő,szűrő es bármi nélkül,Csak csapvíz). Mind ez szimpán azért mert a szülei megengedték hogy tartsa őket de nem hajlandóak kifizetni egy ketrecet.

A halas storyhoz pedig kapocsolódva a legrosszabb az hogy kb 1-2 literes kis tégelyeket adnak el "betta" akvárium néven.

Felelőtlenek, megtetszik mert cuki és nem gondol arra hogy az adott állatnak mi a jó csak a saját önző érdekeit nézi, aztán nem érti miért lett zárkózott vagy agresszív vagy pusztul el pár nap, hét, hónap után és másikat vesz :/

Anyagiak, pedig nem drága ha van egy kis leleményesség, pl rágcsálóknak simán lehet építeni is házikót, persze halaknak ez már más, ott nem lehet az akváriumon spórolni, illetve lehet, de pont ez a probléma :/

Nem az adott állat vásárlása előtt tájékozódnak, hanem utána, jó esetben, vagy akkor sem, mert jóvanazúgy' vagy simán azt hiszik, hogy annyira ostobák és alsóbbrendűek az állatok, hogy fölösleges ilyennel foglalkozni, az úgyis csak egy dísz.

Egy ellenpélda: Kicsi lakásban lakom két cicával, de az egész lakás egy macskabirodalom, falak mentén végig akadálypálya, mindenféle mászóalkalmatosság, alvós rész, elbújós rész, rengeteg játék és inger és én is hozzájárulok ahhoz, hogy a nem túl nagy tér kompenzálva legyen, szerintem így még ez egy jó megoldás. De ebbe a mixbe kutya már nem lenne oké sajnos, pont ezért nincs is :(