Az emlősök miért nem mérgezőek? Van erre logikus magyarázat?

Túl ütősek lennénk, ha még mérgezőek is lennénk mi emlősök. Hol lenne az egyensúly a természetben. Nem elég, hogy gyorsak egyesek, jól látnak, karmaik + fogaik vannak vagy csak behajlítható hüvelykujjuk, de még méreg is? Nagyon hamar elszaporodtunk volna és kiszorítottuk volna a többi fajt.

Látszólag az evolúció egy véletlenek uralta káosz, de igazából egy jól elrendezett (talán tudatos?) rendszer.

Nem csak az ember képes kiszorítani más fajokat. Pl: Angliában az Amerikából betelepített szürke mókusok szinte teljesen kiszorították a vörös mókusokat. Az előnyük annyi, hogy az őshonos mókusokra nézve veszélyes fertőzéseket terjesztenek, amik a szürke mókusokra jóformán nem is hatnak. Plusz jobban tudják emészteni a tölgymakkot(kisebb mértékben a vörösek is tudják ezt a trükköt, de a szürkék előnye nyilvánvaló), a több táplálék meg magasabb szaporulattal jár együtt.

A harlekinkaticák pedig éppen most szorítják ki az őshonos katica fajokat Európa szerte.

Igaz ezekben is az ember keze van, mert emberi tevékenység nélkül se a szürke mókus, se a harlekinkatica soha a büdös életben nem jut el Európába. De az ember itt mégiscsak közvetett módon felelős.

Egyébként meg a legtöbb emlősnek nemigazán volt szüksége méregre. Úgy néz ki nem jelentett ez szelekciós előnyt, nem osztott-szorzott sokat abból a szempontból, hogy eléri egy adott egyed a szaporodóképes kort vagy sem. Kivéve egyes cickányoknál, a patkányvakondnál meg hasonlóknál akiknek van mérge.

"Egy komodói varánusszal szemben egy embernek semmi esélye nem lenne, elég erős is, gyors is, ennek ellenére még plusz mérgező is."

Ne az emberhez hasonlítsd. Vedd figyelembe, hogy mi a táplálékállata. A komodói varánusz, gyors és erős, de egy bivalyhoz képest gyenge, pedig bivalyra vadászik, ezért kellett neki méreg. Ha negnézed az olyan hüllőknek, amik a táplálékállataikhoz képest is fizikailag erősek, például krokodil, vagy óriáskígyók, akkor nekik nincs mérgük, mert nincs szükségük rá.

Az pedig a másik dolog, hogy nem csak az számít, mi a leghatásosabb, hanem hogy mi meríti ki a legkevessebb energiaforrást. Habár a hüllők testméretükhöz képest erősek, de a gyors és erős mozgás sokkal hamarabb kifárasztja őket, mint az emlősöket, mert változó testhőmérsékletűek, velünk ellentétben. Azok a hüllők, amik az erejükre támaszkodnak is csak rövid kitörésekre és lesből támadásra hagyatkoznak, hogy ne okozzon gondot az állóképességbeli hátrányuk. Ezért sok hüllőnek jobban éri meg a mérgére hagyni a dolgot. Nekünk nem okoz akkora energiaveszteséget a nagy munkavégzés, ezért mi inkább támaszkodunk erre, mint méregre, ami alapvetően sok erőforráat emészt fel, amíg termelődik. Röviden, nekünk jobban megéri a fizikai erőnkre támaszkodni, mert állandó testhőmérsékletűek vagyunk. Ha megnézed, ugyanez a helyzet a madarakkal, csak náluk ez az anyagcserebeli előny a repülésre fordítódik.

"Márpedig ha az energiabefektetést nézzük, akkor ha egy növény is képes erre, akkor egy fejlett állatnak, ami sokkal több és koncentráltabb energiához jut hozzá, biztos megérné, a túlélés érdekében."

A mondandómnak pont az volt a lényege, hogy a változó testhőmérsékletűeknek és az állandó testhőmérsékletűeknek mi jelent nagyobb energiaráfordítást. Ha már ezek között is ekkora külömbség van, ne hasonlítsuk már egy növény anyagcseréjét egy emlőséhez. Nem arról van szó, hogy ki mennyi energiát vesz fel, hanem hogy mennyire van szüksége egyéb dolgokhoz és hogy ezt az energiát milyen hatékonysággal alakítja át. Gondolom nem kell magyaráznom, hogy egy növénynek miért van arra energiája, hogy méregtermelésre fordítsa, egy állattal szemben.

A méregszintézis energiaigényes folyamat, a legtöbb mérgező állat éppen ezért nem is saját magának készíti. De aki igen, az takarékoskodik vele, például a mérgeskígyók, akik bevetnek elrettentő teknikákat, amikor pedig támadnak, akkor van, hogy száraz harapást ejtenek, értsd nem használnak mérget.

Nem azt kell nézni, hogy az emlősök miért nem, hanem azt, hogy a többi állat miért használ mérget. A változó testhőmérsékletűeknek lényegében többe kerül a gyors mozgás, mint az emlősöknek, vagy madaraknak. Az emlősöknek mindegy, hogy néha hasznos lenne, de megvannak nélküle is. Mindenki spórol valahol.

Az, hogy pedig a lajhárnak miért nincs mérge, mert nem alakult ki. Az evolúció nem exakt dolog. Attól, hogy logikus lenne valami, még nem biztos, hogy megtörténik. A lajhárok elvannak a rejtőzködésükkel.

Hogyan működik az evolúció?

A mutáció egyedszinten megjelenő váratlanul kialakuló véletlen DNS módosulás. Ha ez testi sejtben történik, akkor három lehetőség van:

-néma mutáció: a DNS-ben bázishármasok kódolják az aminosavakat, négy bázis van, így 4^3, azaz 64 féle bázishármas alakulhat ki. Viszont csak 20 aminosav építi fel a fehérjéket, így előfordul, hogy egy aminosavhoz többféle bázishármas is tartozik, ilyenkor ugyanaz az aminosav épül be a fehérjébe, nem történik változás

-bár új aminosav kerül a fehérjébe, de annak oldallánca nem tér el jelentősen, a térszerkezete a fehérjének megmarad, így a fehérje továbbra is működőképes.

-olyan aminosav épül be, amely oldallánca eltér, jelentősen megváltozik a térszerkezete a fehérjének általában nem működik megfelelően, ritkán előfordul, testi mutációnál általában a sejt elpusztul

Testi mutáció esetén a változások nem öröklődnek, mivel minden sejted egyszerre nem tud ugyanúgy mutálódni, így a filmekkel ellentértben szuperhős sem leszel. Ha a sejt életben marad és osztódóképes egyes mutációk okozhatnak daganatos elváltozást, csak az kevésbé menő.

Az evolúció az ivarsejtek mutációjával zajlik. A DNS-ben többféle változás történhet, kicserélődhetnek bázisok, letörhetnek a kromoszómáról gének, kicserélődhetnek kromoszómaszakaszok, megduplázódhatnak génszakaszok, osztódási hiba miatt több vagy kevesebb kromoszóma kerülhet át az ivarsejtbe a normálisnál, stb. Ha funkcionáló génszakaszon történik a mutáció, akkor ez általában az utódra nézve hátrányos, ezért nem ajánlott rutinszerűen herét röntgenezni férfiaknál, vagy radioaktív hasadóanyagot a nadrágzsebben csempészni. Ezek a mutációk gyakran anyagcserezavarokat, fejlődési rendellenességet okoznak, bár ezek jelentős része recesszív.

Bár előnyös mutáció viszonylag ritka, de ez segíti elő egy-egy populáció változó környezethez való alkalmazkodását, így populációszinten előnyös lehet az új allélek bekerülése, az evolúció is csak populációszinten értelmezhető folyamat.

Az allélekre jellegüktől függően különböző szintű szelekciók hatnak:

-Ha az allél dominánsan öröklődik és egyértelműen hátrányos, például sterilitást okoz, vagy az egyed ivarérés előtti elpusztulását okozza, akkor teljes szelekció hat rá, igen hamar kiszelektálódik.

-Ha recesszíven öröklődik a hátrányos tulajdonság, akkor a homozigóta recesszívek fognak szelektálódni, a heterozigótákban az allél viszonylag sokáig fennmarad, de mivel a heterozigóta recesszívek folyamatosan szelektálódnak, így csökken az allél gyakorisága, majd hosszú idő alatt szelektálódik ki. Ilyen például az anyagcserezavarok egy része.

-A tulajdonság nem csak előnyös vagy hátrányos lehet, hanem a kettő között skála van. Lehet olyan tulajdonság, ami valamennyire hátrányos, de nem okozza közvetlen az egyed szaporodóképtelenségét, így sokáig fennmaradhat a populációban.

Ugye a szelekció adott környezetben hat, az az élőlény számít fittnek, amely adott körülmények között képes a túlélésre és a szaporodásra. Például a jegesmedve a sivatagban elpusztul, északon mégis jól érzi magát, mert ahhoz a körülményhez alkalmazkodott, vagyis az a környezet számít, ami valóban hat rá.

Mint előzőleg valószínűleg látszódott a mutációk véletlen és csak azok maradnak fenn, amik megjelennek. Hiába lenne bizonyos dolog logikus, ha adott tulajdonság nem jelenik meg, vagy éppen olyan változást okozna, hogy adott élőlényben hátrányt okozna. Például a hólyagszemben a retina felé néz a receptorok fényérzékelő része, ami embernél semmi előnyt nem jelent. Viszont ha jönne egy mutáció, ami hirtelen megfordítja a receptorokat, akkor az adott ember megvakulna, mert az egész szem úgy van felépülve, hogy a receptorok így állnak.

Az emlősök többségénél egyszerűen nem jelent meg méreg, így fennmaradni sem tudott, mi másképp alkalmazkodtunk. Egyes fajoknál viszont igen, mint a kacsacsőrű emlős, az ausztrál hangyászsün, a lajhármaki, stb. Bár a kacsacsőrű emlős és az ausztrál hangyászsün mérge nem veszélyes emberre, a lajhármakié, meg inkább anafilaktikus sokkot okoz embernél, az immunrendszer mozdul rá a fajidegen fehérjére.