A csótány vagy a meztelen csiga undorítóbb számodra?
Na, tök jó, hogy ilyen sokan reagáltatok, köszi!
Az, hogy undorodunk vagy félünk valamitől, a testünk természetes önvédelmi rendszere, reflexek, ám érdemes az egy-kétéves forma kisgyerekekre gondolni, akiknek minden játék és érdekes, legyen az akár csótány, akár meztelen csiga, ergo felnőttektől tanuljuk meg az undort meg a félelmet, ami szomorú.
Én pl. úgy vagyok a csótánnyal, hogy ha meglátom, elönt mindenféle szélsőséges érzelem, elsősorban félelem és undor, ami mindkettő logikátlan, hiszen mennyivel vagyunk már nagyobbak nála. Amúgy tudtátok, hogy a csótányok atomrobbantást is túlélnek és akár hetekig is képesek étlen-szomjan lenni, és bizony, hogy akár emberi bőrszövetet is szívesen majszolnak, ergo tényleg arcra képes mászni és míg mi békésen alszunk, ő jóízűen falatozik a bőrünkből - jaj! Részemről azóta nincs békében együttélés az egy légtérben található csótányokkal. Ám szerintem érdekes, nekem legalább is, hogy ha viszont elkapom, átlátszó csapdával, legyen az üvegpohár vagy műanyag doboz, mindig csodálom, hogy micsoda csodás teremtménye a természetnek, lenyűgöz a szépsége! :)
Hallottam olyan érvet, hogy a csótány azért rosszabb, mert gyorsabb, amivel én nem feltétlenül értek egyet, mivel a meztelen csigával az a bajom, hogy látványra semmi bajom vele, nem tehet róla, hogy úgy néz ki, ahogy és a hátán házat hordó sima csigával sincs semmi bajom (még ha az arcomra nem is tenném, mint egyes barátaim...), ám annyiszor nyúltam már beléjük itt-ott, ami tényleg olyan furcsa, ismeretlen, félelmetes és undi érzés (biztos nekik is... :D ), hogy nálam emiatt született ez a kérdés, mert eme élményeim miatt ha meg is látok egyet, rögtön az jut eszembe.
Persze, hogy egyikük sem tehet arról, hogy minek született és hogy néz ki, ám mi tehetünk azért, hogy ne készüljünk ki már csak a gondolatukra is, hát még látványukra...
Igen, ez az érdekes szerintem is: csótány fúj, de katica cuki és meztelen csiga fúj, de éti csiga cuki. Miért?
Hiszek abban, hogy ha megértjük az érzéseink forrását, akkor hatástalanítani is tudjuk az érzéseinket. És nem érzelem nélküli robot életmódra vágyom, hanem arra, hogy én irányítsam az érzelmeimet és ne az érzelmeim irányítsanak engem.
A meztelencsigától. Őszintén szólva meglepett, hogy én vagyok a kisebbség, fordítva gondoltam volna.
A csótánynak vannak lábai, vannak elkülönült, jól látható testrészei, artikuláltan mozog, ami pedig a legfontosabb, van kemény váza és nem nyálkás. Bármikor megfogom a csótányt.
A meztelencsigától viszont a hideg kiráz. Puha, nyálkás, egybefüggő testű, végtagok nélküli, hullámzó, hideg lény. Hozzá sem merek nyúlni, ahogy a házas csigához sem, a férgekhez sem. A lótetű lárvának már a látványától is rosszul leszek. Egyedül a lisztkukacot merem megfogni, mert az nem hullámzó mozgással megy, hanem vannak elöl kis lábai, meg amúgy is van páncélja. Nem szeretem az olyan állatokat megfogni, amik olyanok, mint egy zsáknyi takony. :D
Bocsi, nem gyűlölöm őket, meg ilyenek, csak undorodom tőlük.
"És sok esetben nem tudom mire vélni azt a patáliát, amit az ember számára teljesen közömbös rovarok láttán csapnak egyesek."
Kinek mi a közömbös. Ha látványra undorít, de egyébként nem árt, már akkor sem közömbös.. A csótány élősködik, a meztelen csiga is elég sokszor megdézsmálta az epret vagy az uborkát. Hiába van végtagja a csótánynak, rendkívül undorító, ahogyan járnak a lábai, a százlábú is rettenetesen undorít, annyira, ha meglátom legszívesebben megölném, nehogy a közelembe férkőzzön. A zöld sáska sem káros mégis annyira undorít, amikor rám repül. Mindenki más, van aki a pókoktól undorodik, pl ők nekem közömbösek, csak rám ne másszon. A méhecske meg a dongó csíp, de így nem undorodok tőlük a csípés ellenére, a darazsakat meg nagyon utálom. A molylepkétől is nagyon undorodom.
"Ám szerintem érdekes, nekem legalább is, hogy ha viszont elkapom, átlátszó csapdával, legyen az üvegpohár vagy műanyag doboz, mindig csodálom, hogy micsoda csodás teremtménye a természetnek, lenyűgöz a szépsége! :)"
Nekem pedig így is úgy is nagyon undorító. Lehet, hogy genetikailag van belénk kódolva az undor, bizonyos rovarok csípése nagyon fájdalmas, sőt halálos. Vagy egy mérges kígyó. Az őseink megtanulták, hogy melyik kígyótól kell távol tartani magadat, mert mérges, és ez az ösztön megmaradt, hogy mondjuk egy sikló láttán elkap az undor vagy a félelem. Az nem gondolom, hogy van igazságalapja, hogy mi adjuk ezt át a gyerekeknek, több kisgyereket is ismerek, aki fél a méhecskétől, a bogaraktól, még a kutyáktól is, pedig kutyás környezetben él.
(16# a patkanynak csunya farka van a mokusnak meg szép bundás a bundás allatok szebbek mint a csupaszok ha nem emberkent neznek minden csupasz embert is undinak latnank)
Hat attol függ latvanyra/tapintasra a meztelencsiga undibb, de mivel az kint marad a csotanytol jobban félek.
Es attol is fugg h mekkorak. A csiga is csak akkor cuki ha kicsi.
Nekem egyertelmu volt ,hogy az rovariszonyomat anyamtol kopiztam, a pokkal nem volt baja igy azzal semmi bajom akár maszhat is rajtam jo ott is meretfuggo:D
illetve egy csoti még nem igazán undi azt kirakom siman a jo kis poharas modszerrel.
az igazi iszony akkor jon amikor sok lesz belole hirtelen nekem pl ez volt katicaval.
1 - 1 volt "jaj de helyes" majd miutan elleptek a kertet rosszul lettem toluk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!