Normális az hogyha állattartás elött kicsit elbizonytalanodok?

Szerintem igen, hiszen felelősséget veszel a válladra, ami jó esetben több évig szól. Jól át kell gondolni ilyenkor.

Én is voltam már bizonytalan, hogy tényleg kellet-e nekem az az adott állat vagy sem. Például amikor megvettem az első vadászgörényem, és éjszakánként tombolt a ketrecében én meg hajnali 3kor keltem fel, hogy kiengedjem és ott ültem előtte kómásan, gondolkozva, hogy valóban ez kellett nekem? Suli/munka előtt is szintúgy, órákkal előtte kellett kelni, hogy kiengedjem és lemozgassam.... olyankor néha úgy éreztem több a macera vele mint az öröm. De túlléptem ezeken a gondolatokon, összecsiszolódtunk és több mint 7 évig a legjobb barátom volt.

Ékszertekimnél szintén bizonytalankodtam néha, főleg ahogy egyre jobban nőtt és nagyobb hely kellett neki. De úgy voltam, ha már felelősséget vállaltam érte, akkor gondozni fogom élete végéig. Most már lassan 20 éves, szépen elvan nyaranta a kis kerti tavában, és imádok benne gyönyörködni amikor kint fekszik a kövein és napozik.