Akik megtartanak egy talált kedvencet, úgy, hogy nem nagyon próbálják keresni az esetleges eredeti gazdáját, mit éreznének, ha az ő kedvencüket tartaná meg így más?

Az én kedvenceimet nem fogja más megtalálni. Egyébként csomó tapasztalarom van ezzel kapcsolatban, mivel ha elveszet állatot találok, vagy talál valaki, chipet nézek benne. Másfél év alatt 124 kutyában néztem chipet, és csak 23-nak lett meg az eredeti gazdája a chip segítségével. Van, amelyiknek anélkül is megkerült, szigorúan betartatom az emberekkel, hogy keressük a gazdit 2 hétig, és oltási könyv ellenében visszakapja. Akiknek ennyi idő alatt nem lett meg a gazdi, azok mind menhelyen, vagy új gazdinál vannak.

Nemrég én is befogadtam egyet, ugyanúgy az utcán kóborolt, chipje nem volt, éjjelre elszállásoltam, de beleszerettem. Másfél hónapja családtag, a gazdinak se híre, se nyoma.

De olyan is volt, hogy elütött, félig lebénult macskát szedtem össze az útról, napokig nálam volt, plakátoltam, Facebook-ra kiírtam, gazdi sehol. A macska szenvedett, el kellett altatni. Aznap este meglett a gazdi. Beszéltem vele, akkor kiderült, hogy pár nappal előtte bénult le, de olyan csavargó, ki akart menni, meg nem akarta orvoshoz vinni (majd jobban lesz)...

Aki olyan állapotban találja meg az én allatom, mint ahogy én találtam azt a cicát, aminek nem kerestem a 'gazdáját', örülnék.

Egyik szeme nem volt még, tályog volt a torkán, meg tüsszögött. Mindezt egy 5-6 hetes kölyöknél.

#6:

Madaraknál nincs is értelme, ha egy elrepül, az már az életbe nem talál vissza a helyére, meg nem is akarna. Aztán nehéz is lenne ellenőrizni, mert a madárka elrepül, nem tudod megfogni.