Állattartási kultúra Magyarországon: mikor lesz már változás?

A szűk ketrecekben tartott tyúkok sok esetben csak antibiotikumok adásával tarthatók életben. Az antibiotikum ezután bekerül a fogyasztók táplálékláncába, és ez oda vezet, hogy amikor tényleg betegek lesznek, nem gyógyulnak meg a felírt orvosságtól.

A megoldást az jelentené, hogy a tyúkokat nagy területen, szabad tartással tartanák. Ez azonban rengeteg erőforrást felemésztene, nem lenne elég tyúk, nem lenne elég tojás, felmenne a tojás ára, az emberek nem tudnák megvenni a tojásokat, nem fizetnék az ÁFÁT, egy idő után rengeteg munkából sem tudnának megélni, így gyorsan felszántanák a biofarmokat és bevetnék zabbal.

21 vagyok, falun élek és látom a változást...

fele annyi kutyát tartanak az emberek, mint 10 éve és már az eggyik sincs megkötve, sőt, egyre többen engedik be őket a házba.

Vásárolni csak ritkán járok(még a szüleimmel élek) és nincs annyi felesleges pénzünk h "boldog" csirkét meg tojást vegyünk, bár az elfogyasztott tojás felét a szomszéd nénitől vesszük, akinél az udvaron kapirgálnak a tyúkok.

Előre szólok, hogy elég radikális véleményem van a témáról.

Vitázni pedig csak érvekkel és ellenérvekkel lehet - szóval aki erre képtelen, az inkább ne is reagáljon, sallangokkal nem tudok mit kezdeni. Nyomhatja a pirosat, az itt bevett szokása sokaknak érvek helyett.

1. Tojás: Soha nem nézem a kódot; régebben azért, mert nem ismertem a helyzetet. Most pedig azért, mert ha tehetem, akkor biotojást veszek, vagy a piacon falusi árusoktól.

DE: tudom, hogy milyen szörnyű körülmények között tartják az állatokat. Viszont sajnos ez sokszor a falusiakra/kisgazdaságokra is igaz. Tavaly voltam életemben először és utoljára olyan vásáron, ahol élő állatokat is árulnak, egyszerűen iszonyatos látvány volt. A tyúkok, csirkék stb. ugyanúgy bezsúfolva kis ketrecekbe, egymás hegyén-hátán, hogy mozdulni sem tudtak, mint a nagyüzemi szállítóautókon. Feltételezem, ha a vásár időtartamára (kb. 6 óra + szállítási idő) képesek az állatokat így tartani, akkor otthon is hasonló a helyzet. Amelyiket megveszik, annak persze kevesebb az idő, de sokat visznek vissza, mert nem kel el.

A másik: tyúkot is szoktam piacon venni. Az első alkalommal végigkérdeztem az összes árust, hogy mivel etetik a tyúkokat, merthogy nekem az akkor diagnosztizált autoimmun betegség miatt nem mindegy. Egyetlen egy olyan állattartó sem volt, aki saját bevallása szerint ne tápozta volna a csirkéket legalább az első 3-6 hónapban, és utána is főleg kukoricadarával meg ilyenekkel etetik őket. Tehát a "szabad tartás", ahol a szárnyasok kedvükre kapirgálnak egy nagyobb területen, és füveket meg rovarokat meg gilisztát stb. esznek, az kb. a mese kategória. :(

Mégis úgy gondolom, hogy a falusi tyúk azért jobb valamivel - kb. a duplájáért adják, mint az üzletekben, de megéri, mert pl. a leveseknek jó színe és íze lesz bármiféle ételízesítő (pl. Vegeta) vagy leveskocka hozzáadása nélkül is, sütésnél meg nem "tűnik el" a fele hús, azaz nem sül össze a felére, mint a bolti.

Egyetlen egyszer volt bűn rossz a "falusi tyúk", attól az árustól nem veszek többet.

2. Ételek összetevői: egyetértek, a többség nem szokta figyelni. Én magam sem. Viszont most már az előbb említett AI miatt szinte egyáltalán nem vásárolok félkész- és készételeket, esetleg ha épp az éhhalál szélén állok, és nincs más. Egyéb nem természetes összetevőket tartalmazó termékeket is csa ritkán; rendszeresen max. ketchup, mustár, majonéz, de ezekből is csak nagyon keveset fogyasztok.

Itt egy megjegyzés: mivel igyekszem csak természetes élelmiszereket venni, és lehetőleg permetszer- és tartósítószermenteseket, ennek is utánakérdeztem a piaci árusok között; bizony, a többség ugyanúgy permetez és műtrágyáz; és a saját készítésű savanyúságokhoz is tesznek tartósítószert. Csak néhány árus van, akinek tényleg bio az áruja.

3. Szaporítás: nem olyan régen csöppentem bele komolyabban ebbe a témába, de vérlázítónak tartom a helyzetet. Személyesen is ismerek olyat, aki hirdetés útján vett "olcsó, fajtiszta" kiskutyát - és neki még szerencséje volt eddig, mert bár a kutyusról ahogy egy kicsit megnőtt, messziről látszik, hogy nem sok köze van ahhoz a bizonyos fajhoz, de legalább életben van, és nem beteges. Ellentétben azzal a havi több ezer kiskutyával, akik a vásárlás után pár nappal vagy héttel elpusztulnak, vagy kiderül, hogy súlyos betegek, aminek a kezelési költségére rámegy a gazdi inge-gatyája. Vagy akik külföldre szállítás közben vesztik életüket.

Pár hete láttam néhány videót, tehát kicsit "késve", pl. a söjtöri ügyről, meg amikor a TEK csapott le harci kutyás bandára. Meg titokban készített fotókat gyepmesteri telepekről, ahova be sem engednek senkit alapesetben. Felháborító, hogy ilyen és hasonló ügyekben hatósági személyek is nyakig benne vannak (pl. hatósági állatorvosok, önkormányzati tisztviselők). Ha csak a jelenleg hatályos állatvédelmi törvényt tényleg betartatnák, azaz az ilyen eseteket keményen szankcionálnák, ezerszer jobb lenne a helyzet.

4. Állatkínzás: szintén a szankciók alkalmazása lenne a megoldás azokban az esetekben, amiket írtál. Akár hatósági ellenőrzés során, akár lakossági bejelentés nyomán. Tehát ha nem csak a lehetősége lenne meg annak, hogy megbüntessék azt, aki láncon tartja a kutyáját, vagy nem oltatja be, vagy nem chippelteti - hanem ténylegesen is megbüntetnék.

Erre láttam pont ma egy pozitív példát: egy település honlapján kihirdették, hogy ebösszeírást tartanak, és az adatszolgáltatás a tulajdonos kötelezettsége; továbbá hogy ellenőrizni fogják a bejelentéseket, és a mulasztókra az állatvédelmi törvény alapján 30 ezer forint bírságot rónak ki. Valószínűleg sok trehány, felelőtlen ember átgondolná, hogy olcsóbb a chip és az oltás, mint a büntetés. (De valószínűleg olyanok is vannak/lennének, akik ennek hatására inkább szélnek eresztik a kutyát, vagy leadják egy menhelyen - mint ahogy most is vannak ilyenek. Hihetetlen mocsokság. Bár az első eset szintén törvényellenes, így büntethető is, mivel az állat tulajdonlásával nem lehet felhagyni.)

Az ivartalanítás egy elég megosztó téma. Én azt gondolom, hogy a jelen állapotok miatt, amikor közel egymillió (!) gazdátlan állat van az országban, akkor nagyon jól teszik a rendes menhelyek, hogy legalább a bekerülő állatokat ivartalanítják. És a magánemberek is akkor éreznének erre nagyobb késztetést, ha kirónák rájuk a hatályos tv. szerinti állatvédelmi bírságot minden egyes megölt kutya- vagy macskakölyök után.

5. Hogy mikor lesz változás? Egyrészt akkor, ha valóban már a pici gyerekeket is úgy nevelik a normális szüleik, hogy tiszteljék az állatokat, és az iskolákban is foglalkoznak ezzel a témával. Nem csak érintőlegesen, hanem részletesebben, az egyes korosztályoknak megfelelő szinten.

Másrészt meg akkor, amikor megbüntetik azokat, akiknek sem maguktól nincs annyi eszük, hogy normálisan bánjanak az állatokkal, sem a szép szóra nem hallgatnak.

Jelenleg ez kb. úgy néz ki sajnos, hogy az átlagember "nem is látja", hogy a szomszéd kutyája éhezik, girhes, megkötve tartják, beteg, az utcán kóborol, vemhes volt, de nincsenek kölykök stb. Nem látja, mert nem akarja látni, vagy mert ő maga is ugyanolyan, vagy mert "jaj, nem akar összeveszni senkivel", vagy mert nincs kedve/ideje ezzel foglalkozni, nem is tudja, mit lehetne tenni, kihez forduljon...

De szerencsére egyre többen vannak, akik nem nézik tétlenül az állatkínzást, és legalább egy állatvédő szervezetnek jelzik a problémát, ha másnak nem is. (Hozzáteszem, az átlaggondolkodásban meg az állatvédők valami elborult népség...)

Még egy megjegyzés: az állatvédők oldalait követők nagy része is csak fotelharcos, aki felháborodik a különböző posztokon, meg "drukkol" az egyes gazdikeresőknek - és ennyi. Ez kb. olyan, mint az összes többi társadalmi ügyet, problémát érintő oldalak, újságok kommentelői, hogy csak jár a szája mindenkinek. De ettől változás nem lesz soha semmiben.

A tojástémához szólnék hozzá. Magyarországon, megyeszékhelyen lakom, de még egyetlen élelmiszerboltban sem sikerült kifognom olyan tojást, ami nem 3-as kóddal van ellátva. Pedig esküszöm, figyelem. Van mélyalmos meg extra sárga meg mindenféle, de alternatív tartásból származót sem találok soha, szabadtartásúról meg álmodni se merek...

Így hát leginkább ismerősöktől veszünk tojást, akiknek a kertjében kint vannak a tyúkok. Hogy milyen táppal etetik őket, az egy másik kérdés, de legalább kint vannak a szabadban, kapnak zöldet, találnak kukacot, bogarat.

Ha éppen nem tojnak a tyúkok (vannak ilyen időszakok, akkor szinte senkinek sincs eladó tojása), akkor marad a bolti tojás. Én megvenném az 1-2-es kódosat akár dupla áron is, szívesen támogatnám a normális tyúktartókat, de sajnos nem megy, már beletörődtem.

Csirkehúst is tudok néha így szerezni, de sertés- és marhahúst csak nagyon-nagyon ritkán. Évente egyszer vág egy ismerős ismerőse saját tartású, legeltetett marhát, akkor bespájzolok. A hentesnél, piacon, boltokban kapható húsok tudomásom szerint mind nagyipari állattartásból származnak, de kénytelen vagyok ilyet is venni. Pedig itt is ugyanúgy megvenném drágábban a szabadtartásból származó húst.

A gond itt az, hogy a magyar vásárlók rettenetesen árérzékenyek. Még a tehetősebbek is megnézik, mi mennyibe kerül, és kevesen vannak, akik hajlandók lennének jóval magasabb áron venni egészségesebb, humánusabb tartásból származó állati élelmiszereket. A termelőknek sincs könnyű dolguk, hiszen nekik is meg kell élniük, és nem kockáztathatják, hogy nem tudják megfelelő haszonkulccsal eladni az árujukat.

Ugyanezért nehéz magyar bio zöldségeket, gyümölcsöket kapni. A piacon kaphatók ugyanúgy permetezve vannak, mint a boltban kaphatók, még az se biztos, hogy frissebbek.

A legjobb megoldás szerintem az, ha az embernek van saját kertje, veteményese, és saját fogyasztásra tart állatokat, a felesleget (ha van) pedig eladja ismerősöknek. Akkor legalább tudja, mit eszik.