Miért van olyan sok ember aki bevallása szerint szereti az állatokat, mégis passzív módon kínozza őket rossz tartási körülményekkel?

A kérdés nem az volt, hogy én mennyire vagyok állatbarát ezért nem is áhítoztam magamról. De ha már itt tartunk, én sem csak az enyémeknek teszek félre. Havi szinten von 5e ftot a számlámról a wwf amit még évekkel ezelőtt kötöttem. Ezenkívül 2 menhelyet is támogatok, amikor tudok. (Egy kissebb városi menhelyet, ahol addig van náluk az állat, amíg el nem viszik, nem altatják le egy idő után, illetve egy magánkézben levő vadászgörény menhelyet.) Ezen az egy cicán kívül társam egy kb 10-15 éves ékszerteknős aki a kertben kóborolt, amikor a kutyám észrevette. Halvány lila gőzöm sem volt a teknőstartásról, eleinte próbáltam megkeresni a gazdáját, majd amikor az sikertelen volt, próbáltam rajta túladni, hogy valaki tapasztalthoz kerüljön, de persze senkinek sem kell egy 25 centis teknős, mert egy kisebb vagyon nekik a 600les medence, amire szüksége van, de végül a nyakamon maradt. Viszont ha már így alakult, ugyan egy ideig egy gyerekmedencében töltötte napjait, amíg össze nem szedtem az akváriumra a pénzt, de azon voltam, hogy olyan helyet és életet biztosítsak neki, mint amilyenre szüksége van. Én is kivihettem volna egy tóhoz, hogy tovább gyarapítsam az invazív példányok számát, de attól kicsit több észt adott az élet hála égnek. Szintén neveltem fel egy macskaalmot akik első napos koruktól kerültek hozzám, amikor a szemem láttára hozták be őket a menhelyre mivel az anyjuk belepusztult a szülésbe. A 2 dolgozónál, akik foglalkozik ilyenekkel már volt 1-1 hasonló sorsú cicaalom, megkérdeztem, hogy besegítsek e. 8 hetes korukig én neveltem őket, aki nem tudná, hogy ez mivel jár, nos 2-3 óránként éjjel nappal cumiztatni kell őket és melegen tartani, wc-zésre ingerelni őket. Sajnos egy nem élte túl az 5ből, ő a 2 héten elpusztult, de a többieket sikerült felnevelni. A cicákat 8 hetesen visszavette a menhely, majd mind gazdára talált. Akutyusom pedig az említett menhelyről lett elhozva, mivel már felnőttként került oda, és olyan csúnya szemfertőzéssel ami miatt egyik szemét teljesen eltávolították, és másikra is csak részlegesen lát, senki sem akarta befogadni, és már 3 éve volt a menhelyen amikor én magamhoz vettem. Ha valakit támogatok, az hivatalos szerv lesz, és nem egy magánember, aki nem azért nem viszi pl orvoshoz az állatait, mert nem teheti meg, ugyanis jobban keresnek a férjével, mint mi. Szimplán csak neki abból áll az állatszeret hogy kirakja a maradékot, és büszke rá, hogy megment ezzel 8 macskát. Az egyik idén télen pusztult el. A cica sántítani kezdett, éppen nálam bóklászott amikor észrevettem. Próbáltam megfogni, de nekem nem hagyta magát, így átmentem szólni neki, hogy segítsen már megfogni mert valami baja van, amire az volt a válasz, hogy igen tudja, látta ő is de csak egy kis harapás van a lábán, nyalogatja ő magának. Én mondtam, hogy ez nem így megy, és ha gondolja elviszem dokihoz, mert én is mindjárt oda indulok amire a válasza az volt, hogy ő tőlem nem fogad el segítséget. (Mindezt egy régebbi balhénk miatt amikor átszökött a kutyájuk és megtamádta a mi vak kutyánkat, és miután a páromnak sikerült leszednie a kutyát, aki őt is megharapta, elküldte őket melegebb éghajlatra, és megfenyegette őket, hogy vagy kifizetik a kutya orvosi költségeit és gondoskodnak róla, hogy ilyen soha többet nem lesz, vagy feljelenti őket, amit persze nem tettek meg) és a nagy büszkesége miatt egy egyszerű harapásba elpusztult a cica, amit szimpla antibiotikummal lehetett volna kezelni. Én pont tojtam rá, hogy kié a macska, mert én az állatot néztem, ő meg úgy fogta fel, hogy akkor már csak azért sem viszo orvoshoz, mert én akarom. És még én utálkozok rá? Tény, baromira nem kedvelem. És ha nem a kutyájuk bánta volna az egészet, mivel egy staffi keverék, így miután megharapta a párom, valszeg veszélyesnek minősítették volna, én is azon a véleményen lettem volna, hogy tegyünk valamit az ügyben. De mivel az ő felháborodásuk nagyobb volt, cserébe minden egyes nap a kocsibehajtónkra hozzák sz.ratni a kutyát. Mint egy duzzogó 4 éves akinek kipukkadt a lufija.....de nem akartam, hogy ez a téma a köztünk dúló feszültségről szóljon, vagy szimplán csak a macskákról, hanem úgy kollektíve. Sokszor nem is a pénz határozza meg a dolgot, mert ugyan akkora keretből sokkal jobban lehetne tartani az állatot, csak az emberek még utána nézni is lusták. Mint ahogy annak is, hogy mekkora helyre van szüksége egy hörcsögnek, vagy hogy egy teknős simán elél akár 40 évig is és nem marad mindig olyan kicsi, szóval lehet nem annak kéne a gyakroló állatnak lennie a gyereküknek, vagy hogy a tengeri malac nem magevő rágcsáló stb.

És visszatérve a szemét kajára. Az, hogy valaki néha eszik, az nem egyenlő azzal, hogy valaki azon van tartva. Én is adok néha a macskámnak egy darabka virslit vagy párizsit amikor kinézi a számból, de próbálj meg csak mc donaldsos kaján éllni te is, es majd megláttjuk hány évig húzod. Nem kell a legdrágábbat megvenni, de legalább ne krumplifőzelékkel meg paradicsomlevessel etesse már a macskát ami egyáltalán nem nekik való.