Állatbarátok! Nálatok mi az ami még belefér?

Megölni nem tudnám őket, és látni sem akarom a halálukat, de a feldolgozással nincs gond.

Vidéken voltam gyerek, anyósomék most is minden évben vágnak disznót.

Én nem haszonállatok között nőttem fel, nem szoktam hozzá a csirkevágáshoz, valsz nem is tudnám megtenni, de ha azon múlna, hogy egyek és enni adjak a családnak, akkor megtenném. Így inkább boltban veszem. A szőrös állatokat (nyúl) megeszem, úgy hogy nem ismertem, ha én nevelném fel, valószínűleg nem szívesen enném meg.

Amely állat arra való, hogy élelem legyen belőle, én attól nem idegenkedem, de már feldolgozott állapotban szeretem látni.

Gyerekkoromban egy-két nyulunk volt, a szüleim kapták valahonnan, de nem ez a cuki törpenyúl, hanem élelmezési célra való, azt egy pillanatra megláttam, amikor már fel volt lógatva lenyúzva, a mai napig nem tudom kiverni a fejemből, de ettem már nyulat azóta, csak feldarabolva vettem meg. Finom nagyon.

Évi maximum pár alkalommal házi hús evése, ennyi fér bele. Ismerőstől vesszük, akiből kinézzük, hogy legalább körvonalakban normálisan tartja, ennyi. Mondjuk én soha nem veszek húst, de ha a párom hoz és megfőzni, megkóstolom.

Az élelem miatti ölés a bolygóhoz tartozik, ha az adott állat nem növényevő (bár tojást rabolni is lehet), ettől még kerülhetem, mivel prímán megvagyok nélküle... De az állatkínzást igyekszem nem támogatni. Sok évig voltam vega is, de a mostani sem nagy különbség számomra, ráadásul most már nem repülök rá úgy a bolti tejtermékekre, mint rég, ami ugye, megint nem megfelelő állattartást támogat, szóval nekem morálisabban OK a jelenlegi, mint a vega korszakom.

Empatikus is vagyok plusz egy okos, kedves állatot kicsit pazarlásnak tűnik megenni, ha nem muszáj. Úgyhogy bár szerintem a disznó a legfinomabb, azt nem eszem (plusz azt keresni kéne jót és a termelői piacokon is ízetlenek vannak, finom nyulat pedig kapunk háztól). A halakat alig tudom állatnak tekinteni, ez van, persze az ő kínjaikat sem akarom.

Röviden: néha poén húst enni, de vigyázok rá, hogy jó forrásból legyen (eleve ettől finom. most ne szenvedjenek már inhumánus tartástól állatok azért, hogy ízetlent egyek. van, akinek más az ízérzékelése, tudom) s ha lehet, maradok a többi ételnél.

A vágásról nem írtam. Nos, én nem tudok állat vágása közelében se lenni, hiába származom parasztcsaládból. Empatikus vagyok. Ha lenne egy gomb és azonnali halál, azt meg tudnám csinálni, azt hiszem, sőt éhezéskor többet is, de ha nincs szükségem húsra, ott nyiszálgatni a csirkenyakat... Az nekem szörnyű. Sebész se lettem volna soha.

A vért szeretem, nézni és enni is, de az nem segít.

Nem titulálom magam hatalmas állatbarátnak, sajnos állatom sincs. Nagyon könnyen bele tudom képzelni magam más (ember, állat helyzetébe)helyzetébe, és már attól is nagyon megsajnálok egy állatot, ha csak mesélnek egy disznóvágásról, vagy arról hogy egy tyúk nyakát hogyan vágják el. Számomra minden állat aranyos a maga módján.

Ezekkel ellentétben viszont eszek húst, mint egy átlag ember. De egy levágását bármilyen állatnak nem néznék végig.

Én Nyíregyházán, kis társasházi gyerekként nevelkedtem a városközpontban, de a rokonságom nagy rész vidéki, így gyerekként nyaranta 1-2 hónapot mindig kertes házaknál töltöttem, ahol volt mindenféle állat, a baromfiaktól a tehenekig tényleg minden. Nagyobb haszonállat vágását sosem láttam, max a disznóét, de azt sem nagyon bírtam végignézni, meg a szagokkal sem vagyok/voltam kibékülve. Mindenesetre attól, hogy látom, hogy valamit levágnak, még bátran megeszem, ettől nem viszolygok. Nagyanyám pl tartott rengeteg libát, tömte is őket szépen, szóval anno kb hetente ettünk az unokatesvéreimmel libamájat. (mocskos átkos időszak, pfújj... -kérem érezni az iróniát-)

Egyébként nagyon szeretem a húst (mondjuk a disznóét azt kivételesen egyáltalán nem), de korosodva egyre inkább érzem hogy vissza kell vennem az egészségem miatt a húsfogyasztás mennyiségét, és hát ott az a bizonyos másik oldalról csendesen suttogó késztetés..

Rengeteg dokumentumfilm van fent pl. a youtube-on, amiken keresztül nagyon komolyan bemutatják a "modern" haszonállat-tenyésztés árnyékos oldalait, és egyrészt a minőségi romlás, másrészt pedig a ténylegesen embertelen, kegyetlen bánásmód miatt is egyre komolyabban fontolgatom hogy életmódot váltok, átmennék valami majdnem húsmentesbe.

(érdekes, hogy azt pl láttam, amikor nagyanyám tömte a libákat, de az valahogy messze nem tűnt olyan embertelen, kínzással felérő bánásmódnak mint ahogyan ma nevelik csőri állatokat, meg azok a nap többi részében normális helyen voltak, tiszta körülmények között)

Némi halat tudnék otthon nevelni (amolyan nyitott hidropónia jellegű rendszerrel), meg egy kis baromfiudvar még egy pihenőkertbe is szépen kivitelezhető, a többit meg egyre inkább elhagynám. A halat még le is tudom ugyan csapni, meg előkészíteni,de a csirke vágásához már ki kellene hívni anyámat :-)

A feleségemnek meg a gyermekeimnek persze megveszem nagyon szívesen, hiszen ezek személyes döntések, és amíg az orvostudomány hivatalos állásfoglalása szerint az ember mindenevő, addig apaként a srácaimnak kötelességem biztosítani a változatos étrendet. Mondjuk e miatt is akarok tartani otthon pár szárnyast, hogy a gyermekeimnek is természetes legyen a dolog, és legyenek tisztában azzal, hogy honnan jön az étel, meg hogy azzal azért némi munka is van.

Soha sem tudnék megölni egy állatot sem, konkrétan még a rovarokat, pókokat is élve kirakom az udvarra ahelyett, hogy lecsapnám. Jó, azért van kivétel, egy szúnyogot vagy egy kullancsot nem sajnálok, főleg, ha éppen valamelyik állatomat veszélyeztetik.

Szóval nem tudnék ölni, nézni sem, támogatni sem, semmi. 2 nyulam van, mindkettő vágás elől mentettek, vígan élnek a saját félszobányi helyükön és az udvar nagy részén, ivartalanul.

A vegetáriánusokat, vegánokat teljesen megértem, akár támogatom is, de én eszem húst. Saját állatot nem, nem is fogok, ha lesz haszonállatom a jövőben, soha nem lesz levágva. Inkább veszek a hentesnél húst, nálunk biztosan tudom, hogy nem nagyipari termelésből van a húsuk, de az üzletekben kapható húsokhoz hozzá sem nyúlok, amit művelnek érte az állatokkal születésük pillanatától fogva, azt nem szándékozom támogatni.