Melyik a humánusabb megközelítése a horgászatnak?
Vannak olyanok, akik szerint a horgászat nem számít állatkínzásnak, ha a kifogott hallal lefotózzák magukat, aztán rögtön visszadobják a vízbe. Ők magáért az élményért horgásznak, egyéb céljuk nincs vele.
Mások azért horgásznak elsősorban, hogy halat egyenek. Ők értelemszerűen nem dobják vissza a halat, hacsak nincs rá tilalom.
Szerinted melyik felfogás kevésbé állatkínzó?
Erről a kérdésről (fáj-e a halnak amikor kifogják) a halak még nem nyilatkoztak :)
Ami pedig az eredeti kérdést illeti: ha a horgász azért fogja ki a halat, hogy majd megegye, persze úgy, hogy kifogás után minél kevesebbet szenvedjen (mint ahogy már a horgászrend is előírja), tulajdonképpen indokolt a cselekménye. Hiszen a csirkét és egyéb állatot is le kell ölni, ha meg akarjuk enni.
Az "örömpecázás", vagy ahogyan az erre esküvők nevezik az angol eredeti alapján: Catch&Release (Fogd meg, és engedd vissza!) vagy egyszerűen csak C&R sok vitát váltott már ki. Akik ezt művelik, ők úgy tarják, hogy ők az igazi sporthorgászok. Mert a hal tovább él.
A másik oldal szerint viszont ez állatkinzás. Teljes egyetértés ebben soha nem lesz talán.
Én személy szerint szeretem a halat (a családom is), de ráadásul horgászni is szeretek, művelem is már bő 50 éve. Ezenkívül jobban esik az a hal a tányérban is, amit én fogtam, nem a boltban vettem. De ennek ellenére, ha annyit fogok, amit már nem akarok elvinni, mert annyira már nincsen szükségem, visszaengedem. Tehát nem mondhatom teljes joggal a C&R-esekre, hogy állatkinzók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!