Mit gondoltok erről?!

Miért, csak az tarthat kutyát, akinek családi háza és hatalmas kertje van? Érdekes, én egy 44 négyzetméteres lakásban élek 2 amstaffal, akik csodásan ki vannak mozgatva, első füttyre visszajönnek és nem bántanak soha senkit vagy semmit. Mégis kurta sok kerti kutyával találkozunk a Dunaparton, akik pórázon ráncigálják az ordító gazdit, és már 10 méterről meg akarják ölni a kutyáimat. Nevükre nem hallgatnak, sem a rángatásra; a gazda olvasta Fészbúkon, hogy a kerti kutyát legalább naponta egyszer sétálni kell vinni. Ő 10 évig bezárva tartotta a kutyáját, aztán nulla neveléssel, szinte teljes belekulázással kihozza, hogy ő mekkora állatbarát... Szerencsére több a normális kutya-gazda páros, de az agresszorok sem ritkák.

Én nem tartom magam állatkínzónak, mert egész nap a kutyákkal vagyok (munkán kívül), beszélgetek velük, tanítom őket, sportolunk, játszunk. Sokkal jobb egy láncon tartott szerencsétlen, akinek néha odalökik a moslékot és kap egy simit a fejére naponta max kétszer...

Első vagyok.

Oppardon, kijött belőlem a regényíró. :D

Igen, kijár a pofon a kutyának, ha pl. játssza az alkalmi süketet, vagy olyat produkál, amitől egy kiképző is felszisszenne.

Az enyéim is voltak pofozva, amíg kamaszkorukban próbálgatták az erejüket.

Egyszer majdnem felborultam a futtatón az ijedtségtől: még fiatalok voltak a kutyáim, abban a tipikus "lázadjunk, mert kell"-korszakban voltak. Nem körbekerített a futi, de biztonságos. Egy napok óta ott kóborló, termetes kan kutya jelent meg a hátam mögött, mire a két hülye meglátta, és az ordításaim ellenére utánarohantak, hogy ők most igenis játszani fognak, és ihajcsuhaj... Nem álltak meg, hanem átszaladtak az úttesten, árkon-bokron, én meg utánuk. Szerencsére utolértem őket, mert leálltak játszani a kóborral... Hát nem tették zsebre, amit kaptak. Nem rugdostam végig őket hazáig, nem akasztottam fel őket a pórázon fogva, semmi ilyesmi: pofonsorozat, ordítás és iszonyú grabancrázás.

Azóta nem szaladnak sehová... :D

Bezony. :)

Egy kutya nem ért abból, hogy "Ejnye-bejnye, megbeszéltük otthon, hogy ilyet nem csinálsz!"- ezt egy itteni kutyás nő szájából hallottam, amikor a kutyája a gyerekekre vicsorgott, mert elmentek mellette. o.O

Egy kutyának abszolút semmi fizikai fájdalmat nem okoz egy kis saller. Minden kutyának a méreteihez kell igazítani a pofon nagyságát, ennyi az egész. Ha kell, hát kell. Nem ülök le vele egy kávéra, hogy "Te milyen rossz kis ebedli vagy, jaaaj, már megint kiharaptál egy darabot a Bözsi néni lábából...". :D

Én mint vérbeli városi, nem ítélkezem,hogy ki hogy neveli a kutyát, addig amíg nem esik át a ló túloldalára. Vannak másabb lehetőségek is verés helyett, pl lespriccolni vízzel, stb. kutyaiskolába vinni,aki megteheti.

Azt tapasztaltam,hogy a nagyszüleimnél a kuyta agresszív lett, (ugyaígy tipikus megverem ha rosszat csinál nevelés)beleharapott nagymamám egy testrészébe hirtelen, kórházba került. Szóval tényleg agresszívabbak lehetnek,bármitől. Az egyik kutyájuk kb mindentől félt, ha felemeltem a kezem mert megakartam simizni,már attól megijedt szegénykém.

Egy lakás kb 50nm-nél kezdődik,nem kell azért túlzásba vinni. Az olyan gazdik,akik bentartják kisebb testű kutyájukat, vagy akár cicájukat, le szokták vinni sétálni őket, vannak szabad terek ahol picit szaladgáéhatnak. Azért ez nem állatkínzás,főleg h most télen a melegben vannak ezek a szobaállatok:D

Ejnye bejnye, hát nem félsz hogy megsérül szegény buksi lelkivilága?:D

Na jó, komolyra fordítva a szót. Nem gond hogy meg csapkodod. Mivel az nem ember hogy szóban megkérd hogy ne rosszalkodjon; meg általában a kutyák is agrasszióval igazítják helyre egymást.

Én pl a macskánkat vizipisztolyal szoktam kikergetni a teraszról.