Jogosan akadtam ki ezen?
Egyik nap láttam egy kutyust láncra verve egy putris udvaron. Nagyon rosszul nézett ki. Úgy kell elképzelni, hogyha aludt volna, azt hittem volna, hogy halott. Egyik szeme hiányzott, keservesen ugatott. A lánc talán 1-2 méteres lehetett, kutyaház is messze volt tőle. Szívem szerint elloptam volna.
Másnap direkt arra mentem, ugyanúgy ott vonyított, ugatott, lábain bizonytalanul álldogált, szőre összeragadva, mintha megtépkedték volna, hangja minden vakkantásnál elcsuklott. Harmadnap is arra mentem, meg akartam bizonyosodni afelől, hogy tényleg így “él.” Elég sovány is volt...
Levideóztam.
Írtam az állatvédőknek, videót is elküldtem, teljesen egyértelműen kifejeztem aggodalmamat.
Erre azt a választ kaptam, hogy ismerik azt a kutyust, folyton szökik és ezért van kikötve.
Fuuuuuuhhhh!!!!!!
Erre már nem reagáltam, rám jött az emberundor, legszívesebben az összes anyagi támogatást elvenném az ilyen “állatvédőktől” és láncra verve szenvedtetném őket.
Lehet én vagyok az idióta, de ne mondjátok már, hogy ez normális.
Kicsit off, de az állatvédőkről csak annyit, hogy egyszer a házunk melletti telefonpózna tetejére felmászott egy cica, és nem tudott lejönni. Reggeltől kb. este nyolcig ott volt, szüleim telefonáltak mindenféle állatvédőknek meg menhelyeknek, még a tűzoltóságot is felkeresték, és mindenki azt mondta, hogy hát ők ilyenért nem jönnek ki.
A tévében bezzeg mennyi olyat mutatnak, hogy az állatvédők meg a tűzoltók innen-onnan mentik meg az állatokat, bezzeg itt, egy vidéki kisvárosban inkább fagyjon halálra fent a hidegben a macska, minthogy valakinek tényleg érdeke legyen megmenteni. Facebookon kellett segítséget kérnünk, mire találtunk valakit, aki eljött segíteni leszedni a cicát.
Ideje lenne végre felfogni, hogy az állatvédők nem rendelkeznek hatósági jogkörrel. Egy gazdás kutyával nem tudnak semmit tenni (hivatalosan).
Az állatkínzás bejelentésének megvan a hivatalos menete. Írj a helyileg illetékes jegyzőnek vagy hívj rendőrt.
Bár én nem nevezem magam állatvédőnek, de minden héten megyek egy menhelyre takarítani, néha kutyákat fuvarozok és fogadom a látogatókat. Mindezt jófejségből, bérmentve a szabadidőmben csinálom, ahogy a többiek is. Sokan emiatt már állatvédőnek hívnának engem.
DE egyszerűen képtelen vagyok az emberekkel konfrontálódni, félek, hogy megvernek és ennyire már nem akarok ebbe az egészbe belefolyni. Amúgy a szervezetek tárt karokkal várják az elszánt önkénteseket, lehet jelentkezni, legyetek ti is a változás részei, ne másoktól várjátok a csodát.
Az állatvédőknek amúgy semmi jogkörük nincs, max a beszélőkéjükre meg a kiállásukra hagyatkozhatnak. Jegyzőnek kell szólni meg a rendőrségnek.
Ha meg egy menhelyen, szervezetnél nincs hely, akkor nem tudnak kutyát fogadni, ezzel meg kell békélni. Hiába viszel nekik évi két zsák tápot, pár tálca konzervet és jelölöd őket az egy százalékra, az csak sajnos arra elég, hogy a jelenlegi állapotot fenntartsák.
Ha nincs is hely a menhelyen, akkor általában azt csinálják, hogy kapcsolatba lépnek a legközelebbivel, és így tovább, amíg nem találnak egy normális helyet neki ahol el is fér. Na de nem csinálni semmit amikor egy KISKUTYÁT leláncolva tartanak egész nap?
Aki állatokkal foglalkozik az tudhatná, hogy a szocializáció hiánya agresszióhoz fog vezetni, ami nem csak a kutyának, de annak a szerencsétlennek is rossz lesz, akit majd 1-2 év után megharap. Pont hogy az állatvédőknek kellene ezzel a leginkább tisztában lenni, és megtenni mindent, hogy ez ne így alakuljon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!