Miért ilyen az emberek lelkivilága a pénzzel kapcsolatban?

Mert a "csórók" irigyek. Nem magukba keresik a hibát, hanem másban, a rendszerben, a világban, a csillagok állásában...

Na jöhet a 0%...

Egy hozzászólásomban most hoztam fel példának az úszást.

Ha valamiért a mélyvízibe kerülsz és tudsz úszni, az jó móka, sport kikapcsolódás, felüdülés, miegymás. Ha nem tudsz úszni kapálózol, elmerülsz és fuldokolsz, segítségért kiáltasz és megfulladsz ha csak valaki nem segít.

Ugyanaz a körülmény egy élethelyzet, mély víz, ám azon múlik az életed és hogy hogyan érzed magad a helyzetben, hogy tudod-e mit kell csinálni.

Úszni bárki megtanulhat és ha megtanulta, megtapasztalja, mennyire egyszerű és finom mozdulatok kellenek az úszáshoz. Persze ha vihar van, vagy megsérül valaki, esetleg tele van a víz cápákkal, az is bajba kerülhet aki jól tud úszni. Ám sokkal több esélye van élvezni ha a mélyvíziben van, mint annak aki soha nem tanult úszni.

Aki nem hiszi, hogy szinte bárki megtanulhat úszni, az nézze meg a pillangó cirkusz című filmet.

Az úszás is egy olyan dolog amire képesek vagyunk ha megtanuljuk a módját. Ha nem tudsz úszni és minden erőddel kapálózva is elmerülsz, te nem fogod érteni, hogy mások hogyan tudnak akár a hátukon lebegve fennmaradni Ám ha úszni akarsz tanulni egyszerű dolgod van.

Ha egy jobb állás megtalálásáról, egy munkahelyen való boldogulásról, egy nyereséges vállalkozásról, vagy egy vállalkozás nulláról, netán hátrányból való elindításáról és sikeresé tételéről van szó. Azt nem tanítják az iskolában, pedig szerintem kellene.

Aki az idejének nagy részében kevés fizetésért dolgozik és minden energiáját felhasználja és bármit is tesz, becsületesen erejét megfeszítve és még sem boldogul, az nem fogja érteni, hogy mások , hogyan tudnak egyszerűen és elegánsan akár néhány finom mozdulattal vagy éppen a hátukon lebegve boldogulni. Aki jól buldogul hiába magyarázza el azoknak, hogy mit kell tenni, egyszerűen nem hiszik el, azt a néhány finom "mozdulatot", ami a különbség, egy jobb és egy rosszabb állás megtalálása, egy sikeres és egy veszteséges vállalkozás között. Mivel ők minden erejüket felhasználva mindenüket ételre, fűtésre, hitelekre és számlák fizetésére áldozzák, jogosan nem tudják elképzelni, hogy mások, hogyan kereshetnek annyit. Biztosan szerencsések, becstelenek, valaki segíti őket vagy örököltek.

Pedig a nagy titok egyszerű, aki nehezen boldogul, hiába dolgozik sokat, valójában mások céljaiért dolgozik. Egyszerűen nem olyan tevékenységet végez ami egy magasabb jövedelemhez szükséges, mivel soha senki nem tanította meg, hogyan kell. Az ő helyzetéből ez lehetetlennek tűnik és ha neki sok munkával becsületesen lehetetlen segítség nélkül, akkor nyilván másnak is az. Ezért neheztelnek az emberek arra akiknek jobban megy, mivel úgy érzik, ők jóval kevesebbért, jóval többet tesznek.

És tudod igazuk van, csak ők mások céljaiért tesznek jóval többet.

Engem is sokszor lepontoznak,néha sejtem miért, néha pedig fogalmam sincs. Amikor arról írok, hogyan érdemes valakinek dolgozni a munkahelyén ahhoz, hogy később lehessen egy sikeres vállalkozása, akkor megértem. Ha azt írom a kérdezőnek, hogy indíthatja el a vállalkozását, hol milyen engedélyeket szerezzen be, hol talál a támogatásokról infót, stb.. Na akkor már nem értem. Persze tévedhetek, de ha tévedek és ő jobban tudja, akkor vajon, miért nem segít ő a kérdezőnek ?

Én bizony lassan 20 éve tanulok ahhoz, hogy többet kereshessek és szerencsére pár embernek tudok kenyeret adni az átlag felett. Szerencsére a mi munkatársaink értik azt, hogy azzal amit termelnek valójában nem nekünk termelnek, hanem egymás fizetését is ők termelik ki és azt is értik, hogy nekünk erőn felül mindent meg kell azért tenni, hogy el is tudjuk adni amit termelünk. Mivel értik és tesznek érte a jövedelmük bizony lépést tart a cég fejlődésével, nem az inflációval, hanem a növekedésünkkel. Ha együtt velük kitermeljük azt, amit szeretnének megkeresni, akkor megkeresik, ha nem akkor sajnos nem. Mert ez csapat munka.

Én alkalmazottként is tudtam többet keresni, mert egyszerűen elmondtam a vezetőségnek, ha nem hisznek benne, hogy ha engem kiraknak egy új helyre, hogy a forgalom és a határidő amire elérem nem véletlen, akkor mit veszthetnek azzal, ha kiraknak egy bezárásra ítélt totál veszteséges üzletbe és jutalékot adnak ha nyereségessé teszem. Ha nem csinálom meg ott is, nem kell jutalékot fizetni, ha megcsinálom, akkor viszont megéri kifizetni. Azt mondták lehetetlen, azt mondtam vágjunk bele, mit veszíthetnek. Belevágtunk megcsináltam, jutalékot kaptam. Miért ? Mert megtanultam úszni, mert tudtam, hogyan kell csinálni. Ha pedig az ember ilyesmiket tud csinálni, akkor nem ő keres munkát, ha nem a munkahelyek találják meg. Az összes munkahelyem közül talán csak kettő volt amit én kerestem az elején. Az összes többinél a cégvezető vagy részleg vezető keresett meg. Egykori munkaadóim más cégtől, vagy az ő ajánlásukra a barátaik, vagy éppen valamelyik vevőm. Miért ? Mert megint csak megtanultam "úszni", mert úgy dolgoztam mindig, hogy a munkaadóm sikeréért és ne a fizetésemért dolgozzak. Amikor mindezt leírom persze mindig lepontoznak. Ezt értem, mert alul fizetve és így is többet dolgozva, vajon miért is tenne az ember többet, azoknak akik rajta gazdagodnak ? Nos azért, hogy megtanulja mindazt ami egy jobb álláshoz, egy jobb fizetéshez, vagy egy vállalkozáshoz szükséges, hogy bárhol bármikor megtudjon egy jobb állásban felelni, hogy felfigyeljenek rá a vevők, a partnerek, hogy kiépíthesse a kapcsolatait. Na és persze mert élvezi. Igen, élveztem, hogy volt saját célom, saját kihívásom a munkámban és lubickoltam benne. Nem azon idegesítettem magam, hogy szidtam a főnökeim, a munkaadóim, nem keseregtem a fizetésem miatt, amíg lehetett, de ha el akartam menni a fizetésem miatt, annak volt súlya, mert ennyiért nem kaptak volna olyan embert aki így dolgozik.

Bárhol bármikor írhatna valaki egy önéletrajzot és amikor lehetősége van leadhatná. Bárhol bármikor valaki amikor a munkahelyéről panaszkodik, ahelyett nézegethetne egy hirdetési újságot. Sokan annyira hisznek abban, hogy ami történik az tőlük független, hogy nem is tesznek semmit, hanem várják, hogy valami történjen. Pedig pont ez a lényeg, hogy magadnak kell irányítanod a történések egy részét. Neked kell annak lenned, aki egy munkahelyen vagy bármelyik munkahelyen nélkülözhetetlen, sokszor még az sem számít, hogy milyen iskolát végzett az ember, ha jól csinálja amit csinál és el tudja adni, akkor jól boldogul.

Ezt pedig meg lehet tanulni, akkor is ha lepontoznak érte, akkor is ha nem tetszik, mert túl egyszerű, hogy igaz legyen. -De úszni is az.

Egy dolgot hozzátennék még: fellépés, önmarketing.

Sok új pozíció nyílt nálunk, a meghallgatásokon néha én is ott vagyok.

Nem egy jó iskolákkal rendelkező jelentkezőt láttam, akinek nagyon nem volt meggyőző a fellépése. Volt, aki két mondatonként visszakérdezett az interjúztatónak, hogy "ugye nem túl stresszes a munka? nem bírom a stresszt...".

Ezek után hiába voltak jó ajánlólevelei, a benti kupaktanács elutasította, mert féltek tőle, hogy nem állná meg a helyét.

Vagy olyan, aki egy üzleties megjelenést kívánó állásra farmerban és focimezben érkezett. Innentől nem is vették komolyan, a kézfogás pillanatában dőlt el a sorsa.

Hasonlóképp a "beteg kutya" testtartású jelölt, aki olyan halkan és akadozva beszélt, hogy állandóan vissza kellett kérdezni, hogy mit mondott. Látszott rajta, hogy menekülne mielőbb. Pedig negyed órát szántak egy oldott, bevezető csevegésre, aminek pont az a célja, hogy oldja a helyzet feszültségét.

Ugyanezek az emberek interjúztattak anno engem is. Idegesen mentem, mint mindenki, de az első pár perc után teljesen megnyugodtam a mosolygós, kedves légkörtől - ekkor tértek át a tényleges interjúra.