Mit tegyek, hogy többé ne legyek áldozat a munkahelyemen?
Az a problémám, hogy szinte minden munkahelyem elég rövidtávúra sikeredik 7 hónaptól egy év körüliekre. Mondjuk elég sok helyen dolgoztam már, de még fiatalabb koromban kezdtem el dolgozni 18 évesen, és az elején állandóan én léptem ki, mert egyrészt meguntam, másrészt inkább elkezdtem egy okj-t a már megkeresett pénzből.
Namost ebből kialakult egy olyan "előélet" hogy vagy 10 munkahelyet tudok már magam mögött, és elég változatos területekkel. Ahol csapatban vagy multinál kellett eddig dolgozni, ott megfigyeltem, egy "SZINDRÓMÁT" az elején a csapat befogadó, segítőkész, én kommunikálok is velük, és folyamatosan próbálom a legjobb teljesítményt nyújtani, ekkor a csapat néhány tagja elkezd a magánéletemről információkat kicsikarni ami nekem közel sem mondható szerencsésnek, mivel elég viharos és lehangoló sorsom volt eddig. Szeretnének találkozni, kocsmába menni, iwiwen megnézni milyen emberek vesznek körül, átjönni bulizni és hasonló példák százait tudnám még felhozni.
Szóval ezzel kapcsolatban zárkózott vagyok, és legszivesebben elfelejteném.
Amikor ezt észreveszik, akkor úgyérzem bizalmatlanná válnak velem, és az egész eddigi kapcsolat instabillá válik, és onnantól kezdve teljesen mindegy, hogy mennyire dolgozok jól vagy sem.
A tolerancia , a segítőkészség szép lassan megszünik és elkezdik felnagyítani a legapróbb hibákat is amíg a végén szószerint céltáblává nem válok. Ha menet közben fejlődök tovább az már nem számít, minden pozitívum mellett becsukják a szemüket, és csak a hibákat nagyítják fel.
A folyamat vége pedig mindíg az, hogy vagy küldenek, vagy én megyek el. A legutolsó munkahelyeimmel kapcsolatban ez az egész eseménysorozat kisértetiesen hasonlít egymáshoz. Utóbbi 3 alkalommal már küldtek, pedig én maradtam volna, de nem hagyták, pedig a csapat teljesítménye jó volt, és a csapatba én is beletartoztam, ráadásul ezt emilben is elismerték, és pénz jutalmat is kapott mindenki.
Az indoklás persze az volt, hogy ők nem látnak bennem fejlődési lehetőséget stb ami ellentmondásos szerintem és bárkinek az orra alá lehet dörgölni ennyi erővel.
Mit csináljak, hogy valahol meg tudjak már maradni végre?
A legutolsó munkahelyemen is volt olyan kollegám aki néha rosszabbul dolgozott mint én, vagy szószerint kijelentette, hogy leszrja az egészet, viszont már 4 éve ott van, és most sem őt rúgták ki, hanem engem.
Én úgy veszem észre, hogy igen.
Pl:
Nem mentem el csapatépítőre sem, mert akkor még amikor volt, csak 2 hónapja dolgoztam ott...
A dohányzásról meg 5 éve szoktam le kőkemény küzdelemmel, a csapatból meg szinte mindenki dohányzik, én meg nem járok ki velük emiatt, hogy leszoktam.
Mielőtt közölték velem, hogy nem hosszabbítanak szerződést, semmi előzetes figyelmeztetést, vagy visszajelzést nem kaptam sem írásban sem szóban, hogy valami nem oké, ráadásul még pénzjutalmat is kapott a csapatból mindenki (elvileg én is) és ezt egy dicsérő emiben írta a csopvez.
Amikor kérdeztem hogy mi van, most miért küldenek el csak azt válaszolták, hogy született egy közös döntés.
És mindíg csak ezt ismételgetik..
Előző melóhelyemen is valami hasonló volt, semmi fegyelemsértést vagy ilyesmit nem követtem el, és nem is késtem, viszont ott is mindenki dohányzott, és nem győztem visszautasítani amikor állandóan kínálgattak még azok is akiknek már előtte elmondtam, hogy leszoktam a cigiről.
ma 07:33
Voltam már vállalkozó, de képtelenség lépést tartani a milliárdos multikkal, meg a harácsoló állammal...
Nem győzi az ember pénzzel, fogyasztó réteg meg gyakorlatilag nincs, mert mindenkinek a hitelekbe megy a pénze, nincs miből költeniük.
Én tényleg nagyon sajnálom azt, ami Veled történik. Pedig tudom, nem erre van szükséged. Nehéz tanácsot adni. Szerintem nem Veled van a baj, hanem a többiek nem tolerálnak bizonyos dolgokat. Valószínűleg "kicsit" más vagy, és ez jó emberi szokáshoz méltóan, kiközösítéssel díjazzák.
Meg kéne próbálnod úgy másnak lenni, hogy közben érezzék fontos Neked a csapat vagy mi, de azért van az életednek olyan része, amibe nem engedsz be mindenkit, vannak elveid. Ha ezt valahogy sikerül elfogadtatnod velük, akkor apránként beállnak ők is a Te sorodba. Nem ismerem konkrétan a szituációkat, de lehet, hogy néha el kéne menni velük sörözni, jókat beszélgetni szünetben például a fociról, vagy arról ami Téged és őket is érdekelhet. Nem szabad ennyire távolságtartónak lenni, mert az ember így jár. Persze a három lépés távolság megtartása bizonyos szempontból nem árt, mert lehet köztük akár rosszakaró is. Valahogy a kettőt kellene egyensúlyba hoznod. Gondold végig, aztán kezd el apránként felépíteni ez a dolgot, hogy merre nyiss, és mikor.
Arra azért kiváncsi lennék, hogy milyen munkakörben, hogyan dolgoztál, ahol csak úgy kitesznek arra hivatkozva, hogy közös döntés volt. Még ilyenről sem hallottam és a jogi ismereteim szerint nem is fér bele semmilyen rendeletbe.
Sok sikert, egy próbát hidd el megér. Még az is lehet, hogy Te is jól fogod érezni Magad közöttük és annyira megnyilsz a világ felé, amennyire szükséges lenne...
Még hozzáfűzném:
"Olyan gyerekkel, aki soha nem rúgja vissza a neki szánt labdát, egy idő után már senki nem akar focizni, meghagyják magányában, nem keresik a társaságát, nem hívják sehova, ha adni kell, nem ő jut eszébe elsőként senkinek..."
Változnod kell annyira, amennyit fel tudsz vállalni. Kibújni a bőréből persze senki nem tud, de nem is ezt kérik Tőled.
te meg adj csak neki ilyen hülye tanácsokat h terelje magáról a témát ...
éppen az a gond, h eddig is azt tette!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!