Leírnátok nekem, hogy milyen volt a repülőgépen való utazás? Nem sokára repülni fogok (életemben először ( és gondoltam előtte olvasnék pár élménybeszámolót. :]

2006. decemberében repültem Dublinba, már a felszállásnál jelezték, hogy lehet Belfastban fog leszállni a gép, mert olyan szélvihar van Dublinban, hogy nem tudnak gépeket fogadni... na mire odaértünk csak le tudott szállni a gép, igaz mindenki markolta a majrévasat, annyira rázott az a nyavalyás boeing... volt akkora taps, mikor földet értünk, mintha mindenki az újjászületését ünnepelte volna. Aznap pl. a spanyol ismerőseim 5 órát vártak a csomagjaikra Dublinban, mert nem tudták kinyitni a gép csomagterét a széltől.. nagyjából el tudod képzelni mekkora szélben szálltunk le....

Milánóból egyszer úgy repültünk haza, hogy az Alpok felől egy hatalmas vihar közeledett és ezt a gép ablakából nézhettük végig felszállás közben, olyan 4-5 km magasságból:D

a felszállás az valami fantasztikus érzés, ahogy beindítják a motorokat és érzed, hogy elkezd húzni a gép, belesüppedsz az ülésbe és tényleg a belső szerveidben érzed azt a hatalmas energiát, ami a gép elrugaszkodásához kell. Eszméletlen jó érzés, én imádom!

Az utálatos, amikor légörvénybe kerül a gép és el kezd rázni:S

repülni csodálatos dolog!

én az első pár alkalommal nagyon élveztem , tényleg nagy élmény az első felszállás, na meg maga tudat hogy repülök. azóta évente többször kell repülnöm és már nem élvezem annyira. pláne hogy már tudom minek hogy kéne normál esetben lennie és ha egy kis eltérés van akkor már azon agyalok hogy na most mi van. :)

de amúgy mikor már fent vagy utazási magasságon akkor majdhogynem olyan mintha buszon utaznál, kivéve ha van turbulencia.

Én életemben először Angliába repültem ki a páromhoz,hogy a karácsonyt töltsem vele.Indulás napján elkezdett a fogam sajogni,de gondoltam 2 fájdalomcsillapító,és majd elmúlik a fogfájás. Mivel első repülés eléggé izgultam,hogy milyen lehet,mit csináljak,hova menjek..Eleinte élveztem,hogy végre én is átélem és nem csak a filmekből látok egy repteret. De másfél óra várakozás után már kezdtem unni magam,és a fogam továbbra is sajgott. Amikor bemondták,hogy induljunk a géphez,én hülye azért kezdtem idegeskedni,hogy milyen sokan vannak,és ha nem érek fel időben a gépre nem lesz ülőhelyem:) (később persze eszembe volt,hogy állva senki nem utazhat,de miért ne izguljak a semmiért???) Mielőtt indultam volna,kaptam tanácsot,hogy ne üljek a szárny mellé,inkább hátra üljek..Örömmel jelentem,hogy végül is sikerült a szárny mellé ülni..Ha kinéztem az ablakot a mozgó szárnyakat láttam..A felszállás nekem nem volt élmény..egy picit meglepett,hogy a sebesség beprésel egy kicsit az ülésbe, Amikor fent voltunk a levegőben,rájöttem,hogy szédülök..Egy kicsit fájt a fejem és persze a fogam is.A szédülést is ennek tudtam be(később kitapasztaltam a többszöri repülésnél,hogy még mindig szédülők..) De gondoltam 2 órát kibírok..Végre leszálláshoz készülődtünk Londonba..Ahogy ereszkedett le a gép az állkapcsom úgy akart majdnem szétrobbanni..Olyan fájdalmam lett,hogy azt hittem ott ájulok el.Mellettem egy fiatal férfi ült aki látta,hogy baj van,és ő hívta a stewardesst. Szorosan fogtam az állkapcsomat,és sírtam mert tényleg nagyon fájt.Külön mentem a stewardessel,és bekísértek egy orvosi rendelőbe..Ott derült ki,hogy egy gennyes tályog volt a foggyökér alatt ami a nyomás miatt szétdurrant és vérzett.

Kaptam egy erős fájdalom csillapítót,majd mentem tovább az utamra..Sajnos nekem az éltem első repülése nagyon rossz emlékkel társul..

Talán a légnyomás miatt,de 2 hét angliai tartózkodásom alatt egyszer sem fájt a fogam,és hazafelé repülve bár rettegtem egy újabb fájdalomtól nem történt semmi..

Még párszor repültem,de amióta Angliában élek,csakis kocsival vagyok hajlandó hazajárni..

(a fogamat megcsináltattam)

Hát ilyen volt az első élményem..

érdekes nekem pont azt mondták hogy szrány fölé üljek ha lehet:)

hát alapvetően borzalamsan indult a dolog, mert ahogy bechekkoltunk kiderült hogy ag épünk késik 1 órát... majd 2-t... végül összesen három óra múlva jött meg és kezdhettük a felszállást. fapados volt, de kisebbfajta közelharccal kiküzdöttem magamnak egy helyet az ablak mellett :) elindult a gép, mintha csak kocsival mennél csak más volt a hangja... ráfordultunka kifutóra, én már kezdtem furcsállni emlékszem meg is kérdeztem egy srácot hogy meddig fogunk itt sz*rakodni, és abban a pillanatban megindult felfelé a gép. olyan volt mintha liftben ülnél, csak gyorsabb. belepréselődtem picit az ülésbe, szédülni kezdtem és bedugult a fülem (vigyél magaddal rágót, és rágd mig felszálltok és leszálltok, plusz ha bedugul a füled fogd be az orrod és fujd erősen a levegőt, vagy nyitogasd az állkapcsod.) hát az nekem nem volt túl kellemes, de végülis nem vészes. aztán beállt a magassság, és onnantól kb mintha csak úgy ülnél valahol, én nem észleltem semmit.

kint gyönyörűek voltak a flehők, meg a város alattunk:) bár a szárnyak rám kicsit rémísztően hatottak, ilyen szegecseltek voltak és remegtek:D de ez normális, csak nekem furcsa volt. nekünk nem rázkódott, mázlink volt. talán egyszer kétszer nagyon picit. a leszállás is simán ment, semmi baj nem volt. rám a meglepetés erejével hatott hogy megtapsolták a pilótát...:D

Én most szeptemberben repültem először, Egyiptomba mentünk. Csodálatos volt. A felszállás a legjobb dolog.

Kb. olyan fél óra múlva lesz egyenes a gép addig megy fefelé, mig el nem éri a repülési magaságot, ami nálunk 11 km volt.

A kaja isteni finom és meleg.

Amikor felszálltunk kinéztem és olyan volt mintha állna a gép és elkezdtem kiabálni, hogy ha nem megy a gép akkor le fog zuhanni meg ilyeneket, aztán kiderült, hogy megy az, csak én láttam ugy mintha állna.

Aztán gyönyörűek a felhúk meg a tenger fenntről, de ha akarsz zenét i hallgathatsz, csak telefonon nem, mert azt végig ki kell kapcsolni, mert zavarja a műszert.De olvashatsz is vagy aludhatsz is. Hamar vége lesz az útnak.

És a leszállás is jó érzé, és csodálatos látvány amikor látod felülről ( én pl.: Egyiptomot).

Ezek e tapaztalataim.

Csodálatos érzés és ne aggódj biztonságos is.

Én múlt héten utaztam repülővel. Nem akarlak lelombozni, de nem valami nagy élmény...

A repülőtéren olyan szintű szarakodás meg, hogy az valami hihetetlen, persze ké, hogy biztonsági előírások, meg minden, de a check-in-nél még online check-ines papíral is kb egy órát kell sorbaállni akkora sor van, mindezt persze sokkal a repcsi indulása előtt. Utána amikor mér a nagy csomagot leadtad, akkor bemehetsz arra a területre, ahonnan már fel lehet szállni a repülőre. Ide úgy jutsz be, hogy kiveszed a kézipoggyászból a laptopot, meg a folyékony dolgokat ha már előre szétválogattad (alapozó, kézkrém...stb), akkor gyorsabban megy, a zacsit amiben vannak is rá kell csak rakni a futószalagra, plusz a ciődet is meg a kabátod... Utána visszapakolás a táskába és öltözködés, de még így is legalább 1 órád van az indulásig. Ez szerintem azért kell, mert benn, miután átjutottál az ellenőrzésen már bármit vásárolhatsz, csillagászati áron persze... És mivel sokat kell várnod előb utóbb megéhezel, megszomjazol... Egy fél literes ásványvíz 400ft, egy péksüti 700-1000 kb... Persze mivel vizet nem vihettél be, ha nem vittál palackot, akkor úgyis venni fogsz, mert ekkor már vagy 2 órája a reptéren vagy és ugye lesz még pár óra a repülés is...

Utána felzsúfolnak mindenkit egy buszra, miután még kétszer megnézték az útleveledet (tehát összesen 4-szer), és busszal visznek el a 100m-re álló repülőig.

A repülőn általában káosz van és nincs hely, úgy kell betömködni a kézipoggyászt a felső tartóba. Maga a repülés a felszállás után unalmas, kicsit rosszabb, mintha busszal utaznál, néha ugyanúgy ráz is, és a tájból általában semmit nem látni... az első egy óra után alig várod, hogy megérkezz...

Utána leszállsz, és jön az izgalom, hogy megvan-e a csomagod, amúgy úgy érzed magad, mint a mosott szar, pedig mondjuk európán belülre repülve még nem is voltál sokat a repülőn... Hosszabb szerintem még rosszabb lehet.

Amúgy félelmetesnek egyáltalán nem mondható, vagy ilyesmi, csak unalmas. Én a magam részéről vonattal szeretek utazni, csak az messzire nem éri meg, mert drága és sokáig tart...