Mit csináljak éjjel Tokióban?

Na, akkor hosszú élménybeszámoló:

A szállás Sindzsukuban volt, ami azért király, mert mindenhez közel van. Kabukicso(a piroslámpás negyed) kb. 15 perc volt gyalog, szóval már a második nap körülnéztem.

Le is szólított egy görög hapsi. Mikor a kérdésére felelve mondtam, hogy magyar vagyok, előadott egy Hungary-hungry viccet, és kérdezte, hogy ismerem-e. Mondtam, hogy már hallottam egy párszor. Valami bordélyba akart elvinni, de már vagy 10 perce gyalogoltunk, szóval lépni akartam. Nem engedett, ott erősködött, de mikor mondtam, hogy lefényképezem a mobilommal, akkor megijedt és elengedett.

Elmentem Sibujába is szétnézni. Egy Womb nevű helyet kerestem, ami állítólag rohadt jó(később rájöttem, hogy az egész környék egy brutális labirintus). Nem találtam, viszont 2 nagyon szép prosti leszólított, hogy akarok-e szopást. Mondtam, hogy kössz, nem. Folytattam utamat, már nagyon eltévedtem, úgyhogy kinéztem magamnak egy fiatalabb gyereket, talán ő tud angolul. Annyira nem tudott jól, hogy megmondja az utat, de annyira igen, hogy ő is felkínáljon nekem egy szopást. Ismét gyalogoltam tovább, mikor egy üzletember kinézetű japán odajött, hogy akarok-e japán puncit. Újra nemet kellett mondanom. Egyébként durva volt, mert láttam, ahogy egy ötvenes hapsi ment fel egy 15 éves prostival a lakásba. Eldöntöttem, hogy leszarom az egészet, megyek haza, az eső is elkapott stb.. Visszafelé megint egy csaj leszólít, hogy akarok-e masszázst(vagy ahogy ők mondják: mászázsi). Nehezen tudtam lerázni, mert ott rángatott, meg minden. Végül visszataláltam az állomásra.

Következő nap ellátogattam Roppongiba. Tényleg az van, amit írtak, szóval kb. az emberek fele külföldi. Na, Roppongi maga a pokol. Egy ROI Building nevű helyet kerestem. Ott található a Vanity nevű nightclub(videó a helyről itt: http://www.youtube.com/watch?v=nUxAzPIediI )

Először is: annyi néger van, hogy szó szerint LEHETETLEN haladni az utcán. Az összes sztriptízbárba, kocsmákba, meg hasonló helyekre akarja elcipelni az embert. Aki nem látta, az nem tudja elképzelni, de elképesztően sokan vannak. Mindig leszólítottak, de nem lehet őket lerázni szép szóval(mint pl. a kínaiakat a piacon), mert mennek az ember után. Mikor mondtam, hogy nem kérek a dologból, kérdezi, hogy "Why?". Mondom azért, mert nincs hozzá kedvem. "Come on, it's Friday night!". Mondom, nem akkor sem, köszi. "Come on, why are you doing this?" Itt már nevetségesbe fordult át az egész. "What's the matter with you?" - és még vagy 20 ilyet kérdezett. Ha az egyiket sikerült leráznom, jött a másik. A tizediknek mondtam: "you are the 10th one tonight", ő meg: "what, who wanna dance tonight?" A végén már könyörögtem nekik, sírásra forduló arccal, de nem használt(viccen kívül: elhaló hangon, összetett kézzel mondtam, hogy "just leave me alone, I can't take it anymore").

Végül megtaláltam a helyet, de vmi VIP buli volt. Bár elvileg már befejezték, nem lehetett felmenni. Ugyanebben az épületben van egy Flower nevű hely, oda sem lehetett bemenni(egyébként egy hónapja ott agyonvertek vkit). Még volt egy harmadik club is, annak már nem emlékszem a nevére, de nem is engedtek be. Ez van, akkor átmegyek az utca másik oldalára, egy Gaspanic nevű helyre. Bementem, de furcsa helynek látszott, egy néger nő követett végig, szóval ki is mentem onnan. Ez volt Roppongi, nem ajánlom, hogy bárki is elmenjen oda. Még ha nem is érik az embert ilyen rossz élmények, akkor is: az egész kerület a turistákat veszi célba, főleg az amcsikat. Emiatt elég szar is a hangulat.

A jég a következő nap tört meg. Visszamentem a piroslámpás negyedbe, egy Casablanca nevű helyre. Kicsit féltem a környék miatt, nehogy vmi lebuj hely legyen, de kellemesen csalódtam(így visszatekintve, paradox módon a piroslámpásban találkoztam a legkevesebb prostival). Mikor megérkeztem még kevesen voltunk, de lassan jött a többi vendég is. A pultos és a pincércsaj nagyon jó arc volt, tudtak angolul meg minden. Aztán megérkeztek a helyi faszagyerekek, már azt hittem, hogy verekedés lesz. Megkérdezték, hogy honnan jöttem, és akkor kimondtam a varázsszót: hangarij

Kész, basszus, elszabadult a pokol. Mindenki elkezdett vidáman üvöltözni, egy csomóan meghívtak italra, rögtön összehaverkodtam mindenkivel. Egy kanadai antropológus(ő is tudta, hogy hol van Magyarország) a szülinapját ünnepelte, ezért ő is meghívott elég nagy mennyiségben.

Mikor már eléggé eláztam, megszólalt Alexandra Stan-től a Saxobeat. Ekkor kifejtettem a konzervatív nézeteimet a románokról és úgy trianonról általában. A kanadai tudott japánul, meg ismerte a történetet, le is fordította nekik. 1 perc múlva már az összes japán velem üvöltötte, hogy "Fuck Romania!", meg "fuck trianon". Ilyen szempontból pont olyan mint Magyarország, mert pár pohár után már mindenki románozik és trianonozik.

Az alsó szinten már beindult a buli, én is lementem. Életem eddigi legnagyobb buliját éltem át. A csajok maguktól jöttek oda hozzám, hogy táncolni akarnak, legalább 5-10. Mindenki a barátom lett egy pillanat alatt, fizették a piám, adták a cigit a számba stb... 1000 jent adtam ki, de legalább 20 ezerért fogyasztottam XD. 9 órán keresztül roptam a táncot, egészen hajnalig. Úgyhogy elég brutál volt.

Ezért az egy éjszakáért rohadtul megérte, még soha nem éreztem ilyen jól magam.

Utolsó nap pedig még visszamentem Sibujába a prostikhoz, de az már egy másik, nagyon bizarr történet :D