Hallottak napjáról mit gondoltok ?

Mi ünnepeljük, megemlékezünk róla. Hagyományos ünnep, amikor az eltávozott, átlépett ismerőseinkről, szeretteinkről emlékezünk meg. Régebben még volt tartalmi különbség a mindenszentek és a halottak napja között: előbbin minden az üdvözséget elért lélekről emlékeztek meg, utóbbin a még a tisztító tűzben lévőkről. Ez nyilván vonta magával azt is, hogy előbbin a régebben elhunytak, valamint példás életet élőkről emlékeztek meg, utóbbi a sokszor hibázó, és nemrégen elhunytakról emlékeztek meg. Ezenkívül eltérő szokások, hagyományok is kapcsolódtak hozzájuk, még akkor is, ha ezek sokszor összefüggtek. Ma persze ez már teljesen elmosódott, és hasonló lett mint karácsony és karácsony másnapja.

Általában el szoktunk utazni a két ünnep alatt, meglátogatjuk a temetőket, megemlékezünk az elhunytakról, beszélünk róluk egy kicsit többet, ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy az egésznek a depresszió ünnepének kellene lenni. A halál az élet része, és ez az egy dolog, ami biztosan mindenkivel meg fog történni. Az eltávozottak már egy jobb helyen vannak, és az életüknek, hagyatékuknak stb. örülni kell. Mi ebből a szemléletből következően szépen meg szoktunk teríteni, eszünk egy jót, ünneplünk, bár nem csináljuk azért mi se úgy, mint a mexikóiak.

Soha nem értettem, miért hideg őszi napon tartják, amikor drága a virág, sokszor megfagy, sárban, esőben vacogva mennek ki a temetőbe az emberek. Miért nem lehet ezt tavasz végén vagy nyáron tartani, amikor pompázatos a természet, még a temetőkben is?

Anyukám mondogatta amíg élt, ne a temetésére hozzanak hatalmas virágcsokrokat, hanem amíg él, addig látogassák. Amikor 2 éve (halottak napja másnapján) meghalt, sokan még a részvétüket sem fejezték ki. Hamvai itthon vannak, mert édesapámmal majd együtt szeretnék elszóratni. Édesapám nemrég töltötte be a 90-et. Az elmúlt két évben alig kereste őt valaki a rokonságból, most pedig csupán egy tucat ember köszöntötte fel, születésnapját szűkcsaládi körben ünnepeltük, mert aki nem keresi őt, azokat nem akarta meghívni. Igaza van!

Azt kívántam érzékeltetni, amint megöregszünk már alig vagyunk fontosak az embereknek, hát még, ha meghalunk.

Szüleim a hamvasztást, elszórást választották. Aki pedig emlékezni szeretne rájuk, az gyújtson értük gyertyát és vegyen egy csokor virágot a saját asztalára (estleg, vigye ki a temetőbe és tegye le valahová). Mi halottak napján emlékezni szoktunk, fotókat, vieókat nézünk, gyertyát gyújtunk és veszünk virágot a nappaliba, de a temetőbe is kijárunk, azokhoz, akik ott vannak, amit egész évben megteszünk, spontán, amikor épp eszünkbe jut.

Hozzátenném, nálunk a gyerekek is részt vesznek ebben is, hiszen az élethez tartozik a temetés, a temető is. (nemrég olvastuk, hogy manapság már ez is kéréses téma. Vigyük-e temetésre, ill. temetőbe a gyerekeket? :-o )

#6.

Amúgy a keleti országokban, ahol az ortodox kereszténység, keleti kereszténység a jellemzőbb, ott pont beletrafáltál, és máj. 13-án tartják. :-)

Nálunk azért, mert az egyházszakadást követően a nyugati kereszténység (amiből ekkor még értelem szerűen még a római katolikussal/katolikussal volt azonos, hisz nem váltak még ki az anglikánok, reformátusok, evangélikusok) pápája a vatikáni Szent Péter-bazilikában nov. 01-én szentelte fel mindenszentek kápolnáját, így nyugaton átkerült májusról a ma is ismert dátumra.

4. és 7. vagyok.

Amúgy engem az szokott zavarni, hogy kész tortúra, mire meggyújtjuk az összes mécsest, gyertyát, teamécsest. Sőt, már az is komoly kihívást szokott jelenteni, hogy ne fújja el a csodálatos zord idő a gyufát, vagy akár öngyújtót már akkor, amikor szikrázik. Ahhoz meg külön szerencse kell, hogy legalább addig ne fújja el a gyertyás dolgokat, amíg ott vagyunk.