Hogyan kell használni a csillagászati távcsöveket?

Nagyítással kapcsolatban:

Az okulárok nagyítását a távcsöved fókusza/az okulár átmérője adja, tehát a 10 mm-essel érsz el legnagyobb nagyítást a kettő közül. A barlow lencsét a kihuzatba teszed és a barlowba teszed az okulárt, így mivel 2x duplázza a nagyítást, a távcsöveddel és eszközeiddel elérhető nagyítások:

10 mm okulár: 900/10= 90-szeres nagyítás

20 mm okulár: 900/20= 45-szörös nagyítás

10 mm okulár + 2x barlow: 2*(900/10)= 180-szoros nagyítás

20 mm okulár + 2x barlow: 2*(900/20)=90-es nagyítás

Beállással kapcsolatban három lehetőséged van:

#1 goto mechanika vásárlása, ez esetben az égen két- három csillagra kell manuálisan rá állnod, a mechanika az alapján tájékozódik, utána pedig csak klikkelni kell az objektumok neveire, de ez drága.

#2 Szemre megkeresed a bolygót és beállítod manuálisan. Ez jól működik a Jupiternél, Vénusznál, Marsnál esetleg Szaturnusz mostanság szabad szemes. Merkúrt meg se próbáld, neki nagyon kicsi az elognációja (Naptól való szögtávolsága) jó eséllyel szemkárosodáshoz tud vezetni. A többit nem tudom mennyire látni szabad szemmel, viszont azt sem tudom elég lenne-e a nagyításod hozzájuk. Én 225-ös nagyítással a Jupitert is nehézkesen láttam, bár itt fontos dolog a geometria elhelyezkedése a dolgoknak.

#3 Használod a távcsöveden lévő skálákat és az ekvatoriális koordináta-rendszert. Ezt meg kéne hozzá tanulni. Mindkét esetben a sarkcsillagra kell állnod a távcsöveddel, így lesz a távcső rektaszcenzió/óraszög tengelye merőleges az égi egyenlítőre. Ezután jönnek a gondok. A második ekvatoriálisban minden koordináta állandó éves skálákon, ennek az az oka, hogy egy a csillagokkal mozgó ponthoz vannak kimérve a rektaszcenziók, így ez alapján nem nagyon tudsz csillagokra állni. Az egyessel lehet valamit kezdeni, de kellene hozzá csillagidő. Ha tudod mennyi jelenleg a csillagidő, akkor abból és az adott objektum rektaszcenziójából vissza tudod számolni az épp aktuális óraszögét az objektumodnak, arra pedig gyorsan rá tudsz állni, ám ehhez először be kell állítani a csövet úgy, hogy délre mutatva legyen nulla óraszögnél. Az összefüggés, amivel megteheted: s-Ra=t

s a csillagidő, Ra a csillag rektaszcenziója és t az óraszöge. Ha még nem találkoztál csillagászati koordináta-rendszerekkel, akkor ezt most szerintem nem igen fogod megérteni, szóval ebben az esetben javaslom a #2-es megoldást. Illetve ha még nem használod ajánlom figyelmedbe a Stellárium nevű programot, nagyon sokat tud segíteni. Nagyon látványos és benne van, hogy mi, hol mikor van, a legújabb frissítések még műholdakat is tartalmazzák. Kezdésnek ez nem lesz rossz, aztán ha érzel rá ingerenciát, akkor keress rá az ekvatoriális koordináta-rendszerekre, amikhez az EQ mechanikákat készítették. Elnézést az esetleges hibákért, félreütésekért és miegymásért, de túl fáradt vagyok újra átolvasni az egészet.

Ja és egy kis elméleti tudást azért mindenképpen érdemes alapozni az elején.

Adott égitest megkeresésére vagy azonosítására meg ajánlom a Starry Night nevű égboltszimulátort, 25 mega az egész. Ezzel láthatod, hogy mikor mi hol lesz, tehát pl. eleve mikor érdemes kitelepülni és mit merre kell keresni adott időpontban.

Ha a Skywatcher barlow lencse alsó részét kitekered és beletekered az okulárba, akkor kb másfélszeresre növeli a nagyítást.

25mm => 35x1,5= 54x

10mm => 90x1,5= 135x

Mondjuk 60mm átmérőjű lencsével max. 100-120x nagyításig érdemes elmenni, de majd kitapasztalod magad is, hogy csak nagyobb lesz a kép, újabb részletek már nem jönnek elő.

Üdv a klubban és sok sikert az égbolt felfedezéséhez!

Bocsánat, előző vagyok.

20mm => 45x1,5 = 67,5x így helyes

5,6 vagyok

60mm-es frontlencsével ne akarjál 180x nagyítást. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a tévét néznéd 10 centis távolságból. Nagy lett? Igen. Látsz valami értelmeset? Nem.

Használd magában a 10mm-est!

(én például a 90-es távcsövemmel 150x-ig szoktam elmenni)